i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

huszonhat

Jó olvasást!❤

***

"tök hangos!" ordította niall.
tényleg elég hangos volt.
a helikopterben ültek, magasan az égen szárnyalva. öt óra gyakorlás után, öt kínkeserves óra után, amiben egy oktató lépésről lépésre elmondott nekik mindent, végre a helikopterben voltak. harry úgy érezte, hogy mindjárt elájul, komolyan. a helikopter szárnyainak pörgése olyan hangos volt, hogy harry úgy érezte, mintha a szíve a fülében dobogna. a gyomra felfordult, ahányszor a földre nézett, ami olyan messze volt tőlük. louis fogta a kezét. de louis tenyere izzadt és remegett.
összességében louis izgatottnak, de nyomorultnak tűnt. a szemei bevéreztek és az egész teste reszketett. és harry akárhányszor ránézett, azt látta maga előtt, mikor louis azt a sok pirulát a szájába tömte és sírva kortyolt hozzá a vízből.
de nem ezért voltak itt. azért voltak itt, hogy kiugorjanak a biztonságot jelentő helikopterből és hogy kioldják az ejtőernyőiket. azért voltak itt, hogy szórakozzanak.
így harry mélyen belélegzett, szorosabban markolva louis kezét, azon koncentrálva, nehogy elbőgje magát. ez a dolog csak hozzáadott az amúgy is stresszes gondolataihoz. bármelyik pillanatban elromolhat valami a helikopterben, ki tud zuhanni, meg tud...
"harry! készen állsz?" próbálta liam túlordítani a szárnyakat, hatalmas vigyorra húzva ajkát. úgy nézett ki, mintha készen állna az ugrásra, mert állandóan lefelé nézett, néhányszor húzva, ököllel a levegőbe ütve.
"aha," hazudott harry, műmosollyal arcán.
"akartok itt ugrani?!" kiáltotta az oktató, összehúzva a szemét, ahogy a szél erősen fújt. mind bólintottak. hát, harryt kivéve. ő csak visszatartotta az öklendezést és a hozzá legközelebb lévő rúdba kapaszkodott, olyan erősen szorítva, hogy az ujjai elfehéredtek.
aztán mind felcsatolták az ejtőernyőket, a kis helikoptert pedig az övek becsatolásának hangja töltötte meg. harry tudta, hogy louis őt bámulja, ahogy felkészültek az ugrásra. a kék szemei olyan ragyogó kékek voltak, olyan ragyogó kékek, pont mint az égbolt, a haját pedig össze-vissza fújta a szél, bele a szemébe és a homlokára.
összességében, olyan kicseszett gyönyörű volt, de nem számított, mert épp elárulta harryt, megint, és habár gyönyörű volt, betegnek is tűnt, mintha a sok mozgolódás és hangoskodás az idegeire menne.
az oktató épp akkor jelentette be, hogy ő ugrik utolsónak, amitől harry szíve máris abnormálisan vert. ugorni fog, akár akar, akár nem, és minden múló másodperccel egyre jobban bánta, hogy az idősebb fiúk rá tudták beszélni.
"megyek elsőnek!" kiáltotta niall, izgalomtól csillogó szemekkel, ahogy a szőke haját olyan magasra fújta a szél, hogy látni lehetett a barna hajtöveket. "és azt akarom, hogy zayn jöjjön velem."
zayn kevésbé tűnt izgatottnak, inkább ijedtnek. de figyelmesen hallgatta, ahogy az oktató századszorra is elmondja nekik a teendőket, megmutatva, hogy kell kinyitni az ejtőernyőt és hogy milyen pozícióban ugorjanak.
és néhány perccel később, egymást ösztönző kisebb csatakiáltások után a két fiú kiugrott a helikopterből, az ég hideg levegőjébe, ahogy meglepett, természetesen férfias, sikoly hagyta el a szájukat. még egy oktató követte őket, és harry alig látta, ahogy megfogják egymás kezét, gyakorlatilag máris felszívódtak.
"louis?" liam reménykedve nézett a legidősebb fiúra, ahogy beharapva ajkait a vállára csatolta a felszerelést. "akarsz velem ugrani?"
louis nem tudta mit válaszoljon. "azt hiszem, inkább harryvel mennék."
"tudjátok, mehettek így hárman is," javasolta az oktató, a kezeivel hármukra, majd az égre mutatva.
harry szemei kikerekedtek. ennyi volt. ki fog ugrani. ő, harry styles épp arra készült, hogy kiugrik, bele az égbe.
lebénult, tudta, mert azt látta, hogy liam és louis megragadják a kezét, louis a jobbat, liam a balt, és ahhoz a kis részhez vezetik, ahonnan ugrani fognak, és látta, ahogy az oktató még egyszer elordítja a tennivalókat, de nem hallotta. reszkettek a lábai, és a térde felmondta a szolgálatot.
szerencsére épp mikor ez megtörtént, a fiúk már nem voltak a helikopteren.
