A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 3

Az emberek komolytalanul veszik a némaságot. Ugyan valóban vannak emberek, akik egészségügyi okokból kifolyólag nem tudnak beszélni, de a kereszteződésben találkozom velük.
Én láttam már gyilkosságot, erőszakot, emberrablást, csempészést mégsem nyitottam ki a számat egyszer sem. Illetve nem elhanyagolható, hogy szóban az embereknek meg kell gondolniuk, hogy mit mondjanak. Mi állja meg a helyét egy témakörben, mi a helyes válasz. A fejemben nem parancsol semmi, és oda nem lát be senki. Itt csak is azt mondok magamban, amit akarok.

És a mostani helyzetet elnézve áldás, hogy némaságot fogadtam.

– Szopjál le! – parancsol Bruno a lányra, aki egy hatalmas piros folttal az arcán tesz eleget a kérésnek. Borzalmasan szánalmas.
Nem a pofon.
Hanem, hogy pofozni kell azért, hogy szót fogadjon.
Vajon ennyire makacs, vagy netalán-tán ilyen betörhetetlen?

Bruno megragadja a haját, és kényszeríti, hogy gyorsabb tempót vegyen fel. A tocsogó nyál, a kiakasztott állkapocs és a könnyes arc együttes látványa borzalmasan könyörtelen. De ennek ellenére is vonzó.

Sharon két kezét a férfi combjain támasztja meg, ruházata a térdénél kikopott. Kár érte, csodás egyedi darab. Mármint a ruha. Egy aranyszínű selyem díszmű, hátán keresztezve aranyláncokkal, elölről enyhén dekoltált. Egyértelműen finom darab, dühít, hogy így tönkrebasszák.

– Kötözzétek hátra a kezét. – szól az embereinek. Áh, a gardedámon. Az örök fegyveres őrök. Milyen kicsinyes.
A fickóhoz hasonló faszkalap irodakukacok már ki se mernek lépni a házikóból úgy, hogy ne díszelegjenek majmok az oldalukon.

A két fekete egyenruhás férfi sebes léptekkel haladnak a célpont felé, majd könyörületet nem ismerve hátratépik Sharon kezét és megkötözik.

Ösztönös nevetésre késztetne az, ahogy a lány mennyire harcol, mennyire küzdd. Ezt tisztességesen a férje tudatára is adja, ugyanis tisztán látható, ahogyan erőből ráharap a farkára. Bármennyire is próbálok ellenszegülni a reakciónak, de egy ösztönös mosoly terül szét az arcomon.

Én is megtudnám ütni.
Én is megkötözném.
Én is addig szopatnám, hogy öklendezzen, de ezt ő akarná. Ez a fasz, csak használja őt, nem látja, hogy micsoda kincs ez a nő...

– A kurva anyád! – Bruno meglendíti a kezét és tudván, hogy úgy sem fogom a látottakat tovább adni, meglendíti a pilinszka karját és lekever egyet a feleségének. A rohadék természetesen nem a másik oldalra üt, amitől a vigyorom rögtön lehervad.

Nézz rám. Csak egy kósza pillanatra, egyetlen rövid másodpercre nézz csak rám.
Látni akarom, hogy mit érzel.

Többször bántanak a kelleténél?
Kényszerítve vagy?
Zsarolnak?
Esetleg begyógyszereznek?

Segítek Sharon, ha akarod megtanítalak megvédeni magad. Gondolkoztam, hogy fogadjam-e a férjed ajánlatát. De most már tudom.
Sharon hidd el, megfogom érteni mit mondasz egyetlen pillantásból. Mindent letudnék olvasni a tekintetedből, de ahhoz muszáj, hogy rám összepontosíts egy pillanatra. SHARON NÉZZ RÁM!
*****

Nem hiszem, hogy ez lett volna az első ilyen produkciójuk. Annyira zavartalanul működött mindent, annyira nem számított, hogy itt voltam-e vagy sem. Valószínüleg ez az idióta erre gerjed, ugyanis kezdd teljesen megfeledkezni arról, hogy itt vagyok.

