i sleep naked ➳ larry stylinson Hungarian translation (magyar fordítás)

ötvenhét

Jó olvasást!:) Bocsánat az esetleges hibákért, nagyon fáradt vagyok már.:D

***

"harry?" kérdezte louis remegő hangon, hátrálva a magasabb fiútól, miközben a tekintetét stan és harry között kapkodta.  harry megpördült, hogy stanre nézzen, aki féloldalasan mosolygott, sötét szemei nyugodtságot tükröztek, ahogy visszanézett louisra.

"ezért zárta be az ajtót."

harry érezte a szíve lüktetését. "nem én zártam be az ajtót, louis. stan volt az." az igazat mondta. ameddig őszinte marad, minden rendben lesz. csak azt kívánta, bár ne louis születésnapján történne ez a sok rossz dolog. 

louis újra hátralépett, remegő ajkakkal, ahogy a szemkontaktust próbálta tartani harryvel, aki a földre nézett, az égre, és mindenre, kivéve az előtte álló gyönyörű fiúra. a szél az arcába fújta a fürtjeit, és megrándult, akárhányszor nedves hó került az arcára, vagy a hajába. az egyetlen fényforrás stan autója, és harry szivárványos égői voltak. 

"megcsókoltad stant, harry?"

harry, őszintén, nem tudta a választ erre a kérdésre. louis azt kérdezi, ő kezdte-e? mert a válasz arra a kérdésre az lenne, hogy nem. de ha azt kérdezi, hogy érintkeztek-e az ajkaik, hogy igazából csókolóztak-e, akkor a válasz, sajnos, igen lenne. 

az utóbbi mellett döntött, mivel tudta, louis nem szeretett a részletekkel bajlódni, de nem akarta, hogy louis félreértse. 

"aha, csókolóztunk," suttogta harry, és meghátrált, mikor louis megragadta a saját tarkóját, majd belerúgott egy közeli autó kerekébe. "louis," mondta harry halkan.

louis nem figyelt rá, egy csokor káromkodást ordított a levegőbe, mielőtt visszafordult stan felé. "miért csókoltad meg, stan?" kérdezte hátborzongatóan nyugodt hangon, sötét, hideg színné kékült szemekkel. "őszintén, szerinted tudja, hogy mit csinál? tudod, hogy mennyire kibaszottul törékeny ez a fiú?" minden szóval nőtt a dühe és a hangereje, minden lépéssel, amit stan felé tett.

stan higgadt maradt, habár harry látta, ahogy rázza a hideg az autóba befújó hideg levegő miatt. harry nem tudta, mi történik, de azt tudta, hogy nem tetszik neki a hangnem, amit louis megüt, és nem tetszik neki az, amiket róla mond. 

"louis, nem vagyok törékeny," harry felhúzta a szemöldökét, a karjaival körülölelte magát, és az ajkába harapott. "hogy mondhatsz ilyet?"

stan közbevágott. "tudod, lou, meg is üthetném, hogy lássuk, igazából mennyire törékeny. akkor nem kéne veszekednetek róla."

louis úgy nézett ki, mintha nagyon, nagyon erősen próbált volna nyugodt maradni, de harry ugyanolyan jól tudta, mint a fiú maga, hogy egy idő után egy kis gyógyszer sem tud segíteni. harry remélte, stannek tetszik, hogy mindketten a mentális bajaik legrosszabb állapotában voltak. louisnak dühproblémái voltak, harrynek meg nem is volt agya ahhoz, hogy felfogja, mi a franc történik. ó, milyen csodás páros is volt ez. 

"stan, miért vagy itt?" louis a derekára tette a kezét. "kicseszettül senki nem akarja, hogy itt legyél. senki, sem harry, sem én." ideges és zavaros tekintettel nézett harryre. "igaz, harry?" a hangja elcsuklott a mondat végén, és volt valami abban, hogy nehezen lélegzett, és tisztán látható düh volt a szemében, ezért harry csak dadogva válaszolt. 

"öhm, öhm, azt hiszem," suttogta.

"harry, most az egyszer legyél már magabiztos!"ordította louis, hangos csattanással rávágva stan autójára, amitől harry megrándult. "azt sem tudod, hogy kell kimondani egy mondatot, vagy hogy kell megvédeni magad! és nincs is bűntudatod amiért kicseszettül megcsaltál! szerinted hogy érzem magam ettől?! hogy tehetted ezt, a születésnapomon, karácsonykor, azon a napon, amikor, amikor..." louis elhalkult. a szemei könnyektől csillogtak, a kezei remegtek, stan pedig csak nevetett.