aching love • calum hood

10.

4 hónap múltával.. 

Ebben a négy hónapban teljesen megváltozott minden. Ezzel változtam én is. 

A műtét után teljesen átváltoztam, úgy érzem újjászülettem, s egy új esélyt kaptam az élettől arra, hogy mindent megváltoztassak magam körül. 

Nem csak külsőleg változtam, belsőleg is.

Amit tinédzser koromban gondoltam a tanulásról, az teljesen el szállt a fejemből. Eldöntöttem, hogy szeretnék egy érettségit, amivel, majd felvesznek egy egyetemre.

Végül dolgozni szeretnék, látni felnőni a gyerekeket, s megöregedni Calummal.

Ennyit szeretnék az élettől kérni, s talán mást nem is. Hisz, mindenem annyira tökéletes. Van egy gyönyörű családom, amit nemrég kaptam az élettől.

Viszont vannak dolgok, amik a mai napig nagyon nyomják a lelkemet..

A szüleim nem is kerestek az elmúlt időkben.. szerintem meg is halhattam volna, az se érdekelte volna őket..

Nem hiszem el, hogy húsz teljes évig csak babusgattak, végig nézték, ahogy felnövök, majd hagyják, hogy az engedélyük nélkül elmenjek otthonról.. 

Mintha nem is az én szüleim lennének.. 

De ezen kívül azt hiszem mindenem meg van, ami fontos.

Mindenem.. 

Gondolkozásomból Calum sírása ébresztett fel.

Hatalmasat nyögve álltam fel a kanapéról, majd a hálószoba felé vettem az irányt. 

Amint beértem, kezem közé vettem őt, próbáltam megnyugtatni, ami érdekes módon elég hamar sikerült is.

Nyakamra tette kezeit, majd forgolódni kezdett kezemben. 

- Nem kell ficánkolni.. - néztem rá, mire kissé lenyugodott. - Úgyis én döntöm el, hogy milyen pozícióba leszel. - nevettem el magam.

Mit sem törődve velem, ugyanúgy csinált, mint az előbb..

Látszik, hogy az apjára hasonlít..

Szememet forgatva vittem le őt a nappaliba.

Egész végig az nappaliba vezető utat figyelte.

Lekocogtam a lépcsőn, halkan léptem a kanapé mögé, ahol Calum szúrós szemekkel figyelte az épp véget erő meccset.

- Épp jókor jöttünk. - ejtettem ki ajkaim közül, mire felugrott a kanapén. Jót nevettem jelenetén.

- Most ez miért kellett? - kérdezte tőlem háttal, de mire megfordult azonnal elmosolyodott.

A kanapéra térdelt, kezeit kitárva mosolygott Calumra.

Eközben ő apró tenyerével nyújtogatta kezeit apja fölé.

Azonnal kezébe adtam, majd egy hatalmas mosollyal az arcomon figyeltem őket.

De miért is lenne egyszer az életben egy nyugodt pillanat..

A csengő megszólalt, mire a bejárati ajtóhoz sétáltam.

Kinyitottam azt.

Az ajtóban Michael és Luke állt kezükbe egy-egy táskával.

- Mi van? Költözünk? - nevettem el magam, majd leesett a dolog.

- Neked is szia, Violet. Jó a séród. - kacsintott rám Michael, vállamig erő hajammal szemezve.

- Bemehetünk? - nézett rám Luke könyörgő szemekkel.

- Persze hogy. - álltam el az útból, ezzel beengedve őket.

Az előszobába megtorpantak.

- Csak egyenesen. - mutattam előre, majd elindultak.

- Itt vannak a haverjaid. - léptem a nappaliba, mire a földön játszó Calumot és apját pillantottam meg. Akaratlanul is elmosolyodtam.

Ekkor lépett be az ajtón Michael és Luke.

Calum azonnal felpattant, barátaihoz sietett, majd egy hatalmas ölelésbe zárta őket.

A végén lepacsiztak.

- Hogy, hogy itt vagytok? - kérdezte csillogó szemekkel Cal.

- Jöttünk nyaralni a télen. - mondta Mike.

- Nézd máár.. - lépett Luke a földön játszó Calumhoz. Leült mellé, s játszani kezdett vele. - Tiszta Calum. - ábrándozott a kisfiú felett, mint egy kislány. Eközben Calum mindvégig hatalmas szemekkel nézte őt.

Michael oda ugrált hozzá.

Rájuk se ismertem, olyanok, mint egy ovis lány csapat.

Calum közelebb lépett hozzám, majd szembe fordult velem.

Kezeit derekamra kulcsolta, úgy figyelte haverjait, ahogy játszik a fiával.

Milyen fura is ezt így kimondani..

Ekkor Luke felpattant a földről, s hozzánk lépett.

- Nem csak kettesben jöttünk, ám.. - kacsintott ránk, majd kiszaladt a házból.

Néhány perc múlva egy lánnyal jött vissza a házba.

Mikor rájöttem ki is az, összetörtem..

Azt hittem, hogy utoljára találkoztam vele a kórházba..

De mikor agyam felfogta, hogy itt áll előttem az a lány, akit az életemnél jobban is szerettem, elképedtem.

Delia félénken lépett hozzám, majd egy hatalmas ölelésbe húzott engem.

S ekkor mindketten egymás vállán zokogva fogtuk fel, hogy újra itt van velünk a másik.

jaj, angyalkáim♥

annyira sajnálom, hogy nem volt rész vagy egy hónapja.. igazán szégyellem magam miatta, mert volt rá időm, mégse tudtam olyan részt hozni, ami megfelelt volna. most összekapartam egy ilyet, remélem tetszik és elnézitek nekem ezt..