– Szabó! – szólít fel udvariasan ez a fasz, ami most nekem pont kapóra jött. Ugyan fasszal a szájában, de Sharon végre rám figyel.

Fejemet érdeklődően felé fordítom, jelzem neki, hogy hallgatom.

– Ő az enyém. És ha mégegyszer ránézel, akkor garantálom, hogy vak is leszel nem csak süket.

Néma! Néma, te geci... gondolom magamban.

– Világos? – Sharon homlokára tapassza a kezét és hanyatt löki őt. Mivel a kezei megvannak kötve, ezért szerencsétlen nem tud a kezeivel csillapítani a csapódáson, így nagyon csúnyán beveri a fejét.

És otthagyja.
Ahogy engem is.

Fekszik lehunyt szemekkel pont, mint aki alszik. Elveszítette az eszméletét, a feje pont az irányomba van tekeredve. Gyönyörű egy nő. Olyan akár a ruhája.

Hosszú szőke loknis haja szétterül az arcán, erős, de visszafogott sminkje elkenődve is csodássá teszi őt. Szája pirosra van kifestve, ami szintén el van kenődve.

SHARON!

Amennyire csak tudom megfeszítem a hátam, és a csuklómon lévő kötelet is megpróbálom elszakítani. Természetesen fáj, ahogy a vastag kötél belemar a húsomba, de most fontosabb, hogy szabaduljak. Mélyen beszívom a levegőt, lehunyom a szemem és egy hirtelen mozdulattal megfeszítem minden testrészem.

A kötél lepattan rólam, mintha vékony gumiból készült volna, én pedig lassan felegyenesedek, hogy elhagyjam a helységet. Nem a dolgom, hogy megmentsem, vagy esetleg, hogy leellenőrizzem, hogy életben van-e még. Kihúzom magam, leporolom az öltönyömet és megkerülöm Sharont, hogy távozzak. Valaki biztos megmenti...

Nem bírom ki, hogy amikor melléérek, akkor ne nézzem meg őt jobban.

Hanyatt fekszik, lábammal egy óvatos mozdulattal lökök egyet rajta, hogy oldalra guruljon. Ha már hánynia kell a fejsérülés után, akkor legalább ne fulladjon meg. Szívesen.
Tisztán látom, ahogyan az aranypántok alatt forradások vannak. Nem ítélkezem, láttam már ezer meg egy ilyet. Ő egy jelölt nő.

Szép díszes ruhákban kell járnia, és társaságban mutatnia kell, hogy kié. Jobban szemügyre véve a sebhelyekből semmit nem lehet kiolvasni. Bruno azt sem tudja, hogy hogyan kell jelölni. Csak ütötte őt egy jól látható helyen, mint egy bolond. Ez a pasi egyre nagyobb vesztes a szemembe.

Megkell szagolnom a haját. Akarom ismerni az illatát, és nincs jobb lehetőségem erre, mint így, hogy ennyire védtelen. Egész közel hajolok a vállához, és orrom hegyét hozzáérintem.
Az illata olyan, mint egy virágoskertnek, egy nagyon szép virágoskertnek. Jázmin, rózsa, százszorszép és citrusos illat veszi körbe őt. Gyanítom, hogy az összes testrészének ilyen illata van, csak most elnyomja a vér. Micsoda kár érte.

Micsoda kár érted Sharon.

Olyan végtelenül meseszép vagy.

Ez az erőteljes jázmin illat eredeti. A parfüm, amit visel az Chanel. Ezt bárhonnan megérezném. Megrebegtetem a szempilláimat, majd az ajkaimat a bőrére helyezem és megharapom őt. Egészen erősen, csak hogy biztosan nyoma maradjon.

Akarom látni mennyire fogékony és tanulékony a bőre. Amint lenyalom a számról az erős parfüm alkoholos ízét, egyik kezemmel felfeszítem a szemhéját.

Micsoda szemek. Édes Istenem.
Annyira világos kék, olyan rikító, ezek még a sötétben is képesek lennének világítani.

Életemben nem láttam még szebbet...

Sziasztok!
Nagyon pszichó ez a csávó, egyszerűen szerelmes vagyok belé! 🫶🏻😆 olyan jókat beszélget magába