aching love • calum hood

15.

A reggel rettenetesen indult.

Calum sírása ébresztett megint, de a ma reggeli sírása teljesen más volt.

Szó szerint bömbölt az egész szobába, sőt még a szomszéd szobákba is biztosra veszem, hogy át hallatszik.

A lehető leggyorsabb reggeli tempómmal indultam el felé.

Gyengéden karjaim közé zártam őt, arcára és fejére apró puszikat nyomtam. 

Elkezdtem őt csitítani, bár ez se ment valami könnyen.

Nem tudom mi lesz velem Calum nélkül öt hónapig, míg én nyugtatom a kicsit addig, ő addig elkészíti a reggeli ételét neki.

Viszont most ez már elrepült.

Csak hosszas hónapok után fog haza jönni.

Calum végül elhalkult, s kisírt szemekkel rám nézett.

Nyakamba fúrta fejét.

Levittem őt a konyhába, beleültettem etetőszékébe, majd előkészítettem neki az reggelijét. Minden egyes percben rá néztem, apró mosolyokat küldtem felé.

Ő eközben rám se hederített, tovább játszott az etetőszékbe beszerelt játékokkal.

És akkor ajtócsapódást hallottam.

Ijedt fejjel figyelte az ajtót, hogy ki fog belépni rajta.

Calum lépett be.

- Te meg mit keresel itt? - döbbentem le, mikor megláttam a fiút.

- Neked is jó reggelt, Violet. - nézett rám gúnyosan, majd félmosolyra húzta ajkait.

- De most komolyan.. - figyeltem őt, ahogy Calum elé lépett, majd kihúzta az egyik széket és puszit lehelt az apró ujjaira.

- Unatkoztam a szállodába. - rántotta meg vállait úgy, mintha mi sem történt volna.

- De interjún kéne lenned, nemde? - léptem hozzá a babaétellel együtt, és az ölébe ültem.

- Nem volt olyan fontos.. - lehelt csókot nyakamba.

- Kérlek Calum, biztos az volt. - néztem hátra, egyenesen mély barna szemeibe.

- A fiúk azt mondták elég, ha elmennek ők ketten. Amúgy se szeretném azt, hogy már a turné első napján azzal cseszegetnének, hogy milyen volt túl élni egy repülőbalesetet. - forgatta meg szemeit. - Meg azt, hogy sajnálják, hogy Ash meghalt. Nem szeretném ezt az eszembe tartani. - hajtotta le fejét.

Szívem meglágyult, majd arca minden egyes pontjára apró csókokat nyomtam, hátha jobb kedvre derítem őt.

Apró mosoly ékeskedett ajkain.

Közelebb hajoltam hozzá olyannyira ajkain súrolják egymást.

- Szerintem ezt nem a gyerek előtt kéne.. - zökkentett ki Delia hangja. Az ajtófélfának támaszkodott.

Szem forgatva fordultam Calum elé, majd etetni kezdtem őt.

Ezt is egy-kettő lerendeztük, mint minden reggel.

Kivettem őt a székből és Calum felé fordultam vele.

- Hé, ma este koncert. Gyertek el mindhárman. - ajánlotta fel.

Aprót bólintva belegyeztem.

- Most mennem kell, a fiúk már várnak. - mondta, miközben az előbb jött SMS-ét vizsgálta.

Calummal a kezemben kikísértem őt.

Szomorúan ránéztem, mire vadul neki esett vágytól duzzadt ajkaimnak.

Csókjába minden benne volt, ami mindkettőnk szívét nyomta.

Kiadta magából az érzelmeit, majd elvállt ajkaimtól.

Próbáltam visszakapni ajkai után, de véglegesen elhúzódott tőlem.

Calumot kivette kezemből, majd megpuszilta homlokát.

- Kis haver, vigyázz anyura, jó? - mosolygott rá bíztatóan, majd mégegyszer megpuszilta őt és visszaadta a kezembe.

Utoljára rám nézett, ujjbegyével végig simított arccsontomon.

- Sziasztok. - mondta, majd kiment a házból és beült a kocsijába.

Halvány mosollyal ránk nézett az autóból, majd elhajtott.

•••

Hatalmas gyorsasággal kaptam magamra a ruháim.

Hihetetlen, hogy ennyire nem szeret öltözködni Calum, állandóan elkezd sírni, ha át kell venni egy másik ruhát.

Szinte befutottam a fürdőbe.

Néhán perc múlva varázsoltam magamnak egy elviselhető fejet s hajat.

Calummal a kezemben futottam le a nappaliba, ahol Delia nyomkodta a telefonját.

- Fogd meg. - nyomtam kezébe Calumot, mire értetlen fejjel rám nézett. - Ne szólj semmit!

Villámgyorsasággal indultam el összeszedni a kicsi fontos cuccait, ami a koncerten kelleni fog.

Beleültettem a babahordozóba, majd a táskámba beledobáltam a fontos dolgokat.

Ekkor dudaszó zavarta meg a felsorolásomat, hogy mit pakoltam be.

Ekkor valaki kopogott.

Gyorsan kinyitottam, mire Dave állt előttem.

- Sziasztok, mehetünk? - kérdezte és halványan elmosolyodott.

- Persze. - mondtam mosolyogva.

- Szét vagy esve, te lány. - nevetett fel.

- Ahh, ne is mond. - legyintettem kezemmel. - Ma nyűgösen is keltünk. - néztem a babahordozóra, amiben Calum feküdt. Delia tartotta azt.

Néhán perc múlva már a kocsiban ültünk mindhárman.

Dave halkan énekelve vezette az autót az aréna felé.

- A fanokkal fogunk találkozni? - tette fel a kérdést Delia.

- Nem hiszem. Bár, a fotósokkal annál inkább.. - rántotta meg vállait.

- Értem. - bólintott.

- Akkor te viszed a hordozót. Én meg Calumot. - terveztem el magamba.

Végül odaértünk tíz perc kocsikázás után.

A fotósok és néhány rajongó hihetetlen kérdéseket és megjegyzéseket tettek fel nekem.

Persze egyikre sem válaszoltam..

" Tényleg ezzel állt össze Calum?" ; " De ronda.. " ; " Sajnálom Calumot.. " ; " Ki ez? " ; " Ribanc! "

Szíven ütöttek ezek a szavak..

Tényleg ennyire lehet utálni engem?