-Na menj innen kifelé-toltam az ajtó felé, ő meg nevetve hagyta magát. Lefeküdtem az ágyamra, és gépezni kezdtem. Beszélgettem a legjobb barátommal (Aaron), meg pár barátommal, és így telt el háromnegyed óra, mikor már annyira szomjas voltam, hogy le kellett mennem.
Telefonom világába merülve battyogtam le a lépcsőn, majd leültem az ebédlőasztalhoz, ami a konyha és a nappali között van. Felnéztem, és Louis állt előttem.
-Van valami probléma, bébicsőszgyerek?-néztem rá felvont szemöldökkel. Felhorkantott, úgyhogy kíváncsian siettettem.
-Ha már rád jöttem vigyázni, csináljunk is valamit-forgatta a szemeit. A szép szemeit.
-Mit akarsz, pelenkázni vagy tologatni a babakocsit a parkban?-kérdeztem, majd összefonva az ujjaimat meredtem rá.
-Hát tologatni lehet-mondta.-de nem a parkban-tette hozzá, és ujjait végighúzta a száján.-és nem babakocsit-bámulta a plafont. Én meg őt.
-Örülök hogy ilyen közveletlen vagy, de popcorn van a homlokodon-közöltem vele, mire kihívóan nézett rám.
-Fogd be és nézzünk meg egy filmet-húzott át a nappaliba, ahol lehuppantam a kanapéra, és szinte az egészet elfoglaltam amíg Louis berakta a filmet. Nem tudom mekkora meglepetés, de nem édes filmet néztünk, még csak nem is mesét, hanem valami gyilkos, óriáscápákkal teli filmet. Nem volt rossz, de a végén már arcom kellett csapkodnom magam az ébrenmaradáshoz.
-Nem is tudom hogy bírod a bulikat ha már tízkor álmos vagy-rázta a fejét csalódottan.
-A jelenléted minden eddigi energiatakéromat felülmúlta-pillantottam rá, majd visszaraktam a fejem fekvőhelyzetbe.
Nem szólalt meg, csak hátradőlt, és úgy tett mintha aludna. Aztán később az ágyamban ébredtem, pizsiben, és szuszogást hallottam a szobában. Körbenéztem, és megláttam az alvó Louist a kanapémon feküdni, pulcsiban. Alvás közben aranyos volt. Kifejezetten jól áll neki ha nem beszél annyi hülyeséget. Ásítottam egyet, és visszaaludtam.
-Jó reggelt-álltam elé csípőre tett kezekkel.
-Jobbat-nyújtózott egyet, majd önelégülten rám vigyorgott.
-Hogyan van az hogy pizsiben vagyok pedig nem is öltöztem át?-kérdeztem idegesen.
-Nyugi. Az alsóneműd nem vettem le, bár nem sokon múlt-morogta nyugodtan, rekedt hangon. Belül sikítoztam, egy külsőbb réteg pedig üvöltött. A legkülső zavarodott volt, főleg mert nem voltam mérges.
Lennt láttam hogy anya elbúcsúzik Louistól, meg hogy máskor is hívják majd..persze. Ide nem jön többet senki.
Később áthívtam Aaront, aki meghívásomat követően 10percen belül nálunk termett. Pedig csak 6perc séta az a 3sarok.. de mindegy.
Nem hazudok ha azt mondom, hogy Aaron pisis korom óta a bajtársam. Az sem mellékes dolog hogy én szép vagyok, ő meg helyes, szóval nagyjából tökéletes páros vagyunk. A bökkenő az, hogy nem vagyunk egy pár, bármennyire tűnik olyannak.
-Nem, te böszme!-csaptam a hasára.-Add ide a kólám, különben nem megyek veled sehova többet!-másztam át rajta, miközben ő röhögve tartotta el tőlem az üveget.
-Tízkor hazamegyek, nem zavarok tovább Sarah-szólt Aaron anyának. Konkrétan anya-fia kapcsolat van köztük.
-Nem leszünk itthon, maradhatsz amíg akarsz-állt elénk anya egy nagyon csinos ruhában. Eltátottam a számat, Aaron meg bólintott.
-Színház?
-Pontosan-bólintott anya.
-Mikor mentek?-kérdeztem, miközben magam elé húztam egy tál nasit, és a lábaimat átdobtam Aaron ölébe. Kénylemesen elfeküdtem, és ő is elhelyezkedett.
-Egy óra múlva. Remélem nem terveztek elszökni ma-nézett rám rosszallóan. Mélyet sóhajtottam, majd végigmutattam magamon.
-De, pizsibulit tartunk-vigyorodtam el.
-Azt lehet-legyintett, aztán elment.
