i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

kilenc

harry és louis néma csöndben autóztak haza, mert egyikőjük sem tudta, mit kéne mondani azután, hogy csókolóztak.
vagyis néma volt az út, azt kivéve, hogy louis frusztrációjában állandóan a hajába túrt és sóhajtozott, mintha a lehető legnagyobb hibát követte volna el.
„louis, nem baj," mondta harry halkan, ahogy egy piros lámpánál megálltak.
„dehogynem baj!" csak ennyit mondott, kifújva a levegőt az ajkain.
„tudod, egyszerűbb lenne, ha el tudnád magyarázni, miért vannak random kirohanásaid," suttogta harry, megrázva göndör fürtjeit, majd a homlokára simítva őket. louis csak sóhajtott, és a kormányra fektette a fejét.
„oké, elmondom."
harry várt, de a doncasteri fiú nem mondott semmit.
„lou-"
„csak had gondolkozzak!" ordította louis, rávágva a fejét a kormányra, ami egy hangos dudaszót adott ki, mire mindkét fiú megugrott.
„oké," lehelte harry, beharapva ajkát és becsukva szemét, azon igyekezve, hogy ne vegyen semmit túl személyesen.
egyáltalán miért kedvelte louis, mikor az idő felében bántotta?
„harry, én-"
„csak hagyd abba!" sikította harry, befogva a füleit és összeszorítva szemeit. úgy érezte, megint öt éves, és megpróbálja kizárni az osztálytársai gúnyolódását, mikor azok azt mondták neki, hogy fura és túl sokat sír.
a fiatalabb fiú megrándult, mikor louis a kezét a karjára tette, gyengéden megszorítva, és úgy tűnt, mintha louis érintésére az egész teste lenyugodna.
„harry, vedd el a kezed a füledről," mondta louis lágyan, a karjáról a hajába vezetve kezét.
a göndör fiú lassan leemelte a kezeit a füléről, és kinyitotta a szemeit, és az egyetlen dolog, amit érzett, az louis finom érintése, ahogy a fürtjeivel játszott.
„harry, beszélj hozzám," suttogta louis, folytatva az apró mozdulatokat.
harry beszélni akart, de nem tudta rávenni magát.
„harry," dalolta louis, és mikor megbicsaklott a hangja, harry nem tudta megállni, hogy elmosolyodjon, de azonnal el is komorodott.
„harry styles, hazza, fürtös, harold!"
harry már vigyorgott, mint egy idióta, és próbált nem nevetni, mert louis már az arcát paskolta és hülye babahangokat adott ki.
„ki a jó fiú? ki az édes fiú?" gügyögte, és harry majd' meghalt, mert hú, louis milyen édes volt, és louis már a száját súrolta a finom ujjaival.
„bpd," sóhajtott végre louis, kényelmesen visszahelyezve kezét a kormányra és egyenesen előre nézve.
bpd?, gondolta harry, újra és újra lejátszva magának a szót, mielőtt eszébe jutott, hogy nézzen utána.
nemsokára louis kitette harryt a háza előtt egy szomorú mosollyal, és harry szégyenlősen intett egyet, mielőtt a szobájába sprintelt volna, kihalászva a telefonját a zsebéből.
rákattintott a google alkalmazására, és beírta, hogy bpd.
Borderline Személyiségzavar
Tünetek lehetnek: Hangulatingadozás, depresszió, önbántalmazás...
a göndör fiú megrándult, tátott szájjal kidobva kezéből a telefont.
louis... elmondta neki... louisnak borderline személyiségzavara volt.
harry meg egyszerűen csak a párnájába temette a fejét, és visítozott és rugdosott a lábával, mint egy idóta, mert louis elmondta neki, ami azt jelentette, hogy bízott benne, és most már tudta, hogy miért.
harry azon kapta magát, hogy liam számát pötyögi a telefonjába, és izgatottan a füléhez emeli azt.
„haló?" vette fel liam.
„bpd, bpd-je van!" kiáltotta harry, hangosabban, mint amilyen jó ideje volt.
„elmondta neked," válaszolta liam, és harry gyakorlatilag hallotta, ahogy mosoly.
„igen, elmondta és nem neked kellett!"
„gratulálok, most már tudod, hogy néha miért egy tapló louis," mormogta liam, és harry egy kissé égni érezte a szívét.
„louis nem tapló," komorodott el, végignézve néhány weboldalt, a betegségről olvasva.
„de tud az is lenni," mormogta liam.
„nem az ő hibája," védte meg harry, erősebben szorítva a telefonját. liam volt louis legjobb barátja, hogy lehet, hogy nem értette meg?
mindig is úgy tűnt, mintha megértőbb lett volna az emberek nagy részénél. talán azért, mert figyelmes volt, vagy mert neki is volt egy betegsége, de az volt.
és most már megértette, hogy miért volt olyan nehéz louisnak.
„harry, még nem is szed gyógyszert rá."
mindketten elnémultak, és harry pislogott, nehogy elsírja magát.
„majd én ráveszem," mondta halkan, mielőtt letette és sóhajtott, a párnájára hajtva fejét.