i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

ötvenkettő

Jó olvasást!:)

***

"nem tudom, mit kéne vennem neki," mondta harry szomorúan a telefonba, végighúzva ujjait a különböző anyagú pólókon. "akárhányszor kérdezem, azt mondja, hogy ne vegyek neki semmit."
"mit adtál neki tavaly?" kérdezte zayn, harryt pedig valószínűleg hülyének nézték, ahogy az american eagle közepén elvörösödött.
"nem emlékszem," hazudta, halkan és idegesen.
a vonal másik oldala egy darabig néma volt, aztán zayn egy apró "ó!"-t mormogott.
"szóval," mondta harry szégyenkezve, "ha a te szülinapod lenne, te mit akarnál? úgy értem, azt hiszem, van időm, három hét múlva lesz szülinapja, de a ma estétől kezdve nem sokat leszek távol tőle."
zayn olyan dolgokat kezdett sorolni, amikről harry tudta, túl drágák, miközben kisétált az american eagle-ből, a füléhez nyomva a telefont és kikerülve az embereket. nem ismerte ezt a bevásárlóközpontot, mivel körülbelül kétórányira volt onnan, ahol élt, és általában a helyi plázába járt.
"... talán arcszesz, vagy valami. nem tudom. ilyen, személyesnek akarod, vagy mi? nem tudom, valami, ami rád emlékezteti, mert mindig távol vagy, tudod?"
harry mélyet sóhajtott, ahogy leült egy üres székre a gyorséttermek mellett, összefonva a bokáit, mielőtt elkezdett a gyűrűivel babrálni. igazából hiányolta, ahogy a haja csiklandozza a tarkóját, de niall szerint nevetségesen nézett ki, és elvonszolta a fodrászhoz. göndör frufru volt a homlokán, a végek a füléig értek.
"figyelj, mennem kell, de gondolkodok majd még, oké? majd hívlak, ha eszembejutott valami jó."
"oké," mondta harry halkan.
zayn mormogott valami mást, amit harry nem értett, mielőtt letette. most már egyedül volt, a gondolataival és önmagával és hú, ennek a plázának nagyon pizzaillata van.
az ujjaival dobolt az asztalon, ami mellett ült, majd kirázta a fürtjeit és felállt. a bakancsa csikorgott a csillogó padlón, akárhányszor lépett. néhány lány ült egy közeli asztalnál, harry érezte, ahogy bámulják. nem nézett a szemükbe, csak zavartan elsietett mellettük.
"mit akarna louis, mit akarna louis," mondogatta magának, bekukkantva minden boltba, hátha megtetszik neki valami. írni akart a fiúnak, hogy megkérdezze, de tudta, louis sosem válaszolna, vagy legalábbis nem mondaná el neki.
nem akarta elsietni, nem; akárhányszor sietett, buta dolgokat művelt. de louis kevesebb, mint egy óra múlva ott fog vele találkozni, neki meg semmi ötlete nem volt, hogy mit vegyen neki.
úgy döntött, hogy ül és vár, hátha valami eszébe jut, akármi.
ekkor jött rá, hogy a polaroid kameráját az autóban hagyta.
és eszébe jutott az a nap, körülbelül két évvel ezelőtt, mikor louis megtalálta az ágya alatt, az arca felragyogott, és azt mondta harry-nek, hogy imádja a polaroid kamerákat. az is eszébe jutott, hogy feljegyezte magának, egy nap oda kell adnia louis-nak. egy ajándék volt a nagynénjétől, aki meghalt, mikor harry tizenkettő volt.
magában mosolygott, hálásan, hogy végre volt egy terve. most már csak egy doboz kellett és csomagolópapír. becsomaholhatja louis-nál, mikor fürdik vagy valami.
csak várnia kellett.

