i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

ötvenöt

Sziasztok! Végre elértem az írót, és megengedte, hogy folytassam! Jó olvasást! :)

***

"segíts dönteni!" kiáltotta louis, erőszakosan végighúzva ujjait a haján, miközben a képernyőt bámulta. egy recept volt a red velvet tortához, és egy csokitortához. "nem tudok csak egyet választani, harry! ne kényszeríts!"

harry felhúzta a szemöldökét, kissé váratlanul érte. csak állt ott, louis vállán át nézte a laptopot, miközben a holnapi partit próbálta megtervezni. louis egész este idegeskedett. már hajnali egy volt. 

"csak rakjuk fel a fényeket," javasolta harry. "így legalább egy dolgot letudunk." körbeölelte magát, és majd felbotlott a saját lábában, miközben a fényekkel teli doboz felé sétált. mind szivárványos volt, mivel louis rajongott bármiért, ami szivárványos volt. még a paplanján is apró szivárványok voltak.

"rendben," sóhajtott louis. harry tudta, hogy louis próbált nem bunkó lenni, de azt is tudta, hogy louis elég pimasz tud lenni, mikor mérges, és főleg mikor fáradt. ebben az esetben, mindkettő volt. így harry próbálta nem túlságosan magára venni, amit az alacsonyabb fiú mondott neki. ehelyett mély levegőt vett, és mindkét kezét louis derekára tette.

"ülj a vállamra," mondta óvatosan. "egyedül nem vagyok elég magas."

louis kérdőn nézett rá. a lilás elszíneződés a szemhéja alatt, és a kócos mézes barna haja egyértelművé tette, hogy nincs kedve semmi mókáshoz. arra viszont szüksége lett volna, hogy bekucorodjon a szivárványos takarója alá, amíg harry csinálja az összes munkát. de harry nem volt elég magas. együttérzőn mosolygott louisra, mielőtt leült a fiú elé. harryt meglepte, mikor kuncogást hallott maga mögül.

"ötleted sincs, hogy mire gondolok most," mondta louis fáradt hangon, amibe kis izgalom vegyült. harry nem tudta megállni, hogy mosolyogjon. szemeit forgatva ragadta meg louis lábait, hogy a vállára tudja ültetni. elmosolyodott, mikor louis combja az arcához préselődött, aztán még jobban mosolygott, mikor rájött, hogy louis lábai milyen rövidek, és alig érnek a torzójáig. 

"fogd meg a fényeket, mielőtt felállok," mondta szeretetteljesen harry, miközben azt figyelte, ahogy louis egy gombolyag fényt próbál felemelni. harry a jobb kezében fogta a csipeszeket, amikkel a fényeket erősítik majd a falra, a ballal louis térdébe kapaszkodott. 

"meg kéne egyáltalán tartanom ezt a bulit?" kérdezte louis, hangosan ásítva, ahogy harry odaügyetlenkedett a falhoz. átadott egy csipeszt louisnak, ő pedig feltűzte a falra. így folytatták, miközben a szobában köröztek. jól néztek ki az alig megvilágított lakásból a város fényei, és az alkalmanként elsüvítő autók reflektora, ami árnyakkal vonta be a szobát. harry alig várta, hogy bedughassa a fényeket, és lássa, hogy néznek ki. 

"nem vagyok túl nehéz?" kérdezte louis aggódva, néhány perc csönd után. "úgy érzem, mintha nem bírnál el. nehezen lélegzel meg minden."

harry megállt. "egyáltalán nem lélegzem nehezen, lou."

néhány másodpercig ültek ott a fiúk, harry szünetet adva louis karjainak, miközben ugyanazokat a szavakat mantrázta, amit magának mondogatott, mikor néhány hónapra abbahagyta az evést. utálta, hogy ilyen jött ki louis száján, főleg hogy louis teste volt az egyik kedvenc dolga a világon. imádta a dereka görbületét, és hogy meg tudott kapaszkodni louis csípőjében. finom volt, nagyon finom, és nem akarta, hogy louis ezt megvesse magában.

"essünk túl ezen. úgy érzem, mintha mindjárt elaludnék a válladon, ami nem lenne jó. 

harry bólintott, ahogy pörögve vizsgálta meg a szobát. nem látta, hogy néznek ki, mert még nem voltak beüzemelve, de addig nem is tehette, amíg készen nem voltak. körülbelül néhány percre lesz még szükségük.