-Family Guy maraton. Nincs vita-huppant le a kanapénkra.
-Nincs hát. Miután rendeltél pizzát és meggyőzted a srácot hogy hozzon sört is, azt nézünk amit akarsz-gondoltam végig az elmúlt óra cselekményeit.
Hazajöttünk, közben Louis felhívta a kedvenc pizzériáját, ami London másik felében van. Ismer ott mindenkit, és mindenki tudja hogy Louis fontos. Miért? Fogalmam sincs. De Louis mindenhol fontos. Átöltöztem, telefonáltam Aaronnel, Louis vitát folytatott Olival rólam. El is olvashattam a vad üzengetésüket. Érdekesen alakult.
Oli: Sokat vagy azzal a csajjal. Elhanyagolsz😭
Louis: Én vagyok a babysitter na.
Oli: Baby mi? Nem tűnt a csaj olyan kicsinek
Louis: Nem az😏
Oli: Nem értem
Louis: Megszoktam
Oli: Haha. Vicces. Holnap?
Louis: Ja. Foci után
Szóval Olinak féltékenységi rohama támadt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Inkább csak furcsálltam. Mi a toszógalamb? Oli és Louis barátsága. Értem én hogy régi barátja meg minden, de ha a másiknak jó úton halad egy csaj (egy szóval sem mondtam hogy jó úton halad), annak általában örül, nem üzenget mint egy bevadult ex. És ha majd Louis többet foglalkozik Olival? Én is féltéke...
Franc! Ilyenekre ne is gondolj Dee. Dee, te ilyenekre nem gondolhatsz. Nem, nem. Ez nem az a nap. Nem az az év, talán évezred.
-Azt is csinálok amit akarok?-lendített ki a gondolkodásomból. Csillogó kék szemekkel nézett, amikkel szíveket lehet olvasztani.
-Felejtsd el. Nem-ráztam a fejem.
-Kár. Holnaptól megint hézagosan vigyázok rád, meggondoltad az ajánlatom?
-Milyen ajánlatot?-fintorodtam el, Louis meg a plafon felé pöccintett a tekintetével.-Ó, fejezd be! Hülye perverz-ültem tőle messzebb, mire közelebb csúszott.
-Gyere Topless, ölelj meg és elviszlek mégegy felejthetetlen randira-kacsintott.
-Hát nem hazudtoltad meg magad. Megint csak a bajt hoztad a fejemre-sóhajtottam, majd a kitárt karjaira néztem. Most komolyan meg kellene ölelnem? Tényleg? Hát jó. De komolyan. Megölelem. Szerintem még egyszer sem öleltem meg. Szerintem tíz másodpercnél tovább nem is értünk egymáshoz. Kivéve alvás közben. Az rengeteg másodperc volt.
Odacsúsztam mellé, és átöleltem. Pár pillanatig kibírta tartani a látszatot, de aztán magához ragadta a derekam, és eldőlt a kanapén. Meglepettségemben azt se tudtam hova nézzek, mit nézzek. Éppen bekapcsolta a tévét, mikor szörnyen közelről az arcába bámultam. Szent szar!
Elmosolyodott. Észrevette hogy nézem, majd megállította a csatornaváltogatást mikor egy Family Guy epizódot pillantott meg. Rámnézett, közelebb hajolt, egy puha puszit adott az arcomra, majd maga elé enegedett.
Édes krisztusom! Elolvadtam! Be kellett látnom hogy Louis eszméletlenül vonzó külseje, és a hihetetlenül idegesítő egója alatt van a szerethető, aranyos Louis aki néha, de előbújkál a barlangból. Louis egója sajnos visszatartja, de így van ez rendjén.
Mikor hajnalban felébredtem óvatosan kimásztam Louis elől. A tévé magától kikapcsolt, hála az égnek. Vagyis lehet hogy Louis kapcsolta ki, én elég hamar elaludtam. Felmentem a szobámba, és holtkórosan, ugyan abban a ruhában lefeküdtem. Megnéztem a telefonomon hogy nem történt-e semmi fontos, twitter, instagram, facebook. Vagyis a facebookon megnéztem az értesítéseim, és ennyi. Utálom. Gyűlölöm. Volt egy ismerősnek kérésem, megnyitottam, éés Louis Tomlinson. Visszajelöltem, aztán megnéztem a profilját. Ott volt mellette egy kis pipa. A kis pipa, ami a híres emberek nevei mellett szokott ékeskedni. Gyorsan átvágtam a Googleba, rákerestem hogy Louis Tomlinson. Dalokat adott ki, de nem ő énekelte őket. Ő írta!! Már értem miből vett ekkora házat!
