i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

harminc

Jó olvasást!❤

***

hideg.
hideg volt.
talán, ha csukva tartja a szemét, elmennének. ezek az álmok.
olyan igaziak voltak a karjai. melegek.
kipislogta a szeméből a ráhulló havat, amitől jeges víz folyt le az égő arcán.
louis tényleg ott volt.
"csak egy álom volt."
a hangja.
"elájultál, harry."
harry remegett, nagyon remegett louis karjaiban és szüksége volt egy takaróra.
"tudnál beszélni nekem, angyal?"
harry még mindig érezte a bizsergő melegséget a vállán, ahol louis megérintette nemrég.
de olyan ködös volt, és azon gondolkodott, hogy egyáltalán mi volt abból a valóság. emlékezett rá, hogy lefekszik a hóba, szélesen széttárva a kezét, ahogy engedte, hogy egyesével ráessenek a hópelyhek.
louis ordított, arra is emlékezett.
az apja is ott volt, a zöld szemeivel és próbálta megcsókolni és bántani.
"hol van az apám?" suttogta harry, becsukva a szemét, minden lépésnél, amit louis az utcalámpa felé tett, amit a heves havazásban is látott. "miért bántott?"
louis szemei ellágyultak, halvány kéken ragyogva a sötétben, az ajkai pedig elsápadtak és egész testében remegett.
"elaludtál. és megpróbáltalak felébreszteni, és ordítottam a neved, de te csak sírtál és nem," elhalkult, a semmibe bámulva, ahogy egy könnycsepp legördült az arcán. "nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom és annyira aggódtam érted, angyal."
harry nem tudta, mit mondjon, mert tisztán emlékezett rá, hogy besétál abba a hideg házba és ráfekszik arra a virágos matracra, ami... még mindig a pincéjükben volt.
talán csak egy álom volt.
túlságosan lefagyott az agya ahhoz, hogy tisztán gondolkozzon, így inkább louis mellkasának hajtotta a fejét, érezve a kabátja anyagát az arca alatt, ahogy megrázkódott a feje minden egyes lassú, akadozó lépéssel, amit louis tett a térdig érő hóban.
majdnem elaludt, de azon a tényen nem tudott továbblépni, hogy gyakorlatilag kórosan lehűlt és már rég érzéketlenné váltak a lábujjai.
"miért jöttél ide ki, hazza?"
hazza.
"elegem lett az üldögélésből," mormogta harry, érezve, hogy elnehezülnek a szemhéjai a gyengéd ritmusra. "így kijöttem egy sétára."
"egy hóvihar közepén, két nappal karácsony előtt?" kuncogott louis. "harry, úgy meg tudsz lepni az ilyen dolgaiddal. olyan cuki vagy, és ártatlan, és kicseszettül halálra rémítettél, mert csak úgy hátraestél, én meg nem tudtam, hogy lélegzel-e és olyan nyomorultul néztél ki, de nem mozogtál és én-"
harrynek fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon, mikor louis halkan elkezdett sírni és olyan... ijedtnek látszott.
"olyan apró vagy." és hogy bizonyítsa álláspontját, louis erősen megszorította a karjaiban fekvő harryt, aki csak lehetetlenül tovább fúrta az orrát louis mellkasába. "az én szépséges papírbabám."
és mikor louis újra megszorította, és egy remegő, de meleg puszit adott harry hideg homlokára, harry szíve ugyanúgy érzett, szerelmet. a csodás érzést, aminek a világ összes önkontrollja árán sem tudott volna véget vetni. szerette louist. szerette, annak ellenére, hogy nem akarta, tényleg nem.
na jó, talán egy kicsit.
harry észrevette, hogy louis visszavitte a kávézóba, és niall kocsija még mindig ott állt, most már a kilincsig érő hóval. harry engedte, hogy louis kinyissa neki az ajtót, ahogy az anyósülésre fektette, majd átsietett a másik oldalra és bedugta a kulcsot.
