i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

negyvenegy

Jó olvasást!❤ Valamiért nem tudtam feltölteni, ezért késett kicsit a rész:)

***

törött.
ez a szó jól leírta harry testének nagy részét.
leírhatta a véres, bedagadt kezeit. az orvos megröntgeneztette és az eredmény szerint eltört. harry csak arra tudott gondolni, hogy a francba fogom tudni kifizetni mindezt?
a szíve is össze volt törve. tompa szúrást érzett a mellkasában, miközben azt figyelte, ahogy louis megbeszéli az orvossal, miként kell bánni a begipszelt kezével. figyelte, mennyi mindent próbál megjegyezni louis, közben folyamatosan kipislogja a haját a szeméből és vadul gesztikulál és a gyönyörű hangján beszél. harry végig azt mondogatta magának, hogy nem szereti louist, nem szeretheti louist.
"a pihenés mindig segít, kétóránként kell beadni neki a gyógyszert, amit felírtam. van szülője, aki tud róla gondoskodni?"
harry megrázta a fejét. igen, az anyja ott volt, de...
mégsem.
"rendben, akkor -louis, igaz?" louis bólintott. "rendben, akkor csak követnie kell a megadott utasításokat, és egy zacskót kell tenni a gipszre, mikor fürdik. és ha bepiszkolódik a kötés a csuklóján, akkor csak le kell cserélni és néhányszor átmosni szappannal, aztán rákenni a krémből, amit adtam. a nővér fog kötszert adni, amit használhatnak. bármi kérdés?"
louis nagyot sóhajtott, mielőtt válaszolt. "nem, semmi. köszönöm, hogy segített neki. nem is tudja, mennyit jelent ez nekem."
harry észre sem vette, hogy elpirult, amíg az ujjait az arcához nem emelte, ami forró volt.
"rendben, öröm volt megismerni, louis." kezet rázott louisval, mielőtt átsétált harryhez, aki kissé összezavarodott. "harry, örültem a találkozásnak. remélem, nemsokára jobban lesznek a kezei, és hat hét múlva találkozunk, hogy megnézzem, le lehet-e már szedni a gipszet." harry kezét is megrázta, erősen, ami elég kínos volt, tekintve, hogy harry általában használt keze be volt gipszelve.
"köszönöm," mondta louis még egyszer, mikor az orvos kilépett a szobából, majd rögtön utána egy nővér sétált be, hogy kikísérje őket.
"van biztosításod?" kérdezte a pult mögött ülő nővér, ujjait a számítógép billentyűzetén pihentetve.
harry pislogott, nem tudván, hogy mit válaszoljon. de louis újra megmentette, előkotorva a tárcáját és abból kihúzva egy kártyát. "van," mondta halkan.
"köszönöm," mosolygott a nővér illedelmesen. "huszonnyolc font a ráfizetés."
harry tiltakozásra nyitotta a száját, mikor louis átnyújtotta a saját pénzét. "louis!" suttogta hangosan, megbökve a karját. "nem hiszem el!"
már a kórházból sétáltak ki, mikor louis végre válaszolt. "nem hiszem el, hogy gipsz van a kezeden. minden az én hibám."
harry megrázta a fejét. "akkor sem fizethetsz ki ennyi pénzt!" mondta haragosan.
"az én kicsim. gipsz van a csodás kezén. imádom a kezeid. olyan nagyok, és most az egyiken ez a ronda-" megállt, mikor harry elkomorodott. "kevésbé gyönyörű gipsz van."
"ne hívj így. nem vagyok a kicsid." mordult fel harry.
"az a legkevesebb, hogy kifizettem ezt," mondta louis, magabiztos hangon.
