13.

1.2K 85 14
                                    

Delia megszeppenve állt előttem.

Hatalmasat nyelt, szemei kikerekedtek, de beleegyezett.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá halványan.

Viszonozta gesztusomat.

Felém közeledett. Le ült a mellettem lévő székre, majd megfogta a kezem.

- Nincs mit.

2 hét múlva...

14 napja nem láttam őt.

14 borzalmas nap után, elmondhatom magamról, hogy újjá születtem.

Most éppen a bőröndömbe pakolok.

Deliaval úgy döntöttünk elmegyünk Amerikába egy hónapra.

Addig sem kell aggódnom amiatt, hogy találkozunk.

Bár itthon találkoztunk már párszor.. főleg a suliban.

Nem nézett rám. Úgy csinált, mintha én rontottam volna el mindent, miközben ő volt a tettese mindennek.

Miatta omoltam össze úgy, mint egy háborúban összeesett vár.

Keserűen mosolyogva ráztam meg a fejem pakolás közben. Az elmúlt időben teljesen megváltoztam.. egyáltalán nem vagyok nyitott, mindig sírok, önbizalom hiányom van.

Gondolkozásomat a csengő zavarta meg.

Fel álltam a bőrönd elől, majd egyenesen az ajtóhoz futottam.

Apró mosollyal nyitottam ki az ajtót.

A lány ahogy meglátott azonnal a nyakamba borult. Válla felett egy ismerős embert véltem felfedezni az autóba.

Luke.

- Csajszi, hozd a cuccaidat utána vár Amerika! - őrjöngött előttem, mire halványan elmosolyodtam. - Ne legyél már ilyen - vette kezei közé arcom - szomorú, az a seggfej nem érdemel meg téged.

Aprót bólintottam.

- Mindjárt jövök. - mondtam egy sóhaj kíséretében a szobám felé.

A lépcső sorokat kettesével vettem fel s le felé is.

A bőrönd igazság szerint nem volt olyan nehéz.. sőt, egy férfinek igazán könnyű lehetett.

Luke csoszogott elém.

Aranyos széttárta karjait, majd két keze közé másztam. Mellkasának döntöttem fejem.

Újabban eltört a mécses.

Könnyeim újra patakostól folytak szememből.

Hatalmas tenyerével védelmezően simogatni kezdte hátam.

Végül elhúzódtam tőle.

- Erős leszek. - mondogattam magamnak, miközben könnyeimet törölgettem.

Bőröndömet magam után kezdtem húzni.

Delia kinyitotta a csomagtartó ajtaját, majd berakta a bőröndöket.

Én ez alatt búskomoran az autóba ültem és újabban gondolataimba meredtem.

Akármennyire is akarom, egyszerűen nem tudom őt elfelejteni.

Próbáltam. De nem megy.

Sajnos..

A repülőtér felé vezető út csöndesen telt. Az autót csak egy All Time Low szám töltötte be.. na meg a vezetés közben elejtett csókok ezrei.

Kissé rosszul esett, de már megszoktam.. mosolyogva figyeltem őket.

Örültem neki, hogy ők legalább boldogok.

Velem ellentétben.

Arra viszont nem voltam büszke, hogy két hülye barát miatt most el kellett őket választani egymástól egy hónapra.

Mikor a repülő térre értünk egy hatalmas sóhajjal szállt ki mindenki az autóból.

A gerlepár egymás nyakába borulva búcsúztak el egymástól, miközben én a bőröndökkel szenvedtem.

Végül kivettem azokat, majd a bejárat felé kezdtem húzni. Néhány méterrel előtte megálltam.

Vissza néztem Luke-ra, aki felém közeledett.

- Elmentél volna Luke ölelés nélkül? - kérdezte tőlem egy ezer wattos mosoly kíséretében. Mosolyogva megráztam a fejem. - Ahj, gyere ide. - zárt kezei közé.

- Vigyázz rá. - biccentett Delia felé, mire bólintottam.

- Vigyázok. Bár, nem hiszem, hogy egy ilyen jó pasi mellől csak úgy elpártolna. - ütöttem gyengéden mellkasába, majd elmosolyodott.

Delia eközben mellénk szegeződött. Luke kibontott karjai közül, majd a lány felé fordult. Gyengéden megcsókolta, majd valamit a fülébe súgott, mire bólintott egyet Delia.

Egy utolsó puszit nyomott homlokára, majd elment az autójával.

- Megyünk Los Angelesbe, kis anyám. - megfogta csuklómat, majd befelé kezdett húzni.

A jegyvásárló helyre ment. Kevesebb, mint kér perccel utána, már a várakozóba ültünk. A jegyemet szorongattam. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy ezt akarom-e.

Annyira bizonytalan vagyok..

Gondolkozásomból Delia hangja ébresztett fel.

- Min gondolkozol ilyen erősen?

- Semmin. - próbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra.

- Nekem ne hazudj! - mutatott rám mutatóujjával. - Tudom, hogy van valami bajod.

- Csak.. csak annyira érdekes ez az egész. - mutattam körbe. - Nem tudom mi van velem, de ez a szakítás túlságosan megviselt. - mondtam. - Annyira hiányzik. - mondtam halkan, mire átölelte a vállam.

- Tudom. - puszilt bele hajamba.

Az incidens után néhány perccel aztán bejeleltették, hogy mindjárt leszáll egy gép, ami Los Angelesbe megy.

Delia azonnal fel állt, majd elkezdte összeszedegetni a cuccait. Három teli táska volt nála, meg egy bőrönd.

Ugyanazt tettem, mint a lány. Egymásra néztünk, majd elmosolyodtunk. Elindultunk a géphez.

Nem mondtam eddig senkinek.

De csak egy félelmem van.

Az pedig a magasság. 

aching love • calum hoodOnde histórias criam vida. Descubra agora