i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

ötvennégy

Jó olvasást, és boldog (nem tudom, így szokás-e mondani:D) húsvétot! :)

***

"ez a dzseki nem elég meleg."

harry megijedt, ahogy derekára tekeredő, óvatos karokkal visszahúzták a lakásba.

"semmi bajom," mosolygott harry szégyenlősen, a padlót nézve. egy pár meleg fekete bakancs volt rajta.

"az arcod ki van pirosodva," mormogta louis, megpuszilva mindkét orcáját, mielőtt az orrával is ugyanezt tette. "túl hideg van ahhoz, hogy kimenj."

"csak egy másodpercre voltam kint," nevetett harry, miközben pír szökött arcára attól, ahogy louis tartotta. váratlanul érte, mikor louis leemelte a kabátot a saját válláról, és harry köré tekerte, a melegséget szétárasztva a testében. a hőmérsékletváltozás miatt megborzongott, szégyenlősen mosolygott, ahogy louis körbeölelte a kabáttal.

"túl hideg van kint," suttogta louis.

harry bólintott.

"most pedig menjünk, szerezzünk egy karácsonyfát, rendben? karácsonyi partit tartok."

harry meglepetten húzódott vissza. "komolyan? de olyan... kicsi a lakásod, lou."

"a barátaim száma is," nevetett louis, és harry is vele kuncogott, ahogy louis botladozva levezette őket a lépcsőn, ki az épület ajtaján. a hó ellepte a földet, a fákat, és az autókat a parkolóban. harry az időjárásból is meg tudta állapítani, hogy a karácsony kevesebb, mint egy hét múlva itt lesz.

"harry, szerinted jó ötlet, hogy én tartom a saját szülinapi bulimat?" kérdezte louis, őszintén kíváncsian. louis mindkettejük kezét a ventilátor elé tartotta, hogy felmelegedjen a bőrük. az autójának bőr és méz illata volt, és az a pézsmaillat, ami louis volt. harry még a focipályából is érzett valamennyit, füvet és hasonlókat, mintha louis magával hozta volna az autóba. a padló makulátlan volt, néhány aprópénztől és rágópapírtól eltekintve. harrynek kellett vezetnie, mivel louis még mindig viselte a gipszet.

"szerintem jó ötlet," mondta halkan, bedugva a kocsikulcsot. az autó életre kelt, harry pedig elindította az ablaktörlőt, hogy megszabaduljon a látását korlátozó hódaraboktól. "beöltözöl rá?"

louis harry felé fordult, aki közben kitolatott a parkolóból. "mit értesz az alatt, hogy beöltözök? azt akarod, hogy a mikulás legyek?" imádnivalóan felhúzta az orrát.

"én beöltözök," suttogta harry, kerek szemmel nézve az eléjük táruló csodát. annyira nem havazott, hogy ne láttak volna, de elég... fehér volt. nem volt elég sötét ahhoz, hogy karácsonyi fényeket lássanak, de harry alig várta, hogy végre este legyen, mikor a város és a házak szivárványos és aranyfényű égőkbe borulnak. imádta, ahogy visszatükröződnek a csillogó hóról.

"minek öltözöl be, angyalnak?"

harry megforgatta a kormányt, hallgatva a csipogó hangot, amit valamilyen oknál fogva szeretett.

"nem. nem mondom meg," fújt harry. "azt akarom, hogy a szülinapodon lásd."

louis csak mosolygott, kissé előrehajolt, és gyengéden megpuszilta harry arcát. "ahogy akarod," suttogta.

harry magában elmosolyodott, egy pillanat erejéig csukott szemmel a az ölére nézett, aztán vissza az útra. tetszett neki, hogy már nem kell mindig készenlétben lennie louis miatt. louis minden második mondatában ordítozott vele, de amint elkezdte rendszeresen szedni a gyógyszerét, egyszerűen abbamaradt. az volt a fura, hogy harrynek valahogy hiányzott az a pimasz, szemét oldala. fogalma sem volt, miért. talán azért, mert louisnak ez volt az a része, amit másodikban megismert; az a része, amit ugyanúgy szeretett, mint a többit. és remélte, hogy louis sosem veszti el azt a pimaszságot, azt a taplóságot, ami még mindig ott volt, csak nem olyan erősen.