a légkondiból jövő melegség csodás volt, tényleg, de harry azon gondolkodott, hogy miért nem mentek be a kavézóba.
úgy tűnt, mintha louis olvasna a gondolataiban. "a bejáratot elállja a hó, angyal."
harry zsibbadtan bólintott, mikor érezte, hogy bizseregnek a lábujjai és a kezei, ahogy vér áramlott beléjük. megrándult, mikor louis felé nyúlt, és elkezdte leszedni a ruháit, az álmára emlékeztette.
"harry, semmi baj," mormogta louis. "a nedves ruháidtól csak megfázol, lélegezz." harry vett egy levegőt, engedve, hogy louis lecipzározza a kék kabátot.
aztán a nedves pólója jött és csupasz volt a mellkasa és louis meleg kezei a bőrét tapintották és hirtelen nem kapott levegőt. forró volt a bőre, az ujjai égető nyomot hagytak maguk után, ahogy louis apró kezei a hasára csúsztak, majd gyengéden megszorította velük a csípőcsontját.
harry égő vágyat érzett a szívében, ami passzolt az autó hőmérsékletéhez.
nem is állította meg magát, mikor előrehajolt és megcsókolta louist, minden emléket kiradírozva a fejéből, ami az apjához, a virágos matrachoz vagy az alkohol illatához kötődött. mert most csak a tiszta ruha, a méz, a fiú és izzadság szagát érezte, amit szeretett.
mélyet lélegzett az orrán keresztül, mikor louis visszacsókolta, ugyanannyi vággyal és érzékiséggel, és harry gyakorlatilag látta, ahogy bepárásodnak az ablakok.
az ajkaik tökéletesen összeolvadtak, kis táncot járva, ahogy a kezeik egymás arcát, haját és karját járták be, memorizálva egymás minden részletét.
hiányzott ez, gondolta harry, tompa fájdalommal a mellkasában. hiányzott napsugár. napsugár.
"sajnálom," suttogta louis, mikor elhúzódtak néhány másodpercre, hogy normalizálják a légzésüket.
harry érezte, hogy a testének minden része egyre jobban felmelegedik, ami kissé fájt, de túlságosan belemerült louis szemeibe, ahogy visszaverték a havazást, és így már halvány kék volt, fehér darabkákkal. kikerekedtek a szemei, mintha meg lett volna lepődve, és apró mosoly játszott az ajkain, amin mély, remegő lélegzetek törtek ki, eltűnve az autó meleg levegőjében.
"nem is tudom, mit gondoltam, mikor azt mondtam, de túlterheltnek éreztem magam, aztán meg attól féltem, hogy utálsz. azt hittem, hogy túltetted magad rajta, talán meg is tetted, de még mindig szeretlek, annyira, tényleg, az életnél is jobban."
harry csak louisra fókuszált, akinek vöröslött az arca a hidegtől, aminek az előbb volt kitéve, vagy csak elpirult.
aztán a zöld megint találkozott a kékkel, és csókolóztak, addig csókolóztak, amig égett a tüdejük és harry dobbanást érzett a bordái legmélyén, talán azért, mert imádta, de olyan volt, mintha valaki nyomná a hasát és csak egyszerűen érzett volna valamit.
louis lihegve húzódott vissza, és összehúzott szemöldökkel tanulmányozta harry arcát.
"szeretlek, oké?"
harry elmosolyodott, kicsit megbökve louis homlokát a sajátjával, a kezére emelve a tekintetét.
"oké."
ezután hosszú szünet jött, aztán csak a csókolózás hangját lehetett hallani, ami csodás volt, de harry ki tudott venni belőle annyit, "leszel a pasim?"
így csak bólintott, de igazából túlságosan mosolygott, hogy akármit is mondjon.

***

oke, a pasit nem tartom a leginkabb megfelelo szonak, de a barat felreertheto, ugyhogy ez marad:)