"de azt hittem utálsz?" köpte harry, miközben a harag újra elárasztotta. kicseszett dühös volt, mindegy, mennyi szépet mondott neki louis. mikor louis szólásra nyitotta a száját, harry megrázta a fejét.
csendben sétáltak louis autójáig. harry mérgesen ült be az anyósülésre, keresztbe font karokkal, a lehető legtávolabb hajolva louistól.
"harry, kérlek ne legyél ilyen."
harry beharapta az ajkát, nehogy felordítson. ne legyen ilyen?! valamilyen oknál fogva, ettől a mondattól úgy tűnt, mintha harry egy idegesítő bunkó lett volna, akivel louisnak muszáj foglalkoznia.
"nem szeretem, mikor veszekszünk."
nem veszekszünk, gondolta harry.
"kérlek, beszélj hozzám. kérlek, nem bírom ki."
harry tartotta a száját. igazából büszke volt az önkontrolljára a hazaúton. louis néhányszor még könyörgött neki, hogy szólaljon meg, de aztán egy szomorú sóhajjal feladta. harrynek nem is volt bűntudata.
louis valósággal zokogott, mire hazaértek, ahol zaynt és niallt találták, akik épp a rendetlenséget takarították, amit harry hagyott maga után. harry ellenállt a késztetésnek, hogy mindkettőjüket megölelje, ezért csak összefonta a karjait maga előtt, és bizonytalanul azt kérdezte, "mit csináltok itt?"
niall együttérző szemekkel mutatott louisra. "ő küldött minket át, hogy takarítsunk fel."
harry nem is nézett louisra, csak hallgatnia kellett, hogy tudja, sír. a csuklásból, és a remegő hangjából hallatszott, hogy próbálta visszatartani, mikor arra kérte harryt, hogy beszéljen hozzá.
"miért sír ennyire?" kérdezte zayn lágyan.
"nem szólok hozzá," válaszolta harry üresen, eldöntve, hogy egyik "legjobb barátjához" sem lesz kedves.
"jézusom, tényleg nagyon szeretné, hogy beszélj vele," jegyezte meg zayn.
harry megvonta a vállát, elfutva a három fiú mellől és bevágva maga mögött az ajtót. a szobája hidegebb volt a ház többi részénél, a ventilátor miatt, amit elfelejtett kikapcsolni. leült az ágyára, finoman végighúzva az ujjait a gipszen. nem érzett semmit, és ezt utálta. olyan volt, mint egy fal, ami visszatartotta attól, hogy megint szétvagdossa a csuklóját. remegett az ajka, ahogy még mindig az ablakot bámulta, miközben a kevés pislogás miatt bekönnyezett a szeme. érezte a fertőtlenítő szagát, valószínűleg azért, mert niall és zayn mindent feltakarított. a szobájából is látta a vizes mosdókagylót és a frissen polírozott tükröt.
harry lefeküdt, óvatosan egy párnán pihentetve a kezét, majd becsukta a szemét. szerencsére a ventilátor hangja elnyomta niall, zayn és louis beszélgetését. az igazat megvallva, mindegyikőjüktől ordítani lett volna kedve.
harry örült neki, hogy a kórházban kapott gyógyszer hatása még nem múlt el, így a karja még mindig zsibbadt volt. ügyetlenkedve felemelte a pokrócot, a lehető legjobban igyekezve, hogy betakarja magát, habár még mindig teljesen fel volt öltözve.
kifújta a homlokából a göndör tincseket, amik ugyanoda ugrottak vissza, miután már nem fújta ki a levegőt. a függöny be volt húzva, amitől elég sötét volt és nyugodt. ha el tudná felejteni, hogy louis és a barátai a másik szobában vannak, talán aludhatna is kicsit.
és el is aludt. végre egyenletesen lélegzett és normális sebességgel vert a szíve, miután fáradt álomba merült.

