A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 37 (18+)

–Azt tetted, ami a dolgod volt. – visszamegyek a szobába, kitárom az ajtót, és megtámaszkodom a félfának.

– Egy szörnyeteg vagyok. Egy kibaszott szörnyeteg lettem. – hangját még mindig alig lehet hallani.

– Pontosan. Az én szörnyetegem lettél, aki miattam és értem él. És ezért én hálás vagyok Sharon. – a kést a farzsebembe dugom, és az ágy mellé sétálok.

Sharon nem hajlandó rám nézni, megszállottan csak a mennyezetet bámulja.

– Nézz rám! – utasítom – Ügyes kislány. Most ülj ki az ágy szélére. – szólok rá határozottan.

Fejét felém fordítja, szemöldökét összehúzza, nem érti mit szeretnék.

– Csináld, amit mondok! – szólok rá ismét.

Sharon reszket az adrenalintól, remegő kézzel takarja ki magát, megtörli a könnyes arcát, majd kiül az ágy szélére. Nincs idebent hideg, de látom a karján és a vékony, fehér hálóruháján keresztül, hogy rázza a hideg.

Leguggolok elé, megsimítom a térdeit, amit ösztönösen összébb zár.

– Ne érezd magad rosszul. Ő nem csak az én életemet keresítette meg, hanem a tiédet is, és ez sokkal fontosabb. Hagytad, hogy mindig második személy legyél, miközben te magad elfelejtetted, hogy ki is vagy valójában. – fejét lehajtja, érzem a kezemre cseppenő súlyos könnycseppeket.

Előveszem a zsebembe elhelyezett gyilkos kést, amivel ma elvette a nővére életét, és Sharon torkához szegezem.

– Azt mondtam, hogy nézzél rám. – szólok rá haragosan.

Ahogy megérzi a tompa kés végét, tágra nyílt szemekkel emeli fel lassan a fejét.

A félélem ittas látás a valaha látott legszebb látvány. Őszinteségre és igaz tettekre, szavakra készteti az embert. A félelem valami olyan pusztító adrenalint termel, ami bárkire hatással van. És engem ez éltet.

–Félsz? – kérdezem tőle, miközben a kést lejjebb csúsztatom a testén, ami megállapodik a mellbimbóján. A hideg fém érintésére megkeményedik.

Sharon egyre jobban sír.

–Ne sírj. Azt hiszed bántanálak? – Sharon egyre jobban reszket, félek, hogy tényleg megsérül.

Hasánál kifeszítem a ruhájának selyem anyagát, és egy határozott mozdulattal levágom róla, ami ezután úgy terül szét mellette, mintha csak tócsa lenne. Minden kis pelyhes szőre az égnek áll, puncijára tökéletes rálátásom van.

Ezután a kést az arcához helyezem, és összegyűjtöm a felületén a könnycsepjeit. Nincs túl nehéz dolgom.

– Imádom az ízed. – szemeibe nézve beszélek hozzá, miközben lenyalom a sós nedved a késtől, a nyálammal átitatott kést pedig újra a bimbójához érintem, és kis köröket kezdek el írni vele.

Szabad kezemen lévő ujjaimmal letörlöm a maradék könnyet, és a szájába dugom azokat.

– Finom, ugye? És ez mind csakis az enyém. És soha, de soha nem akarom meglátni ezt az arcodon. Tudod mikor fogom megengedni, hogy sírj? – közel hajolok a füléhez – majd, ha addig kúrlak, hogy ennél jobban fizikailag sem tudj már remegni, és a sírás már olyan ösztönös lesz, mint a levegővétel. – hegyem nyelvével megnyalom a füle tövét, mire hátra veti a fejét.

– Ez az. Pontosan így. – elemelem a fejemet a nyakától, hogy megcsodálhassam a punciját.

Ahogy lenézek a lába közé, meglátom, hogy a szürke színű lepedő foltos.

Megnyalom a szám szélét és a kést levezetem a hasán keresztül, a combján át, egészen a puncijáig.
Először a foltot vizslatom, majd a még mindig hideg fémet a csiklójához érintem.

Sharon kéjesen belenyög a levegőbe.

