A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 38 (18+)

Csípőmet előre lendítem néha, hogy érezze a farkam tövét, majd feltérdelek az ágyra, és amíg ő a nyalástól mámoros állapotban van, addig megragadom mindkét oldalát a derekának és a farkamra húzom őt.

Puncija a teljes hosszomat befogadja, a hirtelen érzéstől még jobban rámszorít. Kezeimet előre csúsztatom, majd egészen a mellekig meg sem állok. Ahogy mozogni kezdek és apó döfésekkel dugom őt, addig megcsípem mindkét megbimbóját.

Nagyon párás a levegő már a nyögésünktől, izzadunk mindketten. Fejemet oldalra fordítom, hogy a nyakát végig tudjam nyalni, és ő is így tesz, hogy még több felülethez hozzá tudjak férni. Ekkor kinyitom a szemem, és meglátom, hogy a kést csak az ágy végéig tudtam dobni. Csupán egy karnyújtásnyira van.

Egyik kezemmel elengedem a mellbimbóját és kinyúlok a késért. Megragadom, majd ismét a kezembe veszem és Sharon szája közé helyezem a pengét.
Megőrülök attól a szűk és forró érzéstől, amit rám áraszt. Fél, de ugyanannyira vágyik is a durvaságra.
Ami csak egy olyan ember számára tűnne durvaságnak, aki nem tudja milyen, ha a vágyainknak élünk és az hajt minket előre.

– Érezd azt az adrenalint, ami a testedbe árad szét, miközben megpróbállak halálra kúrni. – súgom ismét a fülébe, mire Sharon megfeszül és a farkamra élvez.

Kirántom magam belőle, kettőnk közé nézek és gyönyörködöm azon, ahogyan a szaftjaink hártyát húznak köztünk, tapadunk egymáshoz, mintha ragasztóval lennénk bekenve.

Mielőtt még kijönne az extázisból, újra megragadom a farkam tövét, de most a döfést a seggébe irányítottam. Felsikít.

– Így is van. Mindened az enyém. Elmenekültél egy szolga életből, hogy most már csak engem szolgálhass életed végéig. Ez a szűk punci és ez a szűk segg csak az enyém. A lelked, ami vérzik, de még él, az enyém. Minden kibaszott részed az enyém. Az életemmel fizettem érte. – kirántom magam belőle, mellkasa előre zuhan, meg kell őt egy kézzel tartanom, de folytatom a beszédet, és minden újabb szónál beléhatolok könyörtelenül – Te. Már. Csak. Az. Enyém. Vagy. – újra a mellbimbójába csípek és átadom magam az orgazmus nyújtotta érzésnek, ami úgy süvít át a testemen, mintha villám csapna belém.

Sharon arccal előre esik az ágyra, kicsit vérzik. Felállok az ágyról, és mielőtt megtisztítanám magam, azelőtt segítek neki.

Kisimítom az arcából az izzadt haját, ujjaimat végig húzom az egész testén. Már nem remeg.
Térde alá nyúlok, és ölbe veszem Sharon, majd egyenesen a fürdőszobába cipelem őt. Arcán nyál és puncijának a nedve kenődik szét, abszolút nincs magánál.
A világ legszebb nője.

Lemosdatom, de nem vagyok hajlandó elengedni őt. Soha többé nem akarom egy pillanatra sem elengedni.
Olyan csendesen szuszog az ölembe.

Megbékélt.
Nyugodt.
Megkönnyebbült.
Boldog.

Ez az, amit érdemel. Amiért képes lennék a tűzbe menni, és bárkit felégetni magam előtt. Ez az életcélom.

Ő az életcélom.

Mi lesz pár perc múlva?
Mi lesz holnap?
Mi lesz egy év múlva?

Nem tudom. Nem is érdekel. Egyedül az számít, ami most van. Minden, ami egy másodperccel ezelőtt történt az a múlt, és minden, ami egy másodperc múlva fog történni, az pedig a jelen.

Én pedig csak a jelenre akarok koncentrálni.
És a jelenbe akarok élni vele.
A nővel, aki megölt, hogy együtt lehessünk.

Életemet és véremet érte.

Vége