i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

tizenhét

péntekig csak két részt tudok hozni, remélem megértitek, mivel most épp nyaralok. jó olvasást!:)

~~~

niall felhívta zayn és harryt és megmondta nekik, hogy a szokásos pénteki ottalvást szombatra teszik át, és mindkét fiú boldogan egyezett bele.
harry azt tervezte, hogy elmondja a két barátjának, mit tanácsolt neki gemma.
habár fáj, nagyon fájt, de meg kellett tennie.
„teljesen egyetértek. megérdemli, hogy most az egyszer őt kezeljék úgy, mint egy kupac szart," gúnyolódott niall, és harry, habár zavarta, megengedte a barátjának, hogy ezt mondja.
de zayn nem. „niall, saját magát kezeli úgy, mint egy szarkupacot, ráadásul minden nap. nekem ez nem tetszik. láttad már a csuklóit?"
harry nem tudta megállni, hogy ráharapjon a nyelvére, mert arra gondolni, ahogy louis nyomkodta a vágásait és fájdalmában eltorzult az arca, mindig is sok lesz számára.
„harry jól vagy?" niall volt az, lemászva az ágyáról letelepedve a padlóra harry mellé, aki törökülésben ült egy nagy piros pulcsiban és szürke melegítőnadrágban.
harry csak megvonta a vállát, szorosan összezárva a szemeit, nehogy a könnyek a sápadt arcára essenek.
„nem kell ezt tenned. igazából, szerintem jobb lenne, ha nem tennéd. louis nem szereti, ha semmibe veszik."
és hárman némán ültek, mindegyikőjüket lefoglalták a saját gondolataik. vagyis, harry csak figyelte a barátait.
nem tűnt úgy, hogy észrevették, mikor felemelte a fejét, és a reakciójukra várva felállt, lejjebb húzva a pólóját, hogy a térde alá érjen.
és aztán csendben kisétált niall szobájából, ki a hideg, néma folyosóra, ahol végre hallhatta a saját gondolatait. aztán becsukta maga mögött az ajtót, ami aprót kattant.
„nem tudtam, hogy te is itt vagy."
harry becsukta a szemét, csak arra figyelve, hogy louis mondata suttogásban ért véget, és hogy a lépései olyan aprónak hallatszottak a fehér kárpiton.
és nem válaszolt. mert ezt mondta gemma. hagyja figyelmen kívűl, amíg rá nem jön, hogy mit hagy ki.
„harry?" mondta louis halkan, és harry kinyitotta a szemét, hogy louisra nézzen. puha pulcsi és puha melegítőnadrág volt rajta, puha zoknikkal és olyan puhának látszott, hogy már fájt. még a szemüvege is az orrán ült, és olyan tökéletnek látszott.
de harry csak ráharapott a nyelvére, habár most az egyszer beszélni akart.
csak louis miatt akart beszélni.
így csak lecsúszott niall ajtaja mentén, és érezte, ahogy a szempillái a bőrét csiklandozzák, ahogy erőlködött, hogy becsukja a szemét.
talán, ha nem látta volna louis, nem fájna annyira.
de nehéz volt nem nézni, mikor egy puha, gyönyörű ember állt melletted.
mikor végre leült, áthúzta a piros pólót a térdein, és a fejét az ajtónak támasztotta, az egyenletes légzésre fókuszálva inkább, mint louisra, az idősebb fiú megszólalt.
„harry, angyal, fejezd ezt be."
angyal.
angyal angyal angyal angyal.
harry beharapta a száját, és képek lous csuklóiról és a ragyogó kék szemeiről cikáztak át a fején, akár egy film, egy keserédes film.
és louis is meglepettnek tűnt, hogy ezt mondta. magának suttogta, olyan gyönyörűen, ami miatt megremegett harry szíve.
„angyal," suttogta, kissé felemelve a hangját, és harry hallotta, ahogy megknyikordult a padló, mikor közelebb lépett hozzá. „az én angyalom."
harry kinyitotta a zöld szemeit, és hallotta, ahogy niall és zayn beszélgetnek az ajtó túloldalán, de tulságosan eltompult ahhoz, hogy értse is. így csak louisra nézett, aki már felette állt, és fura volt, mert louis álatlában alacsonyabb volt, mint ő, és most látta, hogy igazából milyen gyönyörűek a szempillái, hogy mennyire feszült a combján a melegítőnadrágja, és hogy milyen kicsi volt a lába.
