-Azért vagy ilyen ideges mert vettél két nyuszit és láttad őket párosodni?-húztam résnyire a szemeim.
-Igen, erről van szó-bólintott.
-Drew, a nyuszik mindig dugnak-csaptam a homlokomra.
-És te mikor akarsz?-húzta be a nyakát.
-Ó, értem honnan fúj a szél-biccentettem óriásit, ő pedig várakozóan bámult.-Mivan, most jött elő a védelmező bátyus oldalad?-horkantottam fel, ő meg odalökött nekem mégegy doboz ruhát.
-Nem, csak-kezdte.-Gondoltam ha Louisszal terveznéd, tudom kit kell kiher...
-Drew!-háborodtam fel.-Kiheréllek ha kiheréled-figyelmeztettem.
-Nyugi hugica-vigyorgott.-Csak akkor játszadozok el vele ha ő is játékként fogja fel ami köztetek van.
-Nem úgy fogja fel.
-Igen?-kérdezte bizonytalanul.-Sokszor játszottam már el érzelmeket ha csinos lányokról volt szó.
-Nem akarok tudni a sötét, tini múltadról-fintorodtam el.
-Pedig érdekes volt. Példaértékű. Ha nem is a pozitív példa, de példa-fogta vissza a nevetést.
-Kretén. El se tudom képzelni mit éreztek szegény lányok.
-Na de jöttél te és a bölcsességed. Emlékszel mit mondtál?
-Úgy viselkedj a lányokkal ahogy elvárod hogy a saját lányoddal viselkedjenek majd a fiúk.
-Úgy viselkedj ahogy elvárnád a lányodtól-kacsintott.
-Huszonnégy évesen elvárom hogy ne legyen szűz-dobtam neki egy pulcsit.
-Én szeretném ha a kicsi Madison örökké az maradna.
-Madi...mi? Drew nincs lányod-hunytam le a szemeim, mert ez...ez Drew. Ez, mindenki, ez, Drew. Ez igazából és tagadhatatlanul Drew.
-Honnan tudod?-tette a kezét a szája elé.
-Idióta-forgattam meg a szemeim.-Először tartós kapcsolat kéne.
-Gyerek anélkül is születhet-nevetett ördögien.
-Drew-néztem rá lesújtóan.
-Gyereket hallottam-lépett be a szobába Louis.-Tudod Dee, gyakorlat teszi a mestert-kezdett magyarázni, mire Drew erősen nekidobta a pulcsit amit nem sokkal azelőtt Drewnak dobtam.-Héé. Ez az enyém-tartotta Louis maga elé.
-Hát...már nem-nyújtottam ki a karjaim, szóval visszahajította nekem, én pedig boldogan behajtogathattam a szekrénybe.
-Amúgy Rachel és én már három hónapja együtt vagyunk-mondta Drew büszkén.
-A múltkor még Danielle volt.
-Vele már négy hónapja-húzta ki magát. Louis majdnem megfulladt a röhögéstől, én meg elképedtem.
-Drew! Te gerinctelen állat. Szakíts Rachellel-löktem meg a vállánál.
-Miért Rachellel?
-Mert a képek alapján Danielle szimpatikusabb, és ha most szakítasz Rachellel, talán kibírja melletted huzamosabb ideig-magyaráztam.
-Te rasszista. Képek alapján ítélkezel.
-Nem ítélkezek, csak Danielle aranyosnak tűnik. Te döntésed.
***
Este kilenckor végeztünk a pakolással és úgy mindennel, beleértve a berendezkedést. Matty kifáradt, szóval lefeküdt az üres szobában, a többiek meg a nappaliban beszélgettek meg ettek. Négy féle kaját rendeltünk, mert senkinek nem volt jó semmi. Kínai, sushi, pizza, és hamburger. És persze Beth elment edzeni, én pedig egyedüli lányként csak fogtam a fejem. Az oltások amiket kaptam, hát csak a szokásos, kivéve hogy most Louis is erősítette a köcsögcsapatot. Méghozzá elég keményen. Sajnos hamar beilleszkedett, mert ugye mi más hozná össze a fiúkat ha nem a munka?!
