aching love • calum hood

5.

2 hónap múlva..

Az elmúlt időkben minden helyre jött.

Mindenki kitörő örömmel, és könnyekkel fogadta Calum visszatérését a családból.

Valamint újra neki kezdtek a zenélésnek.

Calum viszont ez alól kiszeretett volna bújni.

Azt mondta ő inkább velem és Calummal lenne, a zenélés már nem hozza vissza neki azt az örömöt, amit régen.

Mondatán eléggé összevesztünk.

Végül a kedvemért megpróbálta.

És a mai napig köszöni nekem ezt.

A mai nap is ugyanúgy indult, mint a többi.

Calum sírásása kelni, majd megnyugtatni őt. Azután játszani kell vele, hogy kifáradjon, majd újra elalszik. Két óra alvás után meg kell őt etetni, majd egy órán keresztül játszik a nagyszüleivel.

Körülbelül mindig ez megy, és bevallom őszintén unom.

Rettenetesen hiányzik a fiatal korom.

Persze, nem azt mondom, hogy 19 évesen öregnek tartom magam. Inkább a független napjaim hiányoznak, amiben élhetném az életem úgy, ahogy akarom.

Kár, hogy én nem élvezhettem ki ezt.

Csak néhány évig volt markomba ez a csodás lehetőség.

Azután elszállt..

És soha többé nem fog visszajönni.

Ma van a szülinapom.

Senki sem köszöntött fel még ma.

Úgy érzem, mintha elfelejtették volna ezt.

Lehet, el is felejtették.

Gondolkozásomból az ébreszt fel, hogy derekamon két hatalmas tenyeret érzek.

Mikor megfordultam Calum csillogó szemeivel találtam szembe magam.

Ajkait enyémre tapasztotta, hevessége miatt felnyögtem.

Kezei fenekemre csúsztak, mindkettővel erősen belemarkolt, mire elharaptam alsó ajkát.

- Hmm.. - mosolygott bele csókunkba. - Még.

Keveset téve kérésének, újabban felnyögtem, mikor egy hatalmasat csapott fenekemre.

Levegőhiány miatt elváltam tőle.

- Ezt miért kaptam? - kérdeztem meglepetten, mikor csókunktól csillogó ajkaira néztem.

- Szülinapod van, nem? - mosolyodott el féloldalas.

- Azt hittem elfelejtetted.. - hajtottam le fejem, majd zoknimat kezdtem figyelni.

Ujjait államba mélyesztette, majd gyengéden felhúzta azt. Ezzel a trükkel elérte, hogy nézzek a szemébe.

- Nem felejtettem.. - rázta meg fejét. - Most pedig igyekezz, sétálni megyünk. - csapott fenekemre még egyszer, majd egyedül hagyott. 

Azonnal szekrényemhez siettem.

Kihúztam belőle egy magas derekú fekete farmert, egy ahhoz passzoló mályva lila színű meleg pólót.

Hajamat hagytam vállamra omolni, majd felvittem egy kis sminket.

Miután késznek tituláltam magam, épp indultam volna Calumhoz, hogy felöltöztessem, de ekkor apja lépett be az ajtón.

- Őt nem hozzuk, anya vigyáz rá. - kacsintott rám, mire bólintottam egyet.

Óvatosan visszafektettem az ágyba.

- Kis szívem.. - suttogtam neki, majd egy puszit nyomtam homlokára.

Sietős lépésekkel indultam le az előszobába.

Calum és anyukája már ott vártak rám.

- Violet, Boldog születésnapot. - ölelt meg azonnal Mrs.Hood mikor beléptem a helységbe. - Ezt tőlem és Mr.Hood-tól kapod, csak neki most épp dolgozni kell. - mosolygott rám.

- Köszönöm. - öleltem meg őt újra. - Mindent köszönök. - pusziltam meg arcán.

- Ez természetes. - legyintett kezével. - Most menjetek fiatalok, vigyáznom kell a kis unokámra. - csillogott szeme a boldogságtól.

- Mrs. Hood. - szóltam utána, mire visszafordult. - Ha sírna, bár kétlem, az ágyon hagytam a cumiját.

- Oké. - mondta, majd felsietett az emeletre.

Bólintottam egyet, majd Calum felé fordultam.

Mindkét kezére rákulcsoltam enyémeket.

- Hová viszel? - nyomtam egy puszit ajkára.

- Meglátod. - rántotta meg vállait, mire megforgattam szemeim.

Felkaptam fekete cipőm, majd bőrkabátom és elindultunk.

Ujjai azonnal enyémeket keresték, majd mikor megtalálták összefonta őket.

Kettesben indultunk el, az őszi időjárásban, a sárga és narancssárga falevelek között.

- Elhitted volna, ha egy évvel ezelőtt azt mondták volna neked, hogy lesz egy gyereked. - kérdezte, furfangossággal a szemébe. - Tőlem. - nevette el magát.

- Nem. - mondtam teljes komolysággal szemébe. - A gimnáziumba mindig utáltalak. Csak Delia miatt mentem el arra a fagyizásra is.

- Utáltál? Miért, most nem utálsz? - csapott újabban fenekemre.

- Ja, de. - gúnyos mosollyal néztem fel rá. Ezek után elnevettem magam.

- Hmm.. én is. - puszilt hajamba. - Mellesleg mi van Delia-val? - érdeklődött.

- Mikor hazajöttem, majd elmentem suliba nem köszönt nekem. Elsőnek fájt, meg minden, de aztán rájöttem már soha nem fog rám emlékezni. Most meg már elfelejtettem. Nem hiányzik, hozzá szoktam már, hogy nincs legjobb barátnőm. Helyette meg kaptam anyukádat, aki a világ legaranyosabb teremtése. - szorítottam meg kezét.

- Értem. - mosolyodott el.

egy pizzázó elé értünk. Calum megállt, majd be vitt.

- Calum egy pizzázó, komolyan? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mikor csuklómnál fogva behurcolt a helységbe.

- Nem tetszik? - kérdezett vissza.

- Igazán romantikus vagy, Calum Hood..