Aaron végigfeküdt a kanapén, én meg melléhasaltam.
-Mit nyomorogsz itt? Ott van még két kanapéé-lökködött, én meg a pólójába kapaszkodtam.
-Kényelmes vagy-vágtam rá, ő meg elvigyorodott.
-Köszi a bókot-kuncogott, én meg megforgattam a szemeim.
-Soha nem Aaron. So-ha. Nincs, nem lesz.
-Ezt átbeszéltük már, de poénkodni jó rajta.
-Persze persze csak hogy azt hidd hogy vicces vagy-legyintettem, mire rámnézett, felvonta a szemöldökét, és lehunyta a szemeit. Elővettem a telefonom, és elkezdtem neki üzeneteket küldeni. Ő meg vissza. Furák vagyunk.
***
Térdgatyára váltottam, mert apa befűtött. Persze így is a lazábbik féle öltözet mellett maradtam, de ez egyértelmű.
Aaron megint hülye. Valaki csengetett, úgyhogy anya futott ajtót nyitni, én meg Aaronnal kezdtem veszekedni. Aztán verekedni. A valaki az ajtóban elment, majd két perc múlva megint jött valaki.
-Add vissza a kicseszett kólám!-ütöttem Aaron mellkasába. Oldalra néztem, ahol az összekócolt haj, mélykék szemek, mindent takaró pulcsi, és bokát villantó Vans cipők voltak.-Lo..Aaron bazdmeg-takartam el a szemeim, mikor maga alá gyűrt.
-Ez tetszik-motyogta a kólámat a magasba tartva. Erősen próbáltam alóla szabadulni, de nem jártam sok sikerrel, mondhatni nulla voltam.
-Nagyon elhitted!-röhögtem ki, mire kicsit kiesett a gondolkodásból, úgyhogy leburítottam magamról. Kikaptam a kezéből az értékes kis drágaságom (tudniillik kólafüggő vagyok), és az ágyra ugrottam. Aaron persze azt hitte, hogy ha a hátára ugrok, eléri a célját, de csak az izmait tudta megmutatni.
-Na. Ez tetszik-veregettem meg a fejét, mire rácsapott a combomra, és velem együtt a nyakában, rohanni kezdett a konyha felé.
-Gyerekkel vagyok! Bocsi Sarah-üvöltötte majdnem fellökve anyát.
-Gyerekek okosan legyetek ma jó?-sóhajtott mélyet apa.-Ne csináljatok semmi olyat mint a múltkor, tőletek zengett az utca. Nagyon hangosan csináltátok.
Aaronból kiszakadt a röhögés, és lerakott a padlóra, én meg visszafolytva a mosolyom bólogattam.
-Olyan hülyék vagytok ti ketten együtt-legyintett apa.
Anyáék elmentek, mi meg ott maradtunk hárman. Aaron, Louis, és én. Nem tartott sokáig.
-Szóval, mit csináltatok hangosan?-tette karba a kezét Louis.
-Jesszusom! Zenét hallgattunk-ráztam a fejem. Komolyan kinézi belőlünk..te jó ég.
Ki.
-Amúgy nem, a seggét harapdáltam, és sikogatni kezdett-közölte Aaron, majd átdobta a kezét a vállamon
-Amúgy nem, ilyen soha nem történt-magyaráztam, szegény Louis meg ott állt teljesen összezavarodva.-A lényeg hogy nem.
-Oké-bólintott, majd a pulcsija aljához nyúlt, és levette. Végig beharapott szájjal figyeltem, amit Aaron is kiszúrt, úgyhogy a homlokomra csapott.
-Ne bámulj már ilyen feltűnően-nevetett Louis. Megfogtam a pulcsiját, és az akasztóra raktam, mikor Aaron mondta hogy mennie kell.
-Tizet mondtál-szomorodtam el.
-Holnap jövök majd..reggel? Vagy ebédre..vagy filmezünk..vagy elmegyünk "randizni"-mutatta fel két ujját idézőjelként.
-Hát jó-bólintottam, majd megöleltem, és kiadtam az útját.-Nehogy elvessz útközben.
-De, három sarkon el lehet tévedni.
Becsuktam az ajtót, és ahogy megfordultam, láttam hogy Louis feltűnően méreget.
-Nyugodtan megcsókolhattad volna-mondta gúnyosan.
-Mi? Aaront? Én?-esett le az állam.-Aaron szinte a tesóm, kisbaba korom óta, nem állok le vele!-háborodtam fel.
-Máshogy néztek ki-rázta a fejét.
-Szereti túljátszani a dolgokat-vontam vállat, majd összecsaptam a kezeim.-Na, mit csinálunk ma?
