aching love • calum hood

4.

A nap csak egy újabb keserves sírarással ébresztett.

Az ágyból félkómásan azonnal kipattanva lépkedtem a fiam felé.

Kezembe vettem őt, majd állát nyakamba véste.

Sírása kezdett elhalkulni, majd mikor meg alapítottam, hogy megnyugodott rámosolyogtam. 

Hajammal kezdett játszani apró kezeivel.

Az ágy felé fordultam.

Calum egy kezével tartotta fejét, másikat pedig maga előtt tartotta.

Halk léptekkel mentem hozzá, befeküdtem az ágyba ügyelve rá, hogy ne essen semmi baja a babának.

Magam és Cal közé fektettem őt, majd hatalmas szemeivel apját kezdte figyelni.

Egyszerre mosolyodtak el mindketten.

Calum elkezdte csikizni őt, mire aranyos kuncogások törtek fel belőle.

Boldogan figyeltem kis családom.

Én vagyok a legszerencsésebb ember a földön, hogy ilyen csodálatos férfit kaptam magam mellé, valamint, hogy egy ilyen gyönyörű kisfiút szülhettem neki.

Végül gondolkozásomból az ébresztett fel, hogy valaki a hajamat rettenetesen húzza.

Nem nehéz kitalálni ki lehetett az illető, barna szemei csillogtak az örömtől, mikor szemeim őt kezdték figyelni.

Ujjammal gyengéden megsimítottam arcát, mire elengedte hajamat.

Közelebb csúsztam hozzá, majd apró testével próbált a legközelebb jönni hozzá.

Mivel láttam, hogy eléggé szenved, magamhoz húztam őt.

Nyakamba fúrta fejét, mire elmosolyodtam.

Calum durcásan nézett felém, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Nem ér, téged jobban szeret.. - kulcsolta össze kezeit mellkasa előtt.

Gúnyosan elmosolyodtam, majd pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz.

- Hidd el, megfog szeretni. - suttogtam. Ajkát enyémnek nyomta.

Szinkronba mozogtak egymáson.

Levegőhiány miatt elváltunk egymástól.

Zihálva dőlt hátára Calum, mire ötletemtől vezérelve mellkasára fektettem kisfiunkat.

Őt már elnyomta az álom, száján apró mosoly ékeskedett.

Calumhoz bújtam, mire átölelt kezével.

Kezemmel az alvó fiú hátát kezdtem simogatni.

Ekkor kopogást észleltünk az ajtón.

Kétségbeesetten néztem fel Calumra, akinek szintén ilyen arckifejezése volt.

- Maradj itt, elintézem. - álltam fel, majd az ajtóhoz léptem.

Gyengéden kinyitottam az ajtót, épp annyira, hogy engem lásson csak.

- Jó reggelt. Kész a reggeli, gyere, ha kérsz. - mosolygott rám Mrs.Hood, mire aprót bólintottam. - Minden rendben? Feszült vagy.. - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Minden a legnagyobb rendben.. - mosolyogtam rá, mire bólintott.

- Akkor várlak. - kacsintott rám, mire felnevettem.

Azonnal becsuktam az ajtót.

Hatalmasat sóhajtva sétáltam vissza az ágyhoz.

- Most mi lesz? - járkáltam fel-alá, hátha segít a helyzeten. Nem segített sokat.. 

- Violet, én tudom? - kérdezett vissza, ami csak még jobban felidegesített. 

- El kell nekik mondani. - ordítottam rá, mire ő is és az alvó Calum is megrezzent. Szám elé kaptam a kezem, majd a földre csuklottam.

- Akkor, most mondjuk el nekik. - lépett hozzám közelebb kezében Calummal. Tenyerét nyújtotta felém, majd felhúzott. - Ne légy ideges, minden a legnagyobb rendben van és lesz. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kisétált.

Ekkor fogtam fel, mit is csinál.

Utána futottam, de már késő volt.

Édesanyja előtt állt, aki könnyes szemmel mérte végig fiát.

Nem törődve semmivel azonnal megölelte őt, majd szívszorító sírásba kezdett.

Oda léptem hozzájuk, majd kivettem kisfiamat kezéből. Halvány mosollyal figyeltem őket.

Calum könnyei is megindultak, majd együtt sírtak egymás vállán.

Nehezen tartottam vissza magam, de sikerült.

- Te, hogy hogy élsz? - simított végig fia arcán Mrs Hood.

- Túléltem. - rántotta meg vállait, mintha csak egy mindennapos dolog lett volna.

- De miért nem tudtunk róla?

- Mert gyáva féreg voltam..

- Istenem.. - puszilta meg arcát, még mindig sírva. 

- Szeretlek Anya. - borult nyakába.

- Szeretlek fiam. - suttogta.

Néhány másodperc hosszas ölelkezés után rám néztek mind a ketten.

Könnyeimben úszkáltam már én is, nem bírtam visszatartani őket emiatt.

- Most mi van? - néztem rájuk kérdően kisírt szemeimmel. - Annyira szép volt. 

Mindketten hatalmasan felnevetett mondatomon, mire én csak megrántottam vállam.

- Na, szépen add oda nekem ezt a csöppséget. - vette kezei közé unokáját Mrs.Hood. Mosolyogva figyeltem őket. - Egyetek. - parancsolt ránk, majd az asztal felé biccentett.

Rántotta sós illata áramlott a levegőbe.

Hasam mikor megérezte e finom illatot, azonnal jelezte, hogy éhes.

Nem törődve semmivel kezdtem neki ételemnek.

Calum hatalmas mosollyal figyelt engem.

- Most mit nézel éhes vagyok. - mutattam rá a villámmal.

- De hiányoztál, te hülye. - ölelt át hátulról.

- Nekem is, te idióta. - forgattam meg szemem, majd egyszerre felnevettünk.