A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 6

Mi van, ha meghalt? Óvatosan kellene a terepet megközelítenem, nehogy meglásson valaki, aki rám kenhetné a halálát.
Csak nem halt meg ugye? Dolgoztam már együtt fiatal tanulókkal, akik zsíros árat fizettek a szaktudásomért. Én sem vagyok hülye, mindannyian a pénzből élünk. Valahogy viszont nem érdekeltek...

Sharon sehol. Egy nagy vértócsa kihűlt helye látható a hideg betonon, illetve két vércsík, ami egy függöny mögé vezet. Hülye leszek benézni oda. Semmi keresnivalóm nincs sem ott, sem pedig itt. Él, és ez a bizonyíték jelenleg nekem elegendő ahhoz, hogy nyugodtan visszatérjek az otthonomba és nyugovóra hajtsam a fejem.

Amint visszaérek a házamba levetem magamról a koszos ruháimat, összegyűjtöm és a kertbe megyek velük. El kell ezeket égetnem. Több szempontból is szükségem van erre, leginkább Camilla miatt. Nem rühellek semmit sem annál jobban, mint amikor vér tapad a ruhámra.
Gyorsan a téglából kirakott tűzhely közepére dobom a mocskos cuccaimat és meggyújtom. Mindig szeretem végignézni, ahogyan elég a ruha, mégha a vértől kissé büdös is. Mára elég volt, visszacsoszogok hulla fáradtan a házba, és elmegyek aludni.

                                 ******

– Jó reggelt Szabó! – Bruno kedvesen köszönt, miközben rám rúgja az ajtót. Paraszt.

Biccentek a fejemmel és keresem a szemeimmel Sharont. Összeráncolt homlokkal nézek az előttem álló puhány faszkalapra, kezeimet a magasba emelem.

– Mindjárt jön, ne keresgéld! – szólít fel, miközben közelebb lép felém.

– Tudd, hogy hol a helyed. Egyetlen érintés, egyetlen szúrós tekintet rá és vége. Én magasról szarok arra, hogy milyen titkok őrzője vagy. Ha megérzem rajta a szagodat elvágom a torkod! – fenyeget meg, miközben megigazítja a nyakkendőmet, ami eddig is tökéletesen állt. Nagyon vissza kell fognom magam ahhoz, hogy ne fejeljem meg erőből, és ne törjem el az orrát.

Nem nyúlok hozzá és nem is terveztem egyetlen pillanat erejéig sem. Sharon magától fog engem keresni, saját maga fog nekem mindent a legapróbb részletig kiteregetni a magánéletéről, nekem nem kell erőltetnem magam. A csönd mindig beszédre kényszeríti az embereket, zavaró tud lenni, amikor csak a kinti zajokat véled felfedezni és önkéntesen beszélni kezdd az ember, hogy megszakítsa a fojtogató csendet.

– Hozzátok. – emeli a füléhez Bruno a telefont és szól bele gondolom az embereinek. Ez a nő teljesen ki van szolgáltatva mindenkinek és mindennek. Bruno azért hozta, hogy megtanítsa csendben maradni és hogy lekösse valamivel a feleségét, de azt még nem tudja, hogy a tanfolyam végére mit ér el azzal, hogy a felesége csendben lesz.

Botladozva esik be a kitört ajtón Sharon, aki kissé nyúzott külsőt produkál ma. Szemei karikásak, ruhája teljesen átlagos és a haja lomha csomóban van felfogatva. Gyönyörű.

– Köszönni? – löki meg Bruno Sharont.

– Jó reggelt Walter! – köszönt, miközben a szemeivel a padlót vizslatja. Tudom, hogy miért nem néz rám, ismerem ezt a fajta testbeszédet. Egyrészt fél attól, hogy milyen következményekkel járna, ha a férje előtt belenézne a szemeimbe, másrészt ezzel jelzi a külvilágnak, hogy alázatos.

