i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

huszonhárom

Jó olvasást!❤

***

harry azon a szombat reggelen zörgő papír hangjára ébredt.
elég idegesítő volt, de semmi ötlete nem volt, hogy honnan jöhet.
amíg fel nem ült az ágyában, szemével végigpásztázva tiszta szobáját, a pillantása pedig... louisn landolt.
a mellkasához ölelt egy darab papírt, csukott szájjal mosolygott és zárva volt a szeme. boldognak látszott.
"louis?" kérdezte harry, még mindig rekedt hanggal, mivel csak akkor ébredt. "az meg mi?"
louis szemei kipattantak és gyorsan a háta mögé kapta a lapot. "miről beszélsz, harold?"
"mi van azon a lapon?" kérdezte lágyan, gyengéden megmarkolva louis kezét kikerekedett szemekkel.
louis sóhajtott. "imádom, harry. csak most néztem meg, és annyira imádom."
harry felhúzta a szemöldökét, aztán a felismerés suhant át az arcán. "a portré."
louis rámosolygott, majd előhúzta a háta mögül a kissé megtépázott papírlapot, és harry majd' elolvadt és nem kapott levegőt, mert louis az arcához tartotta a képet, hogy összehasonlítsa magával, és tökéletesen egyezett az arckifejezésével. a napsugár mosolyát mutatta, direkt.
aham. harry milliomodszorra javította ki a portrét, és olyan sokáig tartott, hogy tökéletesen egyezzen a rajz napsugár mosolya a valódival, és most ott ült louis, gyakorlatilag azt mondva neki, milyen jól teljesített.
"hasonlít rám?" halk és tiszta volt a hangja.
harry csak bólintott, figyelmen kívül hagyva a rajzot, amit már annyiszor látott, és ehelyett inkább louis íves szemöldökét és rózsás ajkait nézte.
de megint, louist is látta már sokszor.
de akkor is olyan gyönyörű volt.
"szóval tetszik?"
"nem," louis megrázta a fejét és harry úgy tett, mintha nem érezte volna a szívébe maró fájdalmat.
"imádom," vigyorgott.

***

a nyár az az időszak, amikor az ismerőseid már nem olyan fontosak, mikor a barátok másfelé mennek vakációzni a családjukkal, és mikor esténként sétálsz, a levegő még meleg, a tücskök pedig ciripelnek. és úgy tűnik, mintha az élelmiszerbolti nyári munkád lenne az egyetlen dolog, ami lefoglalja az idődet, és az egyetlen alkalom mikor a barátaiddal beszélsz, a közösségi oldalakon történik vagy random napokon, mikor egy kis időt a vidámparkban vagy a helyi étteremben töltötök.
és harry imádta.
a tanév többi része hihetetlenül gyorsan elment, pénteki randikból és esti veszekedésekből állva louisval, és egy kis szülinapi buliból, ahol kapott még egy könyvet louistól és néhány ajándékkártyát meg telefontokot a többi barátjától.
és a suli utolsó napján, miután zayn kissé gyanakodva kitette a háza előtt, harry beleugrott az ágyába és belélegezte a párnája illatát.
vagyis, nem igazán az ő párnája volt.
azon a napon, mikor louis harry ágyában aludt, kitalálta, hogy egy kis időre cseréljenek párnákat. harry, aki imádta a csodás pézsmaillatát, boldogan beleegyezett.
és ott volt, belenyomva az arcát a párnába, amit louis feje százszor érintett, mélyen belélegezve az illatát.
őszintén nem tudta, hogy mik voltak louisval. nem voltak egy pár, de egyszerű barátok sem.
őszintén szólva, azt akarta, hogy louis megkérdezze.
egy-két perc üldögélés után harry felállt az ágyáról és becsukott szemmel, mosollyal arcán élvezte a meleg levegőt, ami befújt a nyitott ablakán. végül minden tárgyból ötös lett, a matek négyesét leszámítva. a tanéve jó véget ért és most itt állt előtte az egész nyár, amit nem kellett a házi, a tanárok vagy olyan emberek, mint stan lucas miatt való izgulással töltenie.
aztán eszébe jutott, hogy milyen fura volt zayn a kocsiban. niall, louis és liam is ilyen volt, de nem különösebben érdekelte, hiszen biztos az utolsó nap miatt voltak izgatottak. ez volt louis végzős éve, ami azt jelentette, hogy búcsút int a középiskolának, ami harryt elszomorította.
épp a következő évet próbálta elképzelni, mikor majd louis és liam nélkül sétál a folyosókon, amitől megfájdult a szíve. de aztán valami hangosan koppant az ablakán, mintha kő lett volna, és harry megrémülve ugrott hátra, mikor egy kavics repült be a nyitott részen és épp a homlokát találta el.
"aú!" nyöszörgött, és eltakarva arcát menedéket keresett a kavicsáradat elől. mikor végre abbamaradt, a nyitott ablakhoz lépdelt és körülnézett a kerten (a földszinten volt a szobája), de üres volt. vagyis, az volt, amíg louis elé nem ugrott, kavicsokkal teli kezekkel és napsugár molyával arcánt, szemeiben könnyekkel a nevetéstől. "louis!" kiáltotta, összefonva a kezét a mellkasa előtt.
"szia angyal," nevetett louis, gyengéden arrébb tolva a lebiggyesztett ajkú harryt, hogy be tudjon mászni az ablakon.
mikor harry nem szólalt meg, megbökte a karját és kis nyöszörgő hangokat adott ki. "harry," mondta könnyeden.
harry még mindig lefelé nézett és meg akarta dörzsölni a fájó homlokát, de nem. louis bocsánatot fog kérni.
"harry."
kissé elmosolyodott, mielőtt a füle mögé tűrte harry haját, lágy csókot nyomva ajkaira. hosszan sóhajtott és aztán azt suttogta, "sajnálom."
"rendben," lehelte harry kikerekedett szemekkel.
"nekem és a többi fiúnak van egy meglepetése neked, harold." louis izgatottan megfogta harry kezét és kimászott vele az ablakon, majd a házat megkerülve a bejárathoz mentek.
a fiatalabb fiú megugrott, mikor hallott egy hangos dudát, de elmosolyodott, mikor meglátta, hogy zayn, nialk és liam az.
"gyerünk emberek!" mondta niall túlkiabálva a kocsiból jövő zenét és harry összezavarodva nézett louisra.
"hova megyünk?"
"majd meglátod, fürtös."
és mikor louis felhúzta a szemöldökét, és szeretetteljes mosoly terült szét ajkán, harry rájött, hogy mostanában olyan kedves hozzá. általában mindig eljött az idő, valamikor mostanság tájt, mikor louis hangulata megváltozik és azokat a gonosz dolgokat kezdi mondani harrynek.
talán használt a gyógyszer.