aching love • calum hood

2.

Megszeppenve álltam az erkélyen. 

Egy kezet éreztem vállamon, mire felugrottam. 

Megijedtem. 

- Csak én vagyok. - suttogta Mr.Hood. 

Könnyes szemmel bólintottam, majd kikerültem őt. 

Calumhoz mentem, aki oly keservesen sírt, hogy majd megszakadt a szívem. 

Gyengéden két kezem közé vettem, majd mellkasomhoz szorítottam. 

Hátát kezdtem simogatni. 

Egyre jobban kezdett lenyugodni, s mikor végleg lenyugodott lementem vele a nappaliba. 

Beleültem az egyik fotelbe, majd figyeltem őt, hogyan alszik. 

Igazi kis tünemény. 

Soha nem hittem volna, hogy ilyen fiatalon anyuka leszek. 

Megráztam fejem, majd felnéztem. 

A Hood házaspár keserű mosollyal ölelgette egymást, ami elszomorított. 

Joy közeledett felém. 

Mikor elém ért, halkan leguggolt elém, majd kezeit térdeimre tette. 

Biztató mosollyal vigasztalt engem. 

Viszonoztam rendes gesztusát. 

- Miért sikítottál? Nagyon megijedtünk.. - biccentett férje felé, aki egy sör kíséretében figyelte az épp előadásban lévő focimeccset. 

Miért emlékeztet ez is Calumra? 

- Mikor beléptem a szobába egy ember állt Calum előtt.. - csordult ki könnyem. - És megijedtem. - töröltem le apró kezeimmel azt.. 

- Láttad az arcát? - simított el egy rakoncátlan hajszálat a szememből.

- Nem. Kapucni volt rajta, ami eltakarta azt. 

- Értem. - bólintott. - Ha láttad volna akkor segíthettünk volna. Rendőr. - nézett Mr.Hood-ra. 

- Már így is rettenetes sokat segítettek nekem, nem is tudom, hogy háláljam, majd ezt meg. - beszéltem őszintén egyenesen szemébe nézve. 

- Nem kell, kincsem. - mosolyodott el. - Nekem már az nagy öröm, hogy láthatom őt. - simította meg Calum kis arcát. 

- Akkor is.. 

- Nincs akkor is. Nagyon szívesen segítek neked, nekem ez nem kerül semmibe. 

- Mrs.Hood.. 

- Violet, kérlek. - döntötte oldalra a fejét. 

- Rendben van. - húztam számat egy mosolyra. - Köszönöm. 

- Többet ki ne mond ezt a szót. - mutatott rám fenyegetően ujjával. Ezután elnevette magát, amin nekem is mosolyognom kellett. 

- És, hogy viseli ezt Mali? 

- Nehezen. - állt fel egy sóhaj kíséretében. - Hiányzik neki a bátyja.. néha álomba sírja magát miatta. 

- Értem.. 

- Most azért nincs itt mivel, elküldtem őt a nagynénikéjéhez. Ő, majd megnyugtassa őt. - bólintottam egyet, majd felálltam. 

- Én most megyek és lefekszem. Túl sok volt nekem ez a nap.. - tettem kezemet homlokomra, majd rosszallóan megráztam fejem. 

- Menj csak, Jó éjt. - kacsintott rám Mr.Hood. 

- Jó éjt. - mosolyogtam rájuk egy utolsót vissza, majd felmentem a szobámba.

A kicsit lefektettem az ágyába, majd a fürdőbe vonultam. 

Levettem magamról izzadt ruháimat, majd megengedtem a forró vizet.

Miközben az a kádba belecsobogott a tükör elé álltam.

Magamat kezdtem tanulmányozni.

A terhességem alatt felszedtem pár kilót.

Meglepődtem, mikor a mérleg álltam.

Nem sokkal voltam nehezebb a szülés előtti súlyomnál.

Ez volt az első olyan dolog, aminek tényleg őszintén örültem.

Persze, van kivétel..

Értek itt arra, hogy szültem egy csodálatos kis embert, akinek a nagyszüleit jobban megszerettem, mint a saját szüleimet.

Fejemet megrázva mentem vissza a kádhoz, elzártam a vizet, majd beleültem a habfürdőmbe.

Felszisszentem, mikor a forró víz a felhevült testemhez ért.

Szememet lehunytam, ami neki döntöttem a kád szélének.

Ujjaimat hajamba vezettem, majd elmerültem a vízbe. 

A forró víz arcomat eléggé marta, de nem érdekelt.

Levegőhiány miatt feljöttem a víz felszínére.

Magzat pózba húztam lábaimat, majd homlokomat a térdemnek döntöttem.

Már most rettenetes anya vagyok..

Belegondolva akárki feljöhetett volna és elvihette volna őt.

Akárki.

Mikor testem már kezdte érezni, hogy a víz hőmérséklete sokakat esett, kiszálltam a kádból.

Ekkor vettem észre, hogy pizsamámat be sem hoztam.

Egy törölközőt magam köré csavartam, majd kiléptem a szobámból.

Újabban ott volt valaki.

Minek jött vissza?

- Miért vagy itt megint? - kérdeztem ingerlékenyen, majd megindultam felé.

Magam elő fordítottam, majd lehúztam kapucniját a fejéről.

Szemeim azonnal könnyesek lettek, majd a földre zuhantam.

Kezeim közé temettem arcom, majd megindultak könnyeim.

Két kezet éreztem vállamon.

Ami hónaljamhoz csúszott, majd felemelt.

A törölköző lehullt rólam.

Szorosan magához szorított, mire könnyeim is jobban folyni kezdtek.

Fejemet felemeltem, majd egyenesen szemébe néztem.

- Calum? - dőltem mellkasának. - Hol voltál? - szipogtam.

- Sa..sajnálom. - dadogott.

- Ehhez kevés egy sajnálom.. - toltam el magamtól.

Arca sebes volt.

Orrán egy kisebb seb húzódott, majd nyakán is volt egy.

Aztán még néhány helyen voltak vágások..

Szívem megszakadt arca láttán.

Ujjbegyemet végigvezettem nagyobb sebein.

Mindvégig engem figyelt.

-  Gyönyörű vagy. - csúszott ki száján, mire elpirultam.

- Nem kell hazudni, Calum..

- Nem hazudok. - nézett le gatyájára, mire leesett a dolog.

Vállába bokszoltam, majd magához húzott.

- Hiányoztál. - suttogta fülembe. - Nagyon.

- Nekem is, Calum.. nekem is.