harry érezte, hogy felfordul a gyomra, mintha egy követ dobtak volna bele és nagyot nyelt, mikor az a veszély fenyegette, hogy egy sikolyt kienged a kiszáradt ajkai közül. a felhők olyan közel voltak hozzá, hogy gyakorlatilag bennük volt, aztán liam elengedte a kezét és freestyleozni kezdett, a levegőben szaltózva, ami olyan félelmetesnek, de egyben királynak tűnt. louis még mindig fogta a kezét. az igazat megvallva, a karjai teljesen az övéi körül voltak, de súlytalannak érezte magát. a hajukat egyenesen felfelé fújta a szél, a lábaik pedig felfelé ágaskodtak. harry nem látta zaynt vagy niallt, mivel néhány perccel előttük ugrottak ki.
a körülötte lévő égbolt, a véletlenszerű felhők, a friss levegő illata és a fülének durranásai... elfeledtettek vele mindent. csak arra tudott gondolni, hogy az égben repült, amit sétálás közben nézett a járdáról, az égben, ami a holdnak adott otthont, amit minden este csodált.
így végre sikított, érezve, hogy az adrenalin szétáramlik az ereiben, a fejében és a kicseszett szívében. magas, izgatott sikoly volt, ami nem hasonlított azokra, amiket akkor adott ki, mikor kiborul. egyszerűen olyan izgatott volt, semmi nem érinthette meg, legalábbis addig, amíg a földre nem teszi a lábát.
de louis még mindig belé kapaszkodott, és a fülébe kuncogott, ahogy a szemüvegét harry halántékának nyomta, és melegebb volt, mint körülöttük bármi.
csodás érzés volt.
aztán liam kiengedte az ejtőernyőjét, így louis és harry is rögtön követte a példáját, ami azt jelentette, hogy el kell engedniük egymást. mikor a színes anyag végre ki lett engedve, azonnal elkezdtek lassulni, a szél sem fújta már olyan durván az arcukat és hirtelen nyugalmasabb és melegebb lett minden, mint ott fent, a helikopterben.
harry becsukta a szemét, mert gyakorlatilag lebegett, kitárt kezekkel és súlytalanul lógó lábakkal. olyan volt, mintha a víz alatt lenne egy medencében, azt kivéve, hogy most kapott levegőt.
blackpool illata hirtelen sokkal érezhetőbb lett, amiért felhúzta az orrát, mert sosem vette észre, hogy ilyen nagy volt a szennyezés addig, amíg el nem hagyta egy kis időre, hogy aztán visszatérjen.
de harry becsukta a szemét, azt érezve, hogy a szempillái a bőrét súrolják. mélyeket lélegzett az orrán át, amíg meg nem érezte a lába alatt a talajt.
a földetérés procedújára villant át az agyán és sikeresen végre is hajtotta, amiért büszke volt magára. a legtöbb újonc azt akarta, hogy egy oktató is ugorjon vele, de harry nem szerette a legtöbb ember közelségét. volt azért néhány kivétel.
és már a "sky zone" parkolójában állt. liam már előtte odaért, obszcén és kissé illetlen szavakat kiabálva, miközben úgy rázta a fejét, mint valami hülye.
"izgatottnak tűnik," mormogta magának harry, pont mikor louis nem-túl-simán landolt, végighúzva az aszfalton a lábát, félelemtől kikerekedett szemekkel.
a szemei jobban bevéreztek, mint valaha, egyértelművé téve, hogy egész idő alatt nyitva volt a szeme.
de most, ahogy az adrenalin elhagyta a testét, harry visszaesett a valóságba. és az a valóság azt is magába foglalta, hogy nem beszél louishoz, legalábbis addig, amig bocsánatot nem kér azért, hogy túladagolta a gyógyszerét.
így követte a csapatot, akik az épületbe igyekeztek, felírni a nevüket a "nevek táblájára", majd egyesével minden alkalmazottnak megköszönték. harry kicsit irigy volt rájuk. olyan mókásnak tűnt a munkájuk.
gyakorlatilag csak arról beszéltek, hogy mit éreztek ugrás közben, amíg a beszélgetés harry felé nem irányult.
niall volt az.
"szóval, h, milyen volt az első nyaralós programunk? tetszett?"
harry rámosolygott a szőke barátjára, mert lehetetlen volt nem azt tenni, mikor úgy vigyorgott, mint a tejbetök.
"jobban tetszett, mint bármi, amit jó ideje csináltam," vallotta be.
vagyis, a késő esti telefonhívásaidat leszámítva, amikor louisval beszélsz, mert azok is elég szórakoztatóak, szóltak bele a gondolatai, amiket gyorsan elhessegetett és a figyelmét niallnek szentelte, aki arról hantált, hogy mit fognak csinálni következőnek.
"mi lenne, ha hagynánk, hogy..." vágott bele liam, végignézve a csoporton a visszapillantótükörben. "louis válasszon."
louis, most először, kényelmetlenül érezte magát a figyelem középpontjaként. a bal ablak mellett lévő helyéről cincogott valamit, mert zayn átadta a helyét.
és a fiúk vártak, ahogy louis kigondolta a mondanivalóját, és harry szíve nem tudta megállni, hogy érezzen, mert louis mosolygott egy aprót, miközben a haja a szempilláit súrolta.
"moziest."

