végül mindannyian a padlón aludtak el, random pokrócokba takarózva, amik szétszórva hevertek niall szobájában.
zayn és niall sem találták furcsának, hogy harry meztelenre vetkőzött, amint a pokróc eltakarta a testét, inkább szeretetteljesen megforgatták szemüket, és fejüket a párnára hajtották. harry kicsit elpirult, és gáznak találta, de már nem állt meg. a ruhák korlátozták az alvásban, sosem tudott elaludni, ha volt rajta valami.
niall eloltotta a lámpát egy sóhaj kíséretében, mire hirtelen sötét lett.
szóval harry még jobban betakarózott, egészen addig, amíg csak a feje látszott. a szoba most már fekete volt és néma, az egyetlen hangot a barátai halk légzése jelentette. hagyta, hogy az a nyugtató ritmus visszhangozzon a fejében, amíg nem gondolkodott már és elaludt.
***
„kelj f-"
harry szemei kipattantak, ahogy hirtelen hideget érett a teste körül. a kezét automatikusan a két lába közé kapta, miközben a hirtelen világosság bántotta a szemét.
„úristen, úgy sajnálom, úristen!"
és a helyzet annyival rosszabb lett, mert ez egy olyan hang volt, amit harry sosem tévesztett volna el. egy magas, rekedt hang, ami mintha állandóan a gondolatai között lett volna.
ahogy hozzászokott a fényhez, észrevetette, hogy louis még mindig ott áll, tátott szájjal bámulva.
„én... én meztelenül alszom," motyogta harry zavarában.
„ez ráadásul nem is a te házad!" mondta louis, de harry szíve kihagyott, mikor louis elkezdett nevetni.
„elnézést, de miért is-,"
„oh" rázta meg louis a fejét, de nem mozdult.
„most akkor csak ott fogsz ülni?" pirult el harry, a pokrócért nyúlva.
louis beharapta a száját, és harry megesküdött volna rá, mintha a mellkasát járta volna be a szeme néhány másodperc erejéig, de aztán az alacsonyabb fiú sarkon fordult és kiviharzott a szobából.
***
mikor harry hétfőn visszament a suliba, valami mintha megváltozott volna.
és nem a tornaterem felújítása volt, sem az, hogy zayn nem vette fel őt reggel suli előtt. (korán reggel úszóedzésre járt, mától kezdve)
vagy az, hogy niall beteg lett, de harry úgy érezte, hogy az nem lehetett az ok.
és aztán az összezavarodása hirtelen válaszra talált.
louis előtte sétált, a jellegzetes fehér pólójába, fekete csőnadrágjába és fekete vansébe öltözve.
harry imádta, hogy louis minden nap ugyanazt hordta. niall mondta, hogy hét darabot látott mindegyik ruhadarabból a szekrényében, amin harrynek nevetnie kellett.
de nem louist látni volt a szokatlan dolog. harry gyakran követte őt, emberek mögött bujkálva, néha megállva, hogy hallgathassa, louis hogy beszéli meg a hétvégéjét liammel. tudta, hogy hátborzongató volt, de nem érdekelte.
ez alkalommal, louis lelassított. és harry mellett sétált, harry pedig nem kapott levegőt.
úgy döntött, nem mond semmit a szokatlan helyzetről. ehelyett szorosabban fogta a könyveit a mellkasa előtt, remélve, hogy louis nem hallja a szívverését. attól félt, elejti a könyveit, annyira reszket.
louis sem szólt semmit, csak csöndben sétáltak, ami nem volt kínos, az osztálytársaik nevetésének és hangoskodásának köszönhetően.
harry próbált nem túl egyértelműnek tűnni, mikor louisra nézett. a haja a homlokára volt tolva, egy „nem igazítottam meg, de így is tökéletes" módon. hátul bozontos volt, harry pedig elpirult arra a gondolatra, hogy végigfuttatja ujjait benne.
YOU ARE READING
i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)
Fanfiction"olyan apró vagy." és hogy bebizonyítsa, louis megszorította a karjaiban lévő harryt, aki kicsit összegömbölyödött és lehetetlenül tovább fúrta az orrát louis mellkasába. "az én szépséges papírbabám." és mikor louis újra megszorította, bizonytalan...