aching love • calum hood

22.

- Engedj be, kérlek.. - nyögi Calum az ajtó mögül.

Lábaimat gyengéden a földre helyezem, majd megindulok az ajtó felé. Ujjaimat a kilincsre csavarom és lenyomom azt.

Amint meglátom őt, nyakába borulok.

Hátamat simogatni kezdi, majd felemel.

- Nem akarom, hogy elmenj.. - szipogok nyakába. Könnyeim már elálltak, de még lehetett látni rajtam és a hangomon is, hogy sírtam.

- Muszáj lesz, már nincs visszaút.. - puszil bele hajamba.

- Túlságosan túl reagálom..

- Igazad van. - neveti el magát.

- Menj csak nyugodtan.. - mosolygok rá, majd megsimítom arcát. - Sikerrel fogsz járni, tudom.. - csókolom meg őt.

- Hiányozni fogsz. - súgja számra, a csók után.

- Nekem is..

Homlokát vállamnak dönti, majd hatalmasakat kezd sóhajtozni.

- Héé.. - súgom fülébe. - Most szemét leszek, de nézzünk már be Luke szobájába, hátha történt tegnap valami.. - kacsintottam rá, mire elmosolyodott. 

Halk léptekkel indult meg velem barátja ajtaja felé.

A kilincset lassan és hangtalanul lenyomva nyitott be a szobába.

- Tyűha.. - néztem le az ajtó előtt eldobott óvszerre. Szemem az ágyra vándorolt.

Ott feküdtek.

A teljesen felépült, vagy inkább újjászületett Luke.

Mellette feküdt Stella.

Szorosan egymás mellett helyezkedtek el.

Végül halkan kimentünk a szobából.

Calum a kanapéra vitt.

Ölébe ültetett, majd szorosan magához húzott.

- Gyönyörű vagy.. - ajkaink erősen súrolták egymást.

Már annyiszor hallottam tőle ezt, de sosem vettem komolyan.

Arcomra pír szökött, mire puha ajkait arra a helyre tette, ahol megjelent a két piros folt.

Száját gyengéden enyémre helyezte, majd neki nyomta azt.

Keze vándorolt szabad testrészeimen. 

Mégis fenekem volt számára a kedvenc.

- Jó reggelt.

Ugrált be a szobába Stella, mire szétrebbentünk Calummal.

- Csak nem megzavartam valamit? - kérdezte ijedt fejjel.

- Nem, dehogy.. - mosolyogtam rá, mire bólintott.

- Akkor jó. - mosolygott gyengéden. - Merre találom a mosdót?

- Utolsó ajtó, balra. - mondta el helyettem Calum is.

A lány apró mosollyal indult el a mosdó felé. 

Ezek után egymásra néztünk Calummal.

- Nem lett a szívem csücske ez a lány... - suttogom ajkaira.

- Mert az én vagyok.. - mosolyodott el.

- Oké Mr. Mindentudó, örülök, hogy rájöttél. - kuncogom.

Ujjait arcomra vezette.

Lassú mozdulatokkal haladt tarkómhoz.

Tenyerét hajamba vezette, majd közelebb húzott magához.

Erőszakosan nyomta száját az enyémekre.

Keze hajamat cirógatta.

- Szép jó reggelt! - jött be Luke a szobába, mire felnyögtem. Calum azonnal le vált ajkaimról.

- Az istenit. - hajtottam hátra fejem, majd egy hatalmas sóhajjal vissza helyeztem normális testhelyzetébe.

- Látom, te is megzavartad őket.. - mondja halvány mosollyal Stella, aki néhány másodperce toppant csak be.

- Nem zavartam meg őket.. - mondta. - Ezt csinálják a nap huszonnégy órájába. - kacsintott rám Luke.

Gúnyos mosollyal vizslattam a mellettem legalább két méterre álló fiút.

Calum felállt, ölébe velem.

- Ezt még visszakapod. - sziszegte fogai közt, majd be vitt a szobába.

Erőszakosan az ágyra dobott, de még mindig figyelt rá, hogy ne essen semmi bajom.

Felém mászott, majd mindketten oldalunkra feküdtünk.

- Megjelöltelek.. - simítottam végig kulcscsontján és nyakán található szívásnyomokon.

Ujjaim feljebb csúsztak, majd arcát kezdtem simogatni.

Halvány mosollyal szemezett velem. 

Végül megtörtem a szemkontaktust vele.

Fejemet erősen mellkasának szorítottam. 

Mélyeket lélegeztem és nyeltem is.

De.

Nem ment.

A mécses újra darabokra törött.

Szívem annál inkább, mikor ránéztem Stellára.

Hiányzik Delia.

Jobban, mint azt gondolni lehet.

Utálom ezt az érzést.

Miért nincs velem?

Miért kellett ennek megtörténni?

Két hónappal ezelőtt majdnem depresszióba estem.

Hiányzott a barátnőm lágy és barátságos hangja.

A sötét barna tincsei, ahogy ujjai közé veszi, majd elkezdi csavargatni.

A humoros feje.

Minden porcikája.

Könnyeim maró érzéssel folytak végig arcomon. 

Minél közelebb akartam kerülni szerelmemhez.

Ő is sokat szenvedett.

Miattam és Luke miatt is.

Ő rántott vissza, attól, hogy begyógyszerezzem magam. 

Sok minden történt az elmúlt hónapokban.

De ő mellettem volt.

És most újra elmegy.

Hiába szomorkodom, az ő karrierjére is gondolnom kell.

Neki is vannak álmai, amit valóra akar váltani. 

El kell engednem őt arra a három hónapra.

Nem olyan sok az.

Kibírom.

hellóka☺

csak annyit szeretnék mondani, hogy lassan itt vége ennek a történetnek is. van hátra körülbelül 3-4 rész, amit próbálok minél előbb megírni. remélem azért tetszik ez a kutyaszájából kirángatott kis próbálkozás, de nekem sokat jelentett. köszönöm, hogy olvassátok♥