aching love • calum hood

23.

 Itt állunk kéz a kézben.

Szemembe apró könny szökik, aki pislogásomtól lehull a reptér koszos csempéjére.

Halkan szipogok.

- Ne sírj már, visszajövök.. - törli le arcomról az apró könnyet. - Addig szépen haza repülsz és majd anyával és Malival eljöttök értem a repülőtérre, megértettük egymást? 

Válaszként csak hümmögök egyet.

Egy hang csendül fel fülemben.

Egy morgós hang jelenti be, hogy megérkezett a Lisszabonba tartó gép.

- Ügyes legyél és vigyázz magadra, mert ha nem megverlek. - ugrok nyakába, majd elkezdem puszilgatni azt.

- Meg lesz mind, csak ne szoríts ennyire. 

- Oké. - engedek szorításomból.

Lábaimat a földre helyezem, majd megölelem őt szorosan.

Ajkait enyémnek nyomja.

Egy gyors csók után, felkapja hátára gitárját, kezébe két nagy bőröndje foglal helyet.

Szomorú pillantást vet felém, mire újra megindultak könnyeim.

Pólóm ujjának szegélyével próbáltam letörölni őket, néha szerencsésen, néha pedig szerencsétlenül.

Egy légpuszit küldött felém, mire elmosolyodtam.

- Menj már, lekésed a gépet. - mutattam a repülőgépe felé.

- Most mennyire elakarsz küldeni, előbb még bőgtél, mint egy pincsi. 

- Ennyire vicces ne legyél, Hood. - húztam fel szemöldökömet.

Mondatomra csak megforgatta szemeit.

Közelebb lépett hozzám, majd átölelt.

- Hiányozni fogsz.. - nyögi nyakamba, mire elnevetem magam.

Kibontakozunk az ölelésből, majd megindul a tömeggel együtt.

Stellával integetünk szerelmeinknek.

Mikor elvesznek látóköreinkből, elindulunk az autónk felé.

Az oda vezető út csöndesen telt.

Ő sem és én sem szóltunk egymáshoz.

Tény és való, hogy nem szimpatizálunk egymással túlságosan.

Látszólás kedves és aranyos lány, sőt az is. De mikor kettesben voltunk otthon elég bunkó hangnemben beszélt velem.

Tőlem sem kell félni, azonnal olyan lettem vele, mint velem ő.

Halvány mosollyal ülök a volán mögé.

Stella a hátsó ülésre ül.

Hála istennek.

Beindítom a motort, majd kitolatok a parkoló helyről. 

Érdekes arckifejezéssel vágok neki a hazafelé vezető útnak.

Az út fele újabban csendesen telt.

Végül megtörtem azt.

- Ühm..Stella? - néztem rá a visszapillantó tükörből. 

- Igen? 

- Te hol is laksz igazából?

- Norvégiában születtem, majd ott éltünk addig, amíg fel nem ülhettem a repülőre. Ezután a nagyimékhoz mentünk New York-ba. - hadarta el.

- Értem.. - motyogtam.

- És te? - kérdezte meg tőlem. Meglepődtem rajta, mivel nem flegma hangnemben szólt hozzám.

- Ugyan ott ahol a fiúk. - vágtam rá gyorsan.

- Sydneyben? - csillant fel a szeme.

- Öhm.. igen.

- Ott milyen élni? Kiskorom óta elszeretnék oda jutni..

- Igazából hamar meg lehet szokni. Meleg van, néha esik. Ez a legjellemzőbb tulajdonsága.

- Aha.

•••

2 hónap telt el a turnéból.

Már csak egy hónapot kell, hogy kibírjak.

Azóta már haza jöttem, Sydneybe.

Most épp a szobámba kuksolok, laptopommal az ölembe és Calummal beszélgetek webkamerán keresztül.

Vagyis, csak próbálunk..

- Hallasz, már? - kérdezi ideges fejjel Calum, miközben a webkamerába néz.

- Most már igen. - kuncogok.

- Akkor mi van veled, cica? - ideges arckifejezése hirtelen kedvessé válik.

- Semmi érdekes. - rántom meg a vállam. - Na, és veled rocksztárom?

- Ó, annyi minden. - dönti hátra fejét. 

- Hallani akarom.. - kacsintok rá.

- Annyira jó volt hangszert venni a kezembe és játszani rajta. A ma esti koncert, a rajongók üvöltése. Beleszerettem. - ragyog arca, miközben meséli ezt.

- Örülök neki. - mosolygok rá.

- Már csak egy hónap van hátra, ha kibírtál nélkülem kettőt ez már semmi lesz.

- Igazad lehet.. - sütöm le szemeimet.

- Nem kell szomorkodnod, megígértem, hogy hazamegyek és haza is fogok menni.

- De még van egy hónap, ki tudja melyik lánynak fogod elcsavarni a fejét. - szökik ki számon, mire kezemet szám elé teszem. - Mármint, nem úgy gondoltam..

- Nem fogom elcsavarni senkinek a fejét.. - hajtotta le fejét. - Bízol te bennem? 

- Persze hogy, csa.. csak annyira féltelek, hogy ilyeneket képzelek be..

- Biztos?

- Igen..

- Ez nem volt túl magabiztos.

- Hood.. - mutattam rá a kamerán keresztül. - Haza jössz és megverlek.

- Alig várom. - kacsint rám egy csábos mosollyal.

- Ha most itt lennél esküszöm neked mennék.. - néztem rá szúrós szemekkel, mire elnevette magát.

- Aztán kifeküdnél nekem.. 

Arcom paradicsom vörösre változott mondata hallatán.

- Seggfej vagy. - öltöttem ki nyelvem.

- Sajnálom. - emelte fel kezeit védekezés képen.

- Calum.. elmondhatok neked valamit? 

- Persze miről lenne szó?

- De ugye nem fogsz kiabálni és nem fogsz itt hagyni?

- Nem.

- Ígérd meg.

- Megígérem.

- Nos.. az van, hogy mikor utoljára megtörtént.. 

- Akkor mi, Violet? Bökd már ki.. 

- Másnap reggel rosszul lettem, de félvállon vettem az egészet..

- Violet, mi van már?

- Tegnap ugyan ez megtörtént.. és kiderült, hogy..

- Hogy mi? Az istenit, mond már el.

- Hogy én.. terhes vagyok.