***

harry azt hitte, jó ötlet lesz megvárni louist, de gyorsan elunta magát és mosdóba is kellett mennie.
így összeszedte magát a földről, ahol ült, a falnak támaszkodva. még egyszer körbenézett louis után kutatva, aki nem vette fel a telefonját, és gyorsan a pláza bejáratához sétált, ahol a mosdókat sejtette.
mondhatni, idegesítette az elhaladó tinilányok bámulása, de inkább csak kényelmetlenül érezte magát. remélte, hogy nem azért bámulják, mert csúnya, vagy mert úgy néz ki, mint aki menten elbőgi magát. az nem az ő hibája volt.
talán a haját nézték. tudta, hogy rossz ötlet levágatni. szerette a hosszú fürtjeit.
kifújta a levegőt, és megigazította a gyűrűit, ahogy besétált a mosdóba. levendulaillatú légfrissítő és szappan szag volt. csak néhányan voltak rajta kívül, egy középkorú férfi, és egy kisfiú, aki a fiának tűnt. harry a kisfiúra mosolygott, aki szégyenlősen elnézett, és tovább törölgette a kezét a barna törlőkendővel.
besétált egy fülkébe, és gyorsan könnyített magán. hallotta, ahogy az emberek kisétálnak, a hangjuk elmosódik az ajtó záródása után.
de mikor kilépett, a szíve már a gyomrában kezdett dobogni.
ott volt louis, de nem akarta, hogy ott legyen, hiszen még volt felkészülve ilyen fajtájú találkozásra. még nem sikerült eltüntetnie arca pirosságát, és úgy nézett ki, mint egy bolond, azelőtt a fiú előtt, akibe szerelmes volt.
így csak állt ott, próbált nem idiótán vigyorogni, hiszen azta, ott volt a barátja, a hihetetlenül imádnivaló pimasz napsugár barátja ott állt egy pár fekete csőnadrágban, és egy túlméretezett pulcsiban, ahogy a haja össze-vissza állt hátul, miközben keményen koncentrálva mosta a kezét. harry imádta louis fejét hátulról.
körülbelül két perc kellett louis-nak, mire észrevette harryt, miután megmosta a kezét, minden egyes ujját megsikálta, aztán megtörölte a kezét, és megigazította a haját a tükörben, idegesen sóhajtva. csak akkor döntött úgy, hogy végre megfordul.
akkorát ugrott, hogy harry-vel került egy magasságba, és vinnyogással vegyített sóhaj hagyta el a száját. "harry!" kiáltotta, de nem mozdult.
harry sem tudott mozdulni, úgy nem, hogy száguldott a pulzusa, a kezei pedig izzadtak. csak bámulta a fiút, aki annyira hiányzott neki, aki miatt napokon át sírt, annak ellenére, hogy azzal nem hozta volna őt közelebb.
úgy tűnt, louis is ugyanígy volt vele. harry érezte, ahogy remeg louis mély, átható pillantása alatt.
mikor összenéztek, mikor harry végre láthatta louis szemének gyönyörű kékjét, amit egy laptop kamerája sosem tudna visszaadni, louis a fiatalabb fiú felé sétált, minden lépéssel nőtt a gyorsasága. harry azon kapta magát, hogy óvatosan benyomják egy nyitott ajtajú fülkébe.
louis becsukta mögöttük az ajtót, kulcsra zárva, miközben egyik kezét még mindig harry derekán pihentette. "hiányoztál louisnak," suttogta, olyan fájdalommal a hangjában, amit harry már hallhatott, de sosem ilyen tisztán kivehetően, ilyen szívszorítóan. rámosolygott, próbált uralkodni a remegő ajkain, ahogy louist nézte.
louis még mindig alacsonyabb volt nála, de csak kicsivel. harry szerette, hogy ő a magasabb, mert így látta a szempilláinak görbületét, és a feje tetejét.
"nekem is hiányoztál," válaszolt végre harry, felemelve louist, így a fekete vans cipője az ő bakancsán pihent. olyan könnyű volt, mint egy tollpihe, amitől harry gyomrában pillangók keltek életre.
aztán louis már csókolta, sietős csókban összeforrasztva ajkaikat, ami tökéletesen csodás volt, mert harry imádta louist csókolni, és annyira örült, hogy louis végre ott van vele, három hónap után.
három hónap. nem tűnt olyan hosszúnak, de harry számára olyan volt, mintha egy élet telt volna el. csak az esti skype-hívások, zayn és niall miatt nem ment el az esze.
de semmi ilyesmi nem is hasonlított arra, amit harry most érzett. basszus, majdnem el is felejtette louis izét, ami megijesztette. engedte, hogy az ujjai louis medencecsontjába vájjanak, és megszorítsák az oldalát, mert az volt a kedvence louisban.
louis harry szájába nyögött, homlokát durván a fiatalabb fiúéhoz nyomva, ahogy arca mindkét oldalát óvatosan, de biztos kézzel tartotta. harry remélte, hogy senki nem sétál be a mosdóba, hogy senki nem hallja meg, mennyire kicseszettül hangosak, mert azok voltak, louis ráadásul olyanokat suttogott a fülébe két csók között, hogy "jobban szeretlek, mint amennyire a hold szereti a napot."
egy idő után a kis fülke zsúfolttá vált, ahogy harry kissé elhúzódott, figyelve, hogy csillogott louis szeme. "menjünk hozzád," javasolta, és beletúrt louis hajába, mert nem tudta megállni, hogy megérintse a fiút, ahogy az felmosolygott rá.

