aching love • calum hood

the last

Itt állok és várom a gép érkezését.

Stella is velem van.

Nem is értem, hogy ezek után, hogy van még pofája ide tolakodni..

Persze Luke nem tud semmiről.. de egyszerűen fel fordul a gyomrom attól a tudattól, hogy az a nő a háta mögött csalja meg körülbelül minden második férfival.

Idegesen tördelem ujjaimat.

A roppanások hallatán halványan elmosolyodtam.

Ezzel a szórakoztam, mikor Stella felnyögött.

- Mikor jönnek már.. - dönti hátra fejét, mire észrevétlenül megforgatom a szemeim. - Már tíz perce itt kéne lenniük.. - mutogat órájára.

Az órára néztem, majd a repülőgép érkezésének időpontját kezdem figyelni.

Igaza van.

Mi van ha valami baj van?

Mi van ha nem tudnak leszállni?

A legrosszabba bele sem merek gondolni.

Szám szélét harapdálom, mikor egy gyengéd hang csendül fel fülemben.

- Sajnálattal tudassuk a repülőgépre várakozókat, hogy a Los Angelesből érkező járat Új-Zéland partjainál lezuhant. Részvétünk az elhunyt személyek rokonaiknak. - fejezi be mondani valóját, mire én összeesek.

Stella arcát látom.

Könnyes a szeme.

Végül elsötétül minden.

•••

Fehér szobába ébredek.

Egy nagy ablakon szűrődnek be a fények.

Félre nézek, ahol Stella ül.

Válla rázkódik.

Gondolom sír.

- Stella?

- Igen? - ugrik fel, majd letörni a könnyeit.

- Miért vagyok itt?

- Mert összeestél a repülőtéren.. mikor megtudtad, hogy - nyelt nagyot - lezuhant a fiúk gépe.. - szemei újra könnyesek lettek.

- Meghaltak? - rezeg kezem miközben ezt kiejtem a számon.

- Ashton és... - túr bele hajába.

- És ki? - könnyeimnek szabad utat engedek.

- Calum. - térdei nem tarják meg testét és a földre zuhan.

A szerelmem neve hallatán összerándulok.

Nem bírom ezt felfogni..

Meghalt?

Ő is elhagyott?

Könnyeim ezrei folynak le arcomon.

Derekamat felemelem, majd visszaengedem.

Meghalt.

Nincs tovább.

Azt hiszem nekem is ezt kellene tennem.

És ezt is fogom tenni.

•••

hát, heló angyalkáim

ennek is itt a vége. remélem sokatokban nem törtem össze világokat, azzal, hogy nem happy end lett a vége. én ezt egyébként nem szerettem volna rosszal le zárni, de úgy gondoltam, hogy mivel rohadt sok történet zárul jóval, nálam ez hanyagolva lesz. rettenetesen köszönöm, hogy huszonöt részen keresztül velem tartottatok és olvastátok ezt. nekem rohadt sokat jelent az a 7000 olvasás is. nektek gondolom nem nagy szám, de nekem annál inkább. két évvel ezelőtt gondolni se mertem volna, hogy egyszer egy ilyet fogok írni. sőt soha. de mindig is húztak engem a könyvek, az olvasás és az írás is olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy az valami felfoghatatlan.

szóval összezsugorítva a az előbb írtakat, csak annyit szerettem volna megköszönni, hogy itt voltatok velem. köszönöm még egyszer, szeretlek titeket♥

u.i.: majd valamikor jön egy lukeos fanfic is;)