aching love • calum hood

7.

Miután hazament Calum, nagy sóhajjal indultam felfelé a szobámba. Lehuppantam az ágyra, majd megnéztem lehalkított telefonomat, nem-e hívott valaki. 

- 10 nem fogadott hívás - mondtam, majd hátra dőltem. Ledöbbentett, ki is hívott engem vagy 10-szer. Delia. 

Mosolyogva nyomtam meg a hívás gombot, ami ki is csengett. 

- Szia. - köszöntem neki.

- Mond, miért nem tudod felvenni azt a mocskos telefont? - ordította bele. 

- Neked is szia. És.. te sírtál? - felismertem hangján, valamint rá tett még egy lapáttal az is, hogy szipogott.

- Elmondok mindent, csak gyere át. 

- Oké. - mondtam bele, majd azonnal le is tettem a telefont. Villám gyorsasággal kaptam fel converse cipőmet. Úgy döntöttem gyorsabb lesz, ha futok. 

Már lihegve indultam el, de nem érdekelt semmi jelen pillanatban. Nem voltam jó futó, de most kimondottan gyorsan futottam. Körülbelül a legtöbb embernek neki is mentem, bocsánatkérés képen egy gyors 'elnézést' küldtem nekik. Két utcányira lakott Delia, de ettől függetlenül két perc alatt náluk voltam. 

A kert felé mentem. Általában a hátsó ajtó van nyitva, így az felé vettem az irányt. Anyukája a hinta ágyban ült, Delia két éves kis öccsével. 

- Jó napot. - köszöntem illedelmesen. - Delia? 

- Fent van. - biccentett az emelet felé.

- Köszönöm. - mondtam, majd azonnal a lépcsőkhez siettem. 

Néhány másodperc múlva, már a lány szobájában voltam. Nutellával a kezében néz rám kisírt szemekkel. 

- Mi történt? - ölelem át, mire ő újra sírni kezd. 

- Lu..luke. - sipogott erőseket.

- Mi van vele? - néztem rá kétségbe esetten.

- Itt volt nálunk, elesett és beverte a halántékát. - mondta. - És a fiúk is itt voltak, Calumon kívül. 

- Kórházban van? 

- Igen. - mosolygott keserűen.

- Akkor elmegyünk hozzá. - álltam fel. Megfogtam Delia csuklóját, majd felhúztam az ágyról.

- Nos, akkor vedd fel ezt. - dobtam neki oda, egy fehér lenge ruhát. Nem volt rajta semmi minta, csak egy kis zseb volt a bal mellénél. - Meg ezt. - mutattam szürke sarujára. 

Egy aprót bólintva indult a fürdőszobába. 

- Ohh, és tedd magad rendbe. - utaltam szemeire és hajára.

Néhány perc után ki jött a szobából. Egy kész hölgy állt előttem. 

- Mehetünk. - mondta és felvette telefonját az ágyról.

Aprót bólintva indultunk el. Arról faggatózott, hogy nem-e tudom, hogy hol volt Calum este. Mindig ilyen témákat hoz fel, de nem tehet róla, igazi pasi vadász.

- Nálam. - mondtam halkan, mire kikerekedett szemmel nézett rám. Azonnal egy hatalmas őszinte mosolyra húzta száját.

- És volt valami? 

- Nem. 

- Akkor mit csináltatok?

- Filmet néztünk, aztán elaludtunk.

- De, hogy, hogy ott volt nálatok.

- Ugye, a parton a maradtunk kettesben. Ott beszélgettünk egy jót, majd megcsókolt... - meséltem el neki mi történt tegnap. 

- De ez tök izgi. - őrjöngött. 

- Most te jössz. - mondtam, de ő csak rámutatott a kórházra. Csuklómnál fogva húzott be az épületbe. Orromat azonnal megcsapta a fertőtlenítő illata. Utáltam a kórházakat. Első sorban a szagok mindig irritáltak itt. Az egyetlen jó az a kaja volt. Nekem általában mindig ízlett.  Ezért sem értettem azokat az embereket, akik lemondják.. néha jobb volt, mint anya főztje.

Gondolkozásomból Delia kelt fel, mikor az mondja nekem jellegzetes hangján, hogy hahó. 

- Mi? - néztem rá.

- Megyünk a kórtermébe. - forgatta meg szemeit és a lift felé kezdett húzni. - 2 emelet 23-as szoba.

A liftben egy klasszikus zene ment. Delia az arcomon nevetett, ami biztos nem lehetett valami szépségkirálynő arc. Végül én is elnevettem magam. 

A lift ajtaja kinyílt, majd Ashtonnal találtuk magunkat szembe.

Meglepetten nézett ránk, de végül elmosolyodott. 

- Hova mész? - kérdeztem, mikor mi kiszálltunk, ő pedig beszállt a liftbe. 

- Haza kell mennem. - rántotta meg a vállát, majd az ajtó becsukódott. 

Delia elindult a szoba irányába. Mikor benyitottunk a Michael és Calum egymás mellett álltak, Luke pedig anyukájával beszélgetett.

- Heló. - köszöntem először. - Jó napot, Mrs. Hemmings. 

Oda mentem Calumhoz.

- Hogy van? - kérdeztem, mikor átkarolta a derekam. 

- Nem történt semmi nagy dolog. - nézett Luke-ra. - Csak elvesztette az eszméletét, be kellett varrni a sebet és most bent tartják megfigyelésen. - súgta fülembe. 

Aprót bólintottam. Rámosolyogtam a mellettem álló fiúra. Keze lecsúszott fenekemhez, majd bele markolt.

- Calum, ezt nem itt kellene. - súgtam fülébe, mire bólintott. De azért még egyet belemarkolt.

Luke anyukája távozott. Delia leült mellé, majd megfogta a kezét. Szerelmetesen vizslattak egymás szemébe.

Fejemet Calum vállára hajtottam, mikor Michael megszólalt.

- Emberek, legyetek tekintettel a szinglikre is. - dünnyögött magába.

- Inkább nézz körül, nem-e látsz valahol valami helyes csajt. - mutatott az ajtó felé Luke.

- Megyek is. - csillant fel szemében a remény, majd ki ment.