„miért nem mondasz semmit?"
gemma hangja úgy visszhangzott a fejében, mintha még mindig ott lett volna.
„ne szólj hozzá. ne szólj hozzá, amíg bocsánatot nem kér," lehelte, biztatóan harryre mosolyogva, mielőtt a kezét a tarkójához érintette és közelebb húzta a fejét, hogy meg tudja puszilni a homlokát, olyan gyengéden, hogy harry alig érezte.
„oké," mondta harry halkan, nézve, ahogy gemma az autójához sétált és még egyszer intett neki, mielőtt elhajtott volna.
és most már nem volt túl sok értelme a szavainak, mikor louis előtte állt a lila zoknijával és szemüvegével, ami a halványkék szemeit keretezte.
de niall szerint jó ötlet volt, úgyhogy hallagatnia kellett. vagyis, addig kellett hallgatnia, amig louis bocsánatot nem kér. vagy amíg, gemma szavaival élve, térdre borulva nem esedezik előtte.
valami miatt, harry nem nagyon hitte, hogy az megtörténik majd.
harry kiszakadt a gondolataiból, mikor egy meleg, gyengéd érintést érzett a csuklóján. felemelte a fejét, és teljesen kinyitotta a szemét, habár kicsit sötét volt a folyosón, és nem látott túl sokat. csak a saját és louis légzését hallotta, és az ajtó mögül jövő mormogást.
de louis mellette ült a földön, behajtott térddel, ahogy a lábfejét a feneke alá nyomta, és kicsit lecsúszott a szemüvege.
„harry." louis hangja könnyed és légies volt, ugrató hangnemmel, ami miatt harrynek mosolyognia kellett, de aztán megint erőltette magát, hogy elkomorodjon. „harold, fürtös!"
és harry próbált nem mosolyogni, tényleg, de louis le-föl húzogatta az ujját a csuklóján és az arcába fúrta az orrát, ami egy kismacskára emlékeztette a fiatalabb fiút.
„miért nem szólsz hozzám? haragszol rám? sajnálom, ha megbántottalak pénteken. elborult az agyam."
„rányomtál a vágásaidra," nyöszörögte harry, és louis egy kissé visszahúzódott, végigfuttatva a szemét harry arcán. „bántani próbáltad magat. és ezzel engem is bántasz."
louisnak furcsa volt az ábrázata, amit harry nem tudott hova tenni. nem tudta megmondani, hogy szomorúság, megelepttség, düh vagy mi volt.
így csak visszabámult, figyelve, ahogy louis a fogai közé vette az ajkát majd elengedte, és ahogy a haja a szempilláit súrolta.
„harry, nem hittem, hogy tu-"
abbahagyta a mondandóját, mikor harry az ujjait összefűzte az övéivel, mielőtt közelebb húzta a csuklóját, hogy a kezeik harry térdén pihenjenek. aztán gyengéden, óvatosan feltolta louis karkötőit, hogy elérjék a könyökét, és louis csuklóját már nem takarta semmi.
a vágások pedig még csúnyábbak, duzzadtabbak, recésebbek, vörösebbek és fájdalmasabbak voltak.
harry érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, és égetik a szemhéját, aztán legördülnek az arcán, csipíő nyomot hagyva maguk után.
„nekem is fáj," nyöszörgött, gyengéden áthúzta ujját a vágásokon, mielőtt felemelte louis csuklóját az arcához.
louis hevesen nézte harryt, könnyező szemmel, és harry látta, ahogy egy csepp legördül az arcán.
„megpróbáltam, de gemma leállított," suttogta, megmutatva louisnak az apró nyomot, amit a penge hagyott a jobb csuklóján.
louisnak néhány másodpercre O alakot formált a szája, mielőtt felnézett harryre, és elkezdett sírni, zokogni. „ez mind az én hibám. kérlek, ne bántsd magad, csak azért, mert én azt teszem. kérlek ne tedd ezt magaddal. olyan sokat jelentesz nekem."
harry fura szúrást érzett a mellkasában, a gyomra tajtékzott, a légzése egyenletlen volt, ahogy louis szemeibe nézett, hosszabban, mint akárki máséba.
