A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 35

– El kell tűntetnünk innen. – néz rám könnyezve Sharon, hangja ingatag. Össze fog omlani. – Utána mi is elmegyünk oké? – néz rám, majd összeesik. Térde rogy, és az arcát a kezeibe temeti. Összeomlott.

– Nyugalom. – átlépek Nikolán, és felsegítem a földről Sharont.

Beviszem a hálószobába, hogy ezt ne is kelljen néznie. Most szüksége van rám. És teljesen mellékes minden. Minden elhalasztható.

Sharon remeg, sír, hisztériás rohama van. Csapkodja magát is, és engem is, szabadulni akar az ölelésemből, de nem engedem.

– Fejezd ezt be, helyesen cselekedtél. Iszonyatosan büszke vagyok rád. Most már élhetsz. Egyedül te voltál az, aki képes volt esélyt adni annak, hogy egy új, nyugodt életben élhessünk. Sharon! Te már hozzám tartozol, az enyém vagy, és amíg élek, addig azon leszek, soha boldoggá tegyelek. – vallok szerelmet neki, miközben lefogom kezeimmel a fejét.

– Miről beszélsz? Megöltem a testvéremet, és Bruno is él. Biztos vagyok benne, hogy ránk vadászik, és abban sem vagyok biztos, hogy nem meghalni jött ide. Csak szerintem tőled várta az ítéletet. Mivan, ha Bruno küldte ide? – háborog Sharon jogosan.

– Ez már nekem is eszembe jutott, sőt. Amíg a nővéred beszélt, addig csak is ezen agyaltam. Ide figyelj! Neked soha, de soha többé az életbe nem kell azzal foglalkozni, hogy mi lesz holnap, vagy azután, vagy esetleg azután. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy óvni és támogatni foglak, amikor rám pillantottál a bárban. A sorsunk megpecsételődött akkor, amikor bizalmat és hűséget szavaztál nekem. Szeretlek, és nem akarom, hogy ez bármikor is megváltozzon. Most had segítsek neked én. – elengedem az arcát, megfogom egyik kezemmel a kezét, másikkal pedig befogom a szemét, ameddig átviszem őt a nappalin keresztül a fürdőbe. Nem kell látnia, azt a vérfürdőt, ami odakint van...

Becsukom magunk mögött az ajtót, megengedem a melegvizet és segítek Sharonnak levenni a ruháit. Meleg és párás lesz hirtelen a kis helység, Sharon remeg, didereg mindene. Arca nagyon fehér, szinte biztos vagyok benne, hogy hányni fog.

– Ezt sejtettem. – mondom bohókásan neki, amikor elhányja magát. Felegyenesedik, amikor már tud, és segítek neki belépni a zuhany alá.

Finom bőréről patakokban folyik le a víz és a vér, ami egyenesen a lefolyóba folyik. Sharon szomorúan nézi végig, miközben én is ruhástól belépek mellé és elkezdem mosdatni őt. Fejét egyből a mellkasomra helyezi, kezeit maga mellett lógatja.
Inkább csak simogatom, mint mosom. Egy pillanatnyi erotika sincs ebben, nincsen semmi hátsó szándék, nem akarok jelen pillanatban tőle semmit. Csak sírja ki magát, és adja át nekem a fájdalmat, sokkal több mindent bírok el, mint ő.

Ennél kevesebb súly alatt is képes lenne ártatlan szíve megtörni. Már csak az a kérdés, hogy ő képes lesz nekem elfelejteni a múltat, és készen áll-e arra, hogy elfogadja az igazi énem. Amit csak Nikola látott.

– Megbocsájtasz nekem? – kérdezi szomorúan Sharon.
Nagyon bután nézek le rá, de nem hajlandó elállni az öleléstől.

– Te meghülyültél? Te vagy az egyetlen, aki még soha nem okozott csalódást nekem. Te vagy, aki megmentette az életemet, és akiért érdemes élnem. A nővéred amióta ismerem tönkre akarja tenni az életemet. Most hallhattad is. Hallottad mit tett velem. És ez bőven nem minden, de az már a múlt. Én pedig soha többet nem akarok a múltban ragadni. Elakarom ezt engedni. Ha te nem vagy, akkor én sem lennék már. Akkor életem végéig a fogságában éltem volna. Köszönöm, hogy újra megmentettél. – hintek egy csókot a feje tetejére és magamhoz szorítom még erősebben.

Igazat mondtam. Nagyon sok mindent nem meséltem el a nővéréről. Vagyis azzal kapcsolatban, hogy mi ketten min mentünk keresztül. De szerencsére ő már nincs, és ezért neki is hálás vagyok.

A halálával én egy jobb ember lehetek. Az ő halála engedi meg, hogy éljek.

Sziasztok!
Ez most nem véletlen 😆