i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

negyvenhat

Sajnálom a kimaradást, de jó olvasást kívánok!:)

***

harryt jó párszor furán végigmérték, mikor végre berontott az épületbe. hasonló volt egy hotelhez; volt egy recepcióspult és néhány szék a hallban. harry elsietett a pár mellett, akik a recepcióssal ügyködtek az asztal mellett. nyilvánvalóan izgatottak voltak, talán azért, mert ez volt az első közös "otthonuk".

"jövök, lou," mormogta harry a telefonba, de a fiú túl részeg volt hozzá, hogy akármit is megértsen. végig össze-vissza beszélt olyan dolgokról, amiknek amúgy semmi értelme nincs. "csak maradj ott, maradj ott, ahol vagy." belépett a liftbe, és abban a percben megnyomta a legfelső emeletre vezető gombot, ahogy mindkét lába az ajtón belül volt.

a zene, a lágy, boldog zene frusztrálta, mikor megpróbálta kizárni, mert louis a tetőn volt, ő meg semmit nem tudott csinálni, amíg ezen a helyen vacakolt. az ujjait átfuttatta a haján, mélyen lélegezve, miközben erősen próbált nem sírni.

"...szerinted fájna, ha ráugranék annak a kocsinak a tetejére, ami épp most parkolt le? nem olyan nagy távolság, tudod?" mondta louis, és harry megrázta a fejét, a szíve pedig szinte megállt a puszta gondolattól.

"louis. ne. ne csináld meg. nem nem nem nem louis nem."

érezte, ahogy a pánik betölti az elméje zugait, annak ellenére, hogy keservesen próbálta figyelmen kívül hagyni. mindegy, mennyire koncentrált, az agya akkor is pörgött, és utálta azt az érzést. gyenge, tompa érzés volt, és azt akarta, hogy elmenjen, hogy tudjon végre rendesen lélegezni.

de nem ment, igazából rosszabbodott, mikor hallotta louis hátborzongatóan nyugodt hangját, ami szintén sírástól remegett.

harry tudta, hogy a térdei felmondanák a szolgálatot, ami majdnem meg is történt, mikor végre a tetőtérre lépett, és meglátta a rövid lépcsősort, ami az épület legtetejére vezetett.

"louis!" kiáltotta a telefonba, ami visszhangzott az üres, kissé meleg épületben. felbotladozott a lépcsőn, és visszatartotta a zokogását, miközben louist kereste. "louis louis louis ne, ne halj meg, kicseszettül ne halj meg, azt nem élném túl," fulladozott, majdnem felesve mindenben, ami az útjába került, ahogy próbált fókuszálni, majd elbukott.

szeles volt odakint, annyira, hogy harry a fejére húzta a pulcsija kapucniját, és aprót tüsszentett.

"olyan cukin tüsszentesz."

harry megpördült, elemelve a telefont a fülétől, miközben engedte, hogy a könnyek lefolyjanak az arcán, mikor meglátta louist.

olyan rég volt, mikor utoljára látta a ragyogó kék szemeket, amik most csillogtak, mivel részeg volt. louis rámosolygott, a fejét magasra emelte, a szemeit majdnem teljesen becsukva. harry érezte, ahogy a szíve megremeg, mert hú, nagyon édes volt, de a tető széléről lelógó lábai már kevésbé.

nem volt valami furcsa látvány; sok ember szeretett épületek tetején ülni, hogy úgy csodálják a tájat. de louis részeg volt, ami azt jelentette, hogy egy rossz mozdulat is megölheti, és ezt harry nem engedheti meg.

"louis," mondta remegő hangon, miközben nyugodt próbált maradi. "louis, louis, louis ne csináld ez."

"nem fogod megköszönni a tüsszentésedre tett bókomat vagy..." hallgatott el louis, mielőtt nevetésben tört ki.

"louis." harry visszatartott egy mosolyt, szétáradó melegséget érezve a mellkasában. "louis, megölelnél?" remélte, hogy louis elmegy a tető széléről, de kicseszettül szüksége is volt az ölelésére.