„nem fogok, ha te sem."
olyan volt, mint valami idézet, amit harry twitteren látott, böngészés közben. ha te ugrasz, én is ugrok.
„harry, nem tudok csak úgy leállni, nem tudok-"
„dehogynem tudsz."
harry elmozdította a kezeiket és összefűzte az ujjaikat, ami olyan merész mozdulatnak tűnt, hogy ő is meglepődött saját magán.
„nem fogok, ha te sem," ismételte meg harry, és megugrott, mikor az ajtó fájdalmasan a hátába nyomódott.
„ember, állj!" kiáltotta louis, körülölelve harryt és elhúzva őt az ajtó elől. „harold épp itt ül!"
„úristen, annyira sajnálom," kuncogott niall, mielőtt észrevette, hogy louis még mindig szorosan fogta harryt, harry pedig csak azt nézte, ahogy a lábaik összegabalyodtak.
„harry!" kiáltotta niall, és csalódás suhant át az arcán. „bocsánatot kért?"
„mi?" kérdezte louis, és harry elpirult. „mit értesz az alatt, hogy 'bocsánatot kértem-e'?"
„azt mondta, hogy addig nem szól hozzád, amíg bocsánatot nem kérsz," sóhajtott zayn, ahogy feltűnt a szőke fiú mögött, aki az jtóban állt, telefonnal a kezében. „természetesen megtetted."
„nem, nem tette meg," mondta harry halkan, zavartan, de mégis hihetetlenül boldogan, hogy louis és ő a folyosó fehér kárpitján feküdtek együtt.
„mi? csak úgy megbocsátottál neki?!"
„nem csináltam semmit!" kiáltott louis, és harry elkomorodott.
dehogynem, volt a válasz, amit mondani akart louisnak, de nem tette. niall megelőzte.
„de, igazából csináltál, louis. harry nem veszi észre, hogy nem kéne hagynia, hogy azt csináld, amit csak akarsz, mert folyamatosan bántod és nekem már rohadtul elegem van belőle."
„aha," mondta zayn erőtlenül, lezárva a telefonját és belecsúsztatva azt a zsebébe. „miért nem kérsz egyszerűen bocsánatot?"
harry hezitálva kimászott louis karjai közül, és visszaült törökülésbe a padlón, és megpróbált nem túl várakozón pillantani louisra.
„harry, én... ez olyan nehéz," morgott, végighúzva kezét a hajában, és becsukta a szemét. néhány pillanatra megállt, mielőtt újra megszólalt. „sajnálom? oké? sajnálom, és annyira aggódok miattad és annyit jelentesz nekem. csak kérlek ne vegyél semmibe. azt nem bírom ki."
„fáj, mikor rámordítasz," suttogta harry, körülölelve magát, ahogy niall leült mellé és megveregette a hátát.
„sajnálom."
aztán mind egymásra néztek. vagyis, harry nem tudta, hogy niall és zayn mit csinálnak, de louis és ő egymást nézték és mintha mindennek kicsit felborult volna az egyensúya.
„azt hiszem, le kéne feküdnünk. én nagyon fáradt vagyok, harry, te meg úgy nézel ki, mintha majd' elaludnál," mondta végül zayn, és ásítva odasétált harryhez. harry meg sem mozdult, mikor zayn a karjai alá tette a kezét és felemelte őt a levegőbe.
„had csináljam én," mondta louis halkan, és zayn hitetlenkedve ránézett, amíg azzal egyidőben niall felmordult és besétált a szobájába.
aztán louis a kezeit harry háta és térde alá tette és felemelte, és harry alig tudta nyitva tartani a szemét, így csak megnyalta az ajkát, és a fejét louis mellkasának hajtotta, remegő szempillákkal, amikor végre becsukta a szemeit és louis sétálásának ritmusára elaludt.
már csak louis lágy hangját hallotta a fülében, mikor rájött, hogy niall szobája helyett az előszoba felé vitte.
louis szobájában volt.

***

&