i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

harminchét

Jó olvasást!:) és hogy tudjam, érdemes lenne folytatni a történetet és vannak érdeklődők, 14 szavazatnak és 3 kommentnek nagyon örülnék:) xx

***

ki gondolta volna, hogy 2011 lesz az az év, ahol minden megváltozik?
harry, aki még mindig csak egy tizenegyedikes volt, aki utálta az iskolát, biztosan nem gondolta volna.
"hiányzik?"
harry azon kapta magát, hogy üresen bólint, és nem tudja elszakítani a tekintetét a felújított iskolai ebédlő faláról.
fertőtlenítő és fagyott étel szaga volt. el akart menni onnan, louis autójában akart ülni, ami pillanatnyilag egyre messzebb volt az otthonuktól, és doncaster felé tartott. meg akarta csókolni és akár könyörgött is volna neki, hogy ne menjen, de nem vehette el az álmát louistól.
úgy tűnt, mintha a szilveszter már ezer éve történt volna. harry emlékezett ezekre az aranyos kis estékre louisval, mikor egymás tányérjából ettek és összebújtak a kanapén, és akárhányszor louis nem volt ott, harry kész agyrémmé vált, és minden zajra azt hitte, louis jött meg.

de egyszer louis leültette és olyan keményen csókolta, hogy már fájt, amiből harry tudta, hogy valami gond van és szúrni kezdett a torka, habár még az okát sem tudta.
"annyira fog hiányozni az angyalom, annyira," mondta akkor louis.

harry pedig furcsán nézett rá, felhúzta a szemöldökét és felnézett a fiúra. louis halványkék szemei könnyektől csillogtak, amitől még harry bordái is sajogni kezdtek.
"micsoda?" harry fészkelődött a kanapén, és érezte a torkában a szúró fájdalmat. "itt vagy, egy fél méterre tőlem. miért hiányoznék neked?"

azt gondolta, logikus a kérdés. miért menne el louis? mindig együtt voltak, akárhova mentek.
louis hangosan nyelt, miközben remegő ajkakkal összeszorította a szemét. "skypolhatunk, oké kicsi? skypolhatunk, és akkor is láthatod az arcom és talán azok a zöld szemeid, amiket imádok, a képernyőn keresztül is ugyanolyan csillogóak lesznek. azt hallottam, hogy a macbook-nak elég jó kamerája van. és küldhetek puszit is neked-" félbeszakította saját magát, miközben borzongás futott végig a gerincén. úgy tűnt, mintha beszélni akarna, de csak nyöszörögni volt képes.
harry érezte, hogy elködösödik a feje, amit már rég nem érzett és egyáltalán nem is hiányzott neki.
louis olyan ölelésbe húzta, hogy a szuszt is kinyomhatta volna belőle, és harry érezte, hogy lebénul, de legalább olyan erősen ölelte vissza az ő louis-ját, és belefúrta az orrát a mellkasába. egy nagyon puha pulcsi volt rajta, aminek pont olyan illata volt, mint neki; fiú, izzadság, méz és kölni, és örökké érezni akarta ezt a kombinációt.
"hová mész?" suttogta harry, louis derekára emelve a kezét, amit meg is szorított.

"fősulira megyek. focista leszek, emlékszel?"

harry elképzelte louist egy mezben, nagy fekete számmal a hátán, izzadt hajjal, miközben az álmát éli. olyan büszke volt louisra.
de akkor épp nem kapott levegőt. louis megnyugtató dolgokat suttogott a fülébe, miközben ő hevesebben kezdte venni a levegőt, de a látását elhomályosították a könnyek. és marták az arcát, kivéve, mikor louis letörölte őket a puha ujjaival.
"ne menj el, ne ne ne ne ne," bökte ki végül, ellökve louis kezét magától. próbált megnyugodni, miközben a sírástól rázkódott a válla, de még a száját sem tudta becsukni, ahogy elfojtott nyöszörgés tört elő a torkából. összeszorította a szemét, körülölelte a lábait és előre-hátra hintáztatta magát a kanapén. louis megérintette, de ő nem akarta.
"csak néhány év, angyal, nyugodj meg, semmi baj." louis gyengéden megfogta a csuklóit, elemelve a lábairól. aztán felemelte és az ölébe húzta, engedve, hogy harry a pólójába kapaszkodjon és sírjon. annyira reszketett, hogy ettől louis is sírva fakadt.
"ne ne ne ne ne," mondta harry, de louis csak tartotta, erősen, amitől csak még inkább sírhatnékja támadt.

de louis csak azt mondta egy héttel azelőtt, hogy elment, "szeretlek, kicsi angyalom."

és az egész hetet azzal töltötték, hogy próbálták lelassítani az időt. egész éjjel ébren maradtak, annak ellenére, hogy harrynek másnap dolgozata volt és teljesen elhasználódott a sírástól.
az első napon volt a legegyszerűbb túltennie magát. a hét vége, vasárnap úgy tűnt, mintha ezer évnyire lenne, habár nem volt.