A gyakorlás felére valamilyen érthetetlen okból kifolyólag mindenki ledobta a pólóját, és feltűnően gyűltek egy csoportba a közelembe. Valaki háttal állt és kinyújtózott, valaki velem szemben feszített és kacsintgatott amíg Louis le nem vágott neki egy tockost, majd odakocogott hozzám, jelzem félmeztelenül, és jelzem kicsit sem érdekelt. Kit hülyítünk, persze hogy érdekelt. Úgy néztem meg magamnak mintha a többi félmeztelen ifjú ott sem lett volna.
-Tetszik?-kérdezte Louis elvigyorodva.
-Ja, ügyesen játszanak-bólogattam.
-Én nem arra gondoltam-húzta féloldalas mosolyra a száját. A hasára kaptam a tekintetem, majd kiakadva tátottam el a számat.-Tudom hogy megint végig a seggem nézted!
-Te...te hülye vagy!-léptem el a korláttól, majd leültem a betonpadra. Louis könnyedén átugrotta a korlátot, majd leült szorosan mellém.
-Ugyan Dee. Ha engem nem, valakit kinéztél magadnak a fiúk közül-biccentett a fiúk felé, akik szinte lélegzetvisszafolytva pillantgattak felénk hallva hogy 'fiúk'.
-Olit-dőltem hátra komor arccal. Louisnak néhány másodpercbe telt mire felfogta, aztán...aztán felnevetett. Vagy két percig röhögött, aztán a combomra rakta a kezét. Mi a picsaaa?!
-Bárkit mondtál volna, elhittem. De Olival soha nem győztél volna meg-vigyorgott, majd visszaugrott a pályára.-Ezt úgy veszem hogy randira hívsz-mondta.
-Mi? Dehogy...-röhögtem ki.
-De én azért elviszlek-fordult meg. Öt méterről kommunikáltunk.
-Inkább hazamegyek-néztem a táskámba a kocsikulcs után kutatva.
-A farzsebemben van-tárta szét a karját Louis.
Éppen felpattantam volna hogy az öltözőbe rohanjak és elcsórjam a kulcsot, mikor Louis a csapattal visszaállt.-Nem abban a farzsebemben-kiáltotta, én meg értetlenül álltam.
-De...-kezdtem magamban motyogni.-De azon a gatyán nincs zseb-ráztam a fejem elszörnyedve. Louis látta a fejem, és miután elpasszolta a labdát utoljára hozzámszólt.
-Ha akarod kiveheted!
A fiúk füttykoncertet csináltak, én pedig résnyire összehúztam a szemeim.
A játék alatt többször is haladtam három métereket az öltöző felé. Egyébként nem értem hogy egy park közepén miért volt öltöző. Mindegy is, szóval már csak kábé tíz méter volt a célomig mikor Louis kiszúrt, és rohanni kezdett felém. Ahogy felfogtam mi történik, én is futni kezdtem. Szerencsére előbb értem az öltözőbe mint ő, és a 78-as szekrényhez futottam. Kinyitottam, mivel a kulcsot mind rajthagyták. Nem Louis cucca volt benne. Kétségbeesetten gondolkoztam. A mezszáma. Mi a franc a mezszáma? 28!!! A tetkója is 28!!! Az egyik alsó szekrény volt az egyenesen szemben. Hallottam ahogy Louis betoppant, és a másik sor szekrénynél tartott, úgyhogy ledobtam a táskám és a szekrényhez rohantam. Kinyitottam kulccsal, és kivettem a szűk fekete farmert, de amint megpillantottam volna a zsebét a földön hevertem.
-Faszom! Magadnál vagy?-ijedtem meg.
-Mit csinálsz?-feküdt rajtam Louis. Amúgy.
Több dolog miatt is sikítoztam. Louis elég nehéz. A kezem a gatyája zsebében volt a kulcsot markolva, Louis csípője és az én csípőm között. A másik hogy volt ürügyem arra hogy miért sikítok, mert amúgy sosem tudtam kiereszteni azt a nagy örömet mikor Louis valamilyen szinten perverz volt velem szemben.
Ohó, ez félreérthető volt. De még mennyire!!
-Szabadulósdit játszok, de amíg nem jutok levegőhöz veszett ügy-préseltem ki magamból a szavakat. Nem zavarta hogy kilapultam alatta, vagy hogy a járólap kicseszettül hideg volt, csak verekedett a kulcsért ahogy én is. Mikor végül biztosan fogtam a kezemben, erősen löktem egyet Louison, aki legurult rólam, úgyhogy futottam, csakhogy a második lépés után megragadta a bokám, így újra a földön voltam. Mint egy verekedős jelenet a filmekben. Maga felé húzta az egész testem, de a kulcsot eltartottam tőle, és azzal a lábammal nyomtam a vállát amelyiket nem fogta. Röhögve erőlködött, én pedig tipikus verekedő lány hangokat adtam ki. Valahogy kikerülte a lábam, így közelebb tudta húzni a testem, és áthajolt a csípőmön. Franc!!! Franc!!! Elérte a kulcsot, de keményen küzdöttem érte amíg bírtam, mikor pedig feladófélben voltam, hirtelen gondolattól vezérelve a kulcsot a levegőbe dobtam. Az repülni kezdett, egyenesen a kijárat felé. Louis felpattant, majd én is és egy erős lökéssel padlóra küldtem. Annyira röhögtem hogy észre sem vettem hogy mialatt a kocsihoz futottam a kulccsal mindenki úgy nézett rám mint valami hibbantra. Adtam rá okot. A következő pillanatban viszont felvettem a csörgő telefonom a kocsiban, amin Louis neve villogott. Láttam hogy az öltöző nyitott ajtajában áll, és vigyorog.