Kezemmel csendre intem, és megvárom amíg a férfiak elhagyják a műtermemet. Egy viszonylag nagy teremben vagyunk, ahol az asztalokon sablonok vannak szétdobálva, a varrógépem az ajtóval szemközti ablak alatt helyezkedik el, ahol a függöny nem enged be friss napfényt. Csakis a lámpák adnak itt nekünk fényforrást. Sharon egy helyben áll, el sem mozdul az ajtó elől.
Közelebb lépek felé, úgy érzem ebben a percben vak is lehetnék, ugyanis vonzz a melegsége. A varrodában a páratartalomra és a hőmérsékletre kifejezetten kell ügyelni, mivel a bőr hamar tönkremegy. De ezeket a dolgokat, majd idővel magától megtanulja, okos nő, holnap már biztosan nem egy trikóba fog jönni dolgozni, addig meg kibírja.

Elé lépek, a kezemet a válla felett átnyújtom, hogy becsukhassam a varroda ajtaját, szándékosan közel álltam hozzá, hogy megtudjon szagolni. Jó pár fejjel magasabb vagyok nála, ahogy kifújja a ruhámra a levegőt az orrából elmosolyodom. Ezt is akartam. Érezzen.
Az ajtó megakad, ahogy átnézek Sharon vállain, akkor látok meg egy lábfejet, ami akadályozza a műveletet.

– Vigyázz Szabó! Ne csukd be az ajtót. – figyelmeztet az egyik ember, aki behurcolta ide Sharont. Valahogy sejtettem, hogy az egyik embere figyelni fog, nehogy valamit műveljek az édes kis nejével Brunonak. Bólintok, viszont a mutatóujjamat felmutatom neki, és jelzem, hogy akkor forduljon el. Ez egy munkaterület, ahol a szaktudásomat adom át egy embernek, ez nem közkincs. A szolga eleget tesz a kérésemnek és megfordul, de azért néha hátra-hátra pillant. Én csak állok Sharon előtt továbbra is, aki még mindig nem néz fel. Mivel a kezemet Sharon takarja ki, így azzal tudok neki jelezni, hogy nézzen fel úgy, hogy ezt az a majom nem látja.

Sharon megrázza a fejét. Ellenkezik. Hiba.

Mégegyszer jelzem neki, hogy emelje rám a tekintetét. Semmi. Hiba.

Harmadjára nem jelzek neki, csupán a derekamra csatolt mágneses tűtartóból leemelem a cérnabontót és megbököm a hasát vele. Megugrik egy pillanatra, és ugyan szúrós tekintettel, de végre rám néz. Világos szemeibe minden fájdalom kirajzolódni látszik, fekete pupillái kivannak tágulva, mintha be lenne gyógyszerezve. Milyen kár, hogy nem tudom tőle megkérdezni, pedig érdekelne. Érdekelne róla és tőle minden. Még azt is csodálattal végig hallgatnám, ha esetleg kiderülne róla, hogy sorozatgyilkos. A másodperces szemezés lelassítja az időt olyan, mintha órák óta csak szemeznénk egymással. Az ő szemei az enyémet keresik, szerintem memorizálni akar. Csak nem értem, hogy miért. Amikor a szolga kintről kettőt csettint az ujjaival, Sharon elhalad mellettem célirányosan és amikor a vállaink egy vonalba érnek, akkor szippant egy mélyet a levegőben.

Tartom azt az álláspontot, hogy az embereknek az illat az egyik legmeghatározóbb tulajdonságuk, amivel megfognak valakit. Nem, nem a parfümé, hanem az emberi bőré.

Amire ez a nő most kifejezetten felfigyelt. Már csak meg kell törni, hogy ezt ő is elismerje....

Sziasztok!
Itt vagyok, bocsánat a kihagyásért, sajnos nem tudom ígérni, hogy minden nap leszek új részekkel, de jelentkezem amint tudok 😘😗