Szóval megismertem Zoet, Oli barátnőjét. Olival amúgy sem kedveltük egymást, de még hogy ott is termettem, teljesen lesújtotta. A csaj pedig túlpörög. És mindig fogdos. Bármit. Tényleg bármit, ha éppen a mosogató mellett van, a pultot kell simogatni, ha a kanapén ül akkor a párnákat kell basztatni. Szóval legyen belőle ennyi elég. Én ezzel csak arra célzok, hogy összeillenek.
-Biztos bírod?-kuncogott Louis a kanapén hátradőlve. Mióta ott voltam Zoe nem őt, hanem engem ugráltatott. Segítsek sminket választani, szerintem melyik ruha jobb? Uhh, teljes mértékben megértettem Louis fáradtságát.
-Száz százalék-hunytam le a szemeim.
-Dee-állt be a tévé és közém Zoe, amit nem igazán értékeltem.
-Igen?-néztem fel rá. Nahát itt, itt nagyon megakadtam. Melltartóban volt. Louis leesett állal meredt rá, mire nekem is kikerekedtek a szemeim. A magas, fekete hajú, idegesítő lány és a stílusa.
-Szerinted melyik jobb, ez vagy ez?-tartott maga elé mégegy melltartót.
-Ez-böktem az egyikre, amelyik nem a rózsaszín volt.
-Szuper-mosolyodott el őszintén boldogan, majd felfutott a lépcsőn.
-Szent ég-hunytam le a szemeim kicsit elnevetve magam, de mikor kinyitottam őket, Louis még mindig sokkos állapotban meredt a távolba.-Louis.
-Neked azért jobbak-állt fel, majd ő is az emeletre ment. Én pedig megilletődve pislogtam. Csak. Mi? Hagyjuk már, először Louis, aztán Zoe, most meg megint Louis zaklat? A homlokomra van írva hogy 'stíröld'? Remélem nincs. Utánamentem, és ahogy megláttam az ágyban fekve egy üveg bontatlan sörrel, el kellett nevetnem magam.
-Mintha egy magányos apuka lennél hét gyerekkel-közöltem vele, majd az ágy mellé rakva a táskám leültem mellé. Az ölembe hajtotta a fejét, és sajnálkozva nézett az üvegre.-Miért nem bontod ki?
-Oli elvitte az egyetlen sörnyitóm-forgatta a kezében.
-Miért nem kéred vissza?
-Nem igazán szeretném tudni hogy most mit csinálnak-fintorodott el.
-Na jó-tettem fel a kezeim. A táskámért nyúltam, és kivettem belőle a...szempillagöndörítőm!
-Mit csinálsz azzal a kínzóeszközzel?-ugrottak ki a szemei.
-Kinyitom a söröd-nevettem fel. Levettem a gumit a göndörítőről, mert nyilván szeretném még használni az életben. A kupakhoz helyeztem, összezártam...
-Ha azzal kinyitod...
-Megehetem az utolsó fagyid?-nyitottam ki hirtelen. Szánalmas tekintettel bámulta a plafont.
-Zoe megette.
Majdnem. Majdnem kiröhögtem. De helyette csak visszatartott vigyorral visszaadtam neki az üveget. Ő beleivott, majd 'nyugodtan' elkezdett fel-alá sétálni. Mint egy idegbeteg. Akinek a hasán kirajzolódtak a kockák, és olyan jó feneke van hogy néhány lány is megirigyelné.
Tényleg, Dee? Tényleg ilyenekre gondolsz? Néha esetleg hogy a Dee Tomlinson milyen jól hangzik? Á nem. Soha nem gondoltam ilyenekre, csak most. Igen.
-És az ő cuccát még nem dobtad ki?
-Majd holnap-legyintett lerakva a tévé mellé az üveget. Elgondolkozott, én meg a tenyeremet piszkálva ültem az ágy közepén.
Csak az lett az egyetlen zavaró tényező, vagyishát kit zavart, hogy Louis tökre nem gondolkozott tovább, hanem felmászott az ágyra, és megfogva az államat maga felé fordította az arcomat, hogy aztán persze meg tudjon csókolni. Miért is ne? Elvégre számítottam rá. Amúgy nem. Sosem számítok rá, mindig meglep, de kit zavar? Észrevettétek hogy zavarba jöttem? Na mindegy.
