Köszönöm szépen a díjat LucaKaszs-nak, imádlak imádlak imádlak!!!
-Te no...-fordult meg kiakadva.
-Te normális vagy?-kiabáltam rá, majd lábbal belöktem az ajtót, és a lépcsőre mutattam hogy menjünk fel, mert Aaron valószínűleg még aludt egyébként.
-Mi van?-ült le, majd meglepetten simogatta a tarkóját.
-Megfenyegeted Louist?-tártam szét a karjaim előtte állva, mire leült a kanapéra és elgondolkodott.
-Elmondta?-húzta el a száját kicsit idegesen.
-Rájöttem. Egy ágyban alszik velem és hozzám sem ér, ilyen soha, ismétlem soha nem történt. Miért kellett?-fogtam a fejem fel alá járkálva.-Eddig semmi bajod nem volt.
-Mert az elején egy vicc volt. Nem gondoltam hogy ebből lesz valami-rázta a fejét.
-Vicc volt-hunytam le a szemeim.-Drew, komolyan. Kitekerném a nyakad. Konkrétan lelépett reggelre.
-Igen?-mosolyodott el.
-Én a te helyedben meg sem rándítanám a mosolyizmaimat-húztam résnyire a szemeim.
-Gondoldd már végig hogy kinek adod a becsületed-forgatta a szemeit.
-Annak a fiúnak-mutattam az ajtó felé.-Nem kell elfogadnod, csak felfognod. Ennyi-csaptam a combjaimra.
-Miért az ajtóra mutatsz?-kérdezte bizonytalanul, a következő pillanatban pedig már halkan szólt a csengő.
-Mert bocsánatot kérsz, azért-fordultam meg, majd kimentem a lépcsőhöz, és kinyitottam az ajtót.
-He..
-Csukd be magad után-fordultam sarkon, majd visszaálltam Drew elé, és:
-Te bocsánatot kérsz amiért megfenyegetted Louist-mutattam Drewra, majd Louis felé tévedt az ujjam. Megszeppent. Először mióta ismerem.-Te meg szólsz ha a seggfej bátyám seggfejeskedik. Mi az hogy lelépsz?
-Aludni akartam-morogta álmos hangon. Összeráncoltam a homlokom.
-Éjjel mit csináltál?
-Néztelek-vont vállat, majd leült a kanapéra Drewtól jóóó messze, és ásított. Hirtelen mintha nevettem volna, de aztán visszanéztem Drewra.
-Nem hallom.
-Uh...bocs. Tudom milyen egy jó csajra várni.
-Ez...-esett le az állam. Louis elkezdett kiröhögni, én meg csak álltam és néztem.-inkább hangzott a pasikódexnek mint bocsánatkérésnek, de...ha férfi szemmel nézném megteszi, viszont én csak egy jó csaj vagyok?-mutattam magamra Louisra nézve.
-Dehogy-komolyodott el hirtelen.
-Nem tudok hinni nektek-emeltem a plafonra a tekintetem.-Mi a franc?
-A bátyjaként ki foglak nyírni, de a haverodként...gratulálni fogok-magyarázott Drew, én meg...én meg csak fejtegettem ennek az értelmét, de miután nem találtam legyintettem egyet és a konyhába mentem.
A hűtőnk? Csak gyümölcs, vaj, és kenyér.
-Miért van az hogy Drew hangjára kell ébrednem Bethé helyett?-nyöszörögte Aaron becsoszogva mellém a kis mamuszában.
-Mert Drew mindig pofátlan-vigyorodtam el, ő meg felnevetve kivette a hűtőből a doboz áfonyát. Kis habozás után (na jó, nem) az eper mellett döntöttem, szóval miután Aaron megmosta az áfonyáját, megmosta nekem az epreket.
