aching love • calum hood

3.

Elhúzódtam tőle.

-Calum, ugye tudod, hogy ezt nehezen tudom csak megbocsájtani.. - hangom komolyra változik, mikor szemébe nézek.

A törölközőért nyúltam, majd lassan magam köré csavartam, míg a válaszára vártam.

- Violet.. én.. sajnálom. - könnyesedik be szeme, majd a földre csuklik.

Gyengéden mellé ülök.

- Tudod mennyit szenvedtem nélküled? Tudod mennyi könny jött ki ezeken a két szemen? - mutattam szemeimre, majd kezemet övére csúsztattam.

- Én..

- Shh.. - tettem ujjamat ajkára, belé fojtva a szót. Hüvelykujjam begyével gyengéden végig simítottam alsó ajkán, mire egy apró puszit lehelt ujjamra.

Arcomon lévő keserű mosoly egy őszinte, de halvány mosolyra csúszik.

- Szeretsz még? - csúszott ki száján, majd elkomorodott.

- Szerinted, ha nem szeretnélek most itt tartanánk? Rég elköltöztem volna vele, sőőt meg sem tartottam volna. - biccentettem a kisfiú felé, aki békésen aludt a kis ágyában.

- De, mivel azt hittem meghaltál, tudtam, hogy a szüleidnek és mellesleg nekem is meg kell tartanom őt, akár az életem árán is.. - hajtottam le fejem. - Ő volt az, aki éltetett a "halálod" után. - rajzoltam macska karmokat a levegőbe, majd keserűen felnevettem.

- Egyáltalán miért csináltad ezt? - néztem rá.

- Gyáva voltam. Nem álltam én készen még az apaságra..

- Én sem az anyaságra, Calum. - tettem kezemet a vállára, majd ölébe ültem.

Láttam arcán, hogy kicsit zavarba jött.

- Ha nem álltál rá késen, miért tartottad őt meg?

- Mert szerettelek.. és ő volt az egyetlen elő emlék rólad.

Kezeit derekamra csúsztatta, majd vészesen ajkával közeledett felém.

Mikor már ajkaink súrolták egymást, megfutamodtam.

Arcomat elfordítottam.

- Miért csinálod ezt velem? Tudod mennyire fáj? - fúrom fejem a mellkasába, majd megindulnak a könnyeim.

- Az én hibám, ne hibáztasd magad. - sírt velem együtt.

- Hagyd abba, jó? - csókoltam le könnyeit.

- Csak csókolj meg..

Ajkaimat azonnal az övéire nyomtam.

Nem húzta az időt nyelvével azonnal enyémet kereste, s mikor megtalálta azt azonnal heves táncba kezdtek, amit már oly' régen cselekedhettek együtt..

Csípőmet a csók hatására előre, majd hátra kezdtem mozgatni, ami csodás érzést szerezhetett neki.

Csókunkat ő sem, s én sem törtem meg.

Végül a heves csókcsatából, egy gyengéd s aranyos lett.

Halvány mosolyra csúsztattam számat, mikor felemelt. Lábaimat ösztönösen dereka köré kulcsoltam, majd lassan elhúzódtam tőle.

Zihálva figyelte ajkaimat.

Fejemet nyakába fúrtam, majd kezeimet nyakába helyeztem.

Ő eközben kezével elkezdte simogatni hátamat.

- Gyönyörű kisfiút szültél.. - súgta fülembe, majd fülcimpámba harapott.

- Neked köszönhetem. - nevettem fel.

Lábaimat halkan a földre helyeztem, majd hozzá sétáltam.

A kis ágy előtt megálltam, majd Calum felé biccentettem, hogy jöjjön ide.

Csillogó szemekkel, figyelte kisgyermekét, aki teljes nyugalommal aludt.

Két kezem közé vettem őt, ügyelve arra, hogy ne ébredjen fel.

Calum elé álltam, aki mellkasát hátamnak nyomta.

Kezeit derekam köré fonta, majd nyakamba csókolt.

Állát vállamba fúrta, úgy figyelte a kis Calumot.

- Mi a neve? - nézett fel szemembe, mire halványan elmosolyodtam.

- Az ami neked.. - néztem bele barna szemeibe, amiből hirtelen olyan boldogság kezdett sugározni, hogy még belőlem is minden rossz elszállt.

- Hogy fogjuk, vagy fogod elmondani a szüleidnek ezt?

- Nem tudom. - rázta meg a fejét.

- Pedig el kéne nekik mondani.. - hajtottam le fejem, majd Calumot kezdtem figyelni.

- Én is tudom, szívem. - forgatta meg szemeit.

Ágyékát eközben csupasz testemnek nyomta, amit csak egy anyag takart.

- Nem szeretnéd őt letenni és hagyni aludni? Lenne itt elintézni valónk. - harapott bele nyakamba, majd a törölköző alá nyúlt.

- Ne legyél kanos, jó? - nevettem fel. - Egyébként, meg nem lehet.. - tettem vissza a kisfiút az ágyba.

Fenekemet direkt kinyomtam, miközben lehajoltam az egyik játékért.

Nem láttam, de éreztem tekintetét rajtam.

Mikor megfordultam ajkába harapva nézett végig rajtam.

- Miért nem lehet, hmmm? - közeledett felém.

- Most szültem egy gyereket, te hülye. - bokszoltam vállába játékosan.

- Attól még van egy csinos kis szád.. - mosolyodott el kacéran.

- Idióta.. - forgattam meg szemeim. - Van jobb kezed, nemde? Elégítsd ki magad..

- De az nem olyan.. - markolt erőteljesen fenekembe.

- Akkor sajnálom.

- Tudom, hogy akarod, ne kéresd magad.. - csúszott keze nőiségemre.

- Esetleg holnap. - dőltem az ágyra.

Felém kerekedett megint.

- Kérlek. - vágta be a kiskutya pofát.

- Nem, Calum. Nem szeretném. - húztam le magamhoz.

- Akkor legalább egy csókot adhatok?

- Abból adhatsz annyit amennyit csak akarsz..