***

a kanapén döglöttek, niall és zayn elfoglalva a nagy fotelt, louis és liam meg az egész kanapét. így harry csak törökülésben leült a fehér kárpitra. a hátát a kanapénak döntötte, a zöld szemeivel a képernyőt pásztázta.
mind megfürödtek, niallt kivéve, aki azt állította, hogy "nem akarja lemosni a testéről az eget."
a 21 jump street volt a lejátszóban, amit mindegyik fiú látott már, harryt kivéve.
igazából nem is akarta megnézni. meg akarta mosni a fogát, és le akarta venni a ruháit, hogy a meleg, kényelmes ágyába feküdhessen és lehunyhassa a szemét, amit alig tudott nyitva tartani, habár a film még el sem kezdődött. de nem akart semmi jónak elrontója lenni, így felvett egy fehér pólót és egy fekete melegítőt, miután óvatosan megfésülte a nedves tincseit.
és nem akart hozzászólni louishoz. nem akarta nézni, ahogy louis eljátssza, hogy jól van, mikor valójában nincs. nem akarta hallani louis dallamos nevetését, vagy nem akarta látni a rövid lábait vagy a csodálatos combjait vagy a kusza, vizes barna haját.
végig azt mondogatta magának, hogy a filmet nézze. imádkozott, nehogy elaludjon, mert tudta, hogy louis cipelné ágyba és még meg kellett mosnia a fogát.
belerondított a gondolataiba az öle felé szárnyaló twizzlers csomag, ami végül a lábai közé esett.
"aú," mormogta, és tudta, hogy liamtől jött, mert liam mindenki felé cukrokat dobált.
harry megrándult, mikor louis kivett egy darabot az ölében heverő csomagból, és a rózsás ajkai közé tette, majd visszahajolt a barna kanapéra.
az egyetlen hangot a csámcsogás és a zacskók bontogatása adta, mikor elkezdődött a film.
harry látta a filmet, de nem hallotta vagy élte bele magát, mert louis nevetése olyan közel volt a füléhez, hogy csak eljátszotta, hogy nézi a filmet, ami ezek szerint vicces volt, mert a barátai mind nevettek rajta.
a filmnek abban a részében, mikor channing tatum fura dolgokat csinál a nyelvével, harry érezte, hogy valami megböki a vállát. kikerekedett szemekkel emelte fel a fejét, és elkezdett égni a szíve, mikor louis kék szemeit látta, amik a sötétben a tévéképernyőt tükrözték vissza.
"harold, kényelmetlen ott egy kicsit, nem?"
harry bólintani akart, és odamászni a kanapéra louis mellé, ahova mutatott, aztán ölelkezni vele és érezni louis méz illatát, de nem tette.
"nem, jól vagyok," rázta le louist, remegő ajkakkal visszanézve a képernyőre. "jól vagyok."
addig nem is érezte a könnyeket, amik olyan forróak voltak, mint maga a nyár, amíg bocsánatkérések közepette a szobájába indult, hogy aludjon.
aztán a fiúk elmormogták a jóéjtjaikat.
harry a sötét folyosón keresztül a mosdóba ment, hogy megmossa a fogát és hideg vizet locsoljon az arcára, mielőtt az ágyába botladozott volna.
a takaró olyan meleg volt, mikor már egy jó ideje feküdt ott.
és már majdnem elaludt, már majdnem, és már látta egy álom kezdetét, mikor érezte, hogy valaki bemászik mellé.
és mézillata volt.

***