***

"ne, ne ébreszd fel! had aludjon!"
a hang siettetett, ijedt volt. harry bárhonnan felismerte volna.
nem nyitotta ki a szemeit, és remélte, hogy a fiúk nem vették észre, hogy megváltozott a légzése.
"valamikor fel kell ébrednie. valószínűleg egész nap nem evett."
"de olyan... nyugodtnak tűnik. imádom így látni."
harry imádkozott, hogy ne lássák meg a kipirult arcát.
lefagyott, mikor egy kéz megsimította az állát, könnyedén, mintha csak tollpihe lenne. olyan puhák voltak azok az ujjak. arra emlékeztette harryt, mikor együtt voltak a hotelben szenteste, és louis szülinapját ünnepelték. emlékezett, hogy milyen gyengéden érintette meg louis, mintha porcelánbaba lett volna, akit összetörhet. emlékezett, mikor louis megpuszilta a szőrcsíkot a hasán és mikor a csípőjét kezdte csókolgatni. emlékezett, hogy louis megcsókolta a combjai belsejét, mielőtt a kezébe vette és lágyan elkezdte masszírozni.
emiatt valami összeszorult harry hasában, és kipattant a szeme. liamet és louist látta.
liam kedves, barna szeme és felhúzott szemöldöke elég volt ahhoz, hogy harry sírásban törjön ki. beharapta a remegő ajkait, ahogy louis szülinapjának emléke túlságosan elhatalmasodott rajta. "szia liam," mondta harry vékony hangon.
"szia harry," válaszolt liam kedvesen, kisöpörve harry néhány hajtincsét az arcából. harry látta, hogy zavarja louist, miközben végigpillantott a szobán, de nem szólt semmit.
"fáj a kezem," mondta harry az igazat, attól félve, hogyha megmozdul, elkezd jobban fájni.
louis azonnal felpattant, átsietett a szobán, majd egy narancssárga dobozzal jött vissza, aminek a látványához már rég hozzászokott harry.
"vedd ezt be."
harry nem nézett louis szemébe, mikor elvette a gyógyszert, de még rá sem. liamen tartotta a szemeit, aki szomorúan nézett vissza rá.
aztán egy poharat toltak az arcába. "tessék," mondta louis, könnyektől folytott hangon. harry elvette a poharat a bal kezével, de az ágyra kellett tennie a pirulákat. nem tudott egyszerre két dolgot is fogni. szerencsétlenül bámult a dobozra, mielőtt összetalálkozott a tekintete liamével.
"ó," mondta liam, megragadva a dobozt, majd kiöntve két pirulát a tenyerébe. elvette harrytől a poharat, aztán megvárta, amíg a szájába teszi a gyógyszert, mielőtt visszaadta neki a vizet, hogy megigya.
harry megugrott, mikor louis felpattant, belerúgva egy földön heverő párnába. "egy cseszett dolgot sem tudok jól csinálni!" ordította, megragadva a tarkóján lévő hajat, amit olyan erősen húzott, hogy harry látta az izmainak megfeszülését.
"louis, nyugi, haver," mondta halkan liam, felállva az oldalai mellé ejtve a karjait. "elfelejtetted, hogy nem tudja használni az egyik kezét. semmi baj."
louis rábámult. "de baj! nem is szól hozzám, esküszöm, ez megöl," kezdett elhalkulni a rekedt hangja. összetörte harry szívét.
"liam," szólt harry. louis is odanézett, reménykedve.
"küldd el."
fájt, kimondani, cseszettül. louis arca leesett, összetört. a szeméből gyakorlatilag kihúnyt az összes fény, ami maradt, szürkét hagyva maguk után, a gyönyörű kék helyén. remegett az ajka, a szemöldöket úgy húzta fel, mint egy sértett kiskutya. a válla begörnyedt, a térde elkezdett remegni.
harry sosem hitte, hogy louis ilyen összetörtnek, ilyen legyőzöttnek is tűnhet.
és sosem hitte volna, hogy amiatt a két szó miatt volt, amit ő mondott.
liam reménykedve nézett louisra, aki kifutott a szobából, anélkül, hogy akár az ajtót is becsapta volna. harry hallotta sírni, de a hang gyorsan elnémult. helyette egy autó felmordulását hallotta, harry pedig felzokogott.
liam összezavarodott. megrázta a fejét. "nem hagyhatom, hogy valamivel bántsa magát. harry, kérlek ne csinálj semmi butaságot. utána kell mennem. niall és zayn a konyhában csinálják a popcornt, ha szükséged van valakire."
aztán ő is kifutott a szobából, egyedül hagyva harryt.
harry valószínűleg ott ült egyedül, sírva, amilyen kis pisis volt, mikor zayn és niall hezitálva belépett a szobába.
"csináltunk neked popcornt," mondta niall idegesen, miközben a lába alatt megnyikordult a padló.
"oké," mondta harry.
"istenem, harry úgy sajnáljuk," sietett oda zayn, leülve az ágy szélére, és letörölte harry könnyeit az arcáról. "harry, végig leráztunk, ami nincs rendben, egyáltalán."
"beszélgessünk, jó?" fűzte hozzá niall, közelebb araszolva, és harry ölébe téve a tányért.
harry bólintott. "igen, az csodás lenne," suttogta.

***