***

"még külön kocsival sem akarok menni," nyafogott louis, erősebben szorítva harry kezét, ahogy átsétáltak a parkolón az autóikhoz. nagyon, nagyon hideg volt kint, főleg, hogy még a szél is fújt. "nem bírok ki még egy percet nélküled." a hangja halkabb volt, szégyenlősebb és szomorúbb. "kibírhatatlan volt, hogy nem csókolhattalak meg, nem ölelhettelek, vagy nem figyelhettem, ahogy remeg a kezed, miközben angyalnak hívlak."
harry elpirult. "szóval ezért hívsz így?"
"ez is egy oka annak. a másik, hogy angyal vagy, butus." louis rámosolygott, magasan lóbálva a kezeiket. "de ezt nem tudod már amúgy is?"
harry szégyenlősen megvonta a vállát, miközben beharapta az ajkát, hogy elrejtse a kitörni készülő mosolyát.
"édes, ketté kell válnunk. követned kell a kocsimat, oké?"
harry bólintott. "mögötted leszek."
louis egy csókkal és egy öleléssel engedte útjára, harry pedig amilyen ügyetlen volt, csak elbotorkált az autójáig. nem volt sokkal melegebb, mikor végre magáracsukta az ajtót, és teljesen felcsavarta a fűtést. egy idő után a meleg levegőt fújó ventilátoroktól lebegni kezdtek a fürtjei.
tudta, nem sokáig lesz elég egy fehér póló, a hőmérséklet minden nappal csökkent. észre is vette louis aggódását, ahogy a libabőrös karjára nézett. tudta, hogyha louis-n lett volna kabát, ráadta volna.
harry megvárta, amig louis kifarol a parkolóból, mielőtt a gázra lépett, és követni kezdte a fiút. feltekerte a zenét, elkezdett a ritmusra bólogatni, és próbált nem eltéveszteni egy kanyart sem.

***

"ne szólj semmit a tisztaságra. utálom. hajlamos vagyok rá, hogy újra teljesen összepiszkoljam."
harry elmosolyodott, és felvonta a szemöldökét. "akkor egyáltalán minek takarítod ki?"
"mert," morgott louis. "anya meglátogatott néhány napja, hogy elhozza a szülinapi ajándékom, amit csak a szülinapomon kéne kibontanom, és állította, hogy embertelen, ahogy élek, és sosem hitte, hogy ilyen mélyre fogok süllyedni. őszintén, feladtam ezt az egész takarítós dolgot, miután egy barátom kiöntötte a kólát a szőnyegre, és nem takarítottam fel. afféle láncreakció, tudod?"
harry bólintott. louis lakásának illata arra az estére emlékeztette, mikor hajnalig fent maradtak, filmeztek, beszélgettek és, természetesen, csókolóztak az esőben. ez volt harry egyik legkedvesebb emléke, de olyan, ami meg is siratta, hogyha jókor gondolt rá.
"szóval, harold angyal styles, üdvözöllek az új otthonodban karácsonyi szünet hátralévő részére." louis szélesen mosolygott, mielőtt egy párnát dobott a fiúra.

***

Szavazzatok, kommenteljetek. :)❤