– Engem nézz! – szólok rá – ezt nézd meg, mire vagyok képes, ha rólad van szó. Nézd, és ámulj el attól a látványtól, hogy egy gyilkos tőrrel is a magamévá teszlek. – egyre erősebben nyomom a kés felületét a puncijához, egyre melegebb lesz a fém. Csúszkál a nedvétől, ami mostanra csak úgy folyik ki belőle.

Belevetném a fejemet ebbe a mennyei mannában, és megfürödnék a gyönyörébe. Szép lassan, és óvatosan a bejáratához igazítom a pengét, és belécsúsztatom. Nem tudok neki sérülést okozni a fegyver tompasága miatt, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem néznem még hogyan elegyedik az élénk vére a finom szaftjával.

– Élvezed Aranyom? – amikor az egész tőrt benedvesítette, akkor már sokkal magabiztosabban dugtam őt a tárggyal.

A válasza egyértelmű, a csípőjét előre-hátra ringatni kezdi, lábujjait behajlítja. Két kezét oldalra támasztja, olyan tökéletesen látszik minden kicseszett porcikája.

Kezemet a nyakára tekerem, majd szorítani kezdem, amikor látom, hogy az orgazmus szélén táncol.

Feje teljesen elvörösödik szája tátva marad, majd abban a pillanatban, ahogyan megérzem a melegségét, ami elönti, kirántom a kést belőle és a szájába rakom azt.

– Nyald le magad, érezd azt az ízt, amiért élek.

Nyelvét kidugja és óvatosan elkezdi lenyalni a nedvét a tőrről, miközben csillogó szemeit le sem veszi rólam.

Egy gonosz mosoly ül ki az arcomra, majd a kést eldobom a szoba másik felébe, és nekiesek Sharonnak. Nyakánál fogva az ágy döntöm, kiszabadítom a nadrágomból a farkamat és a puncijához dörzsölöm. Sharon megemeli a csípőjét, hogy még többet követeljen, de szabad kezemmel visszanyomom az ágyra.

– Nyughass. – vicsorgom a fejébe. Pont, mint egy igazi szörnyeteg.

Csapkodom a tocsogó punciját a férfiasságommal, majd a mellkasára ülök és a farkamat a szájába tolom.

– Nyald le. – kezemet elveszem a torkáról, és az orrára helyezem, hogy ne kaphasson levegőt. Fájó, egyenesen gyötrelmes arckifejezéssel tesz eleget a kérésemnek, de ebben a kifejezésben benne van világ legszebb gyönyöre is.

Ritmusosan lököm előre a csípőmet, Sharon az egész hosszomat beszívja, a szemeit továbbra sem veszi le rólam.

Kiülök mellé, és hasra fordítom őt, mielőtt ebből bármit is feltudna fogni. A haját megragadom és a fejét az ágyba nyomom, miközben a segge egyre magasabban emelkedik.

– Tartsd ott a fejed. Nem érdekel, ha megfulladsz Aranyom. – elengedem a haját, és megsimogatom a fejét.

Leguggolok a seggével szemmagasságba, és ráköpök. Belenyüszít a paplanba, körmeivel beleváj a takaróba.

– Sikíts csak. Mert mostantól minden átkozott este az lesz a feladatod, hogy engem szolgálj, az én kívánságaimat teljesítsd, és megtedd, amire utasítalak. De ne aggódj szerelmem. Hálás leszek neked. – mondom utoljára, majd elmerülök a hátsó bejáratába.

Nyelvemmel még jobban nedvesítem őt, közben pedig óvatosan nyomást mérek a mutatóujjammal a lyukára. Hol a punciját simítom, hol a seggét, így már az is nedves tőle, ami eddig nem volt az.

Lefetyelem hátulról, ujjammal fokozatosan tágítom őt, de nem bírok csak egy területen maradni. Mohó vagyok, és mindenét akarom, minden kis részletét. Szabad kezemmel a farkamhoz nyúlok, ami tapad Sharon szaftjától és oda is csorgatok egy nyálcsíkot. Olyan kéjesen nyögünk mindketten, mintha most szexelnénk először. Talán sosem volt még ekkora vágy, és feszített szenvedély köztünk, mint most.