-Ha eljössz velem, eskü csak akkor viszlek legközelebb ha tetszik-győzködött. Még mindig a randi témán lovagolt. Nem is értettem minek erőlteti.
-Te soha nem fogod be?-néztem a vajjal megkent pirítósomra, majd az éppen tejben ázó csokis gabonapelyhemre.
-Csak ha alszom.
-Meg ha halott vagy-mordultam fel, mire elszörnyedve bólintott, és beleharapott a saját pirítósába.
-Értem. Oké.
Éppen beleharaptam volna a pirítósba, mikor az a köcsögláda pofátlanul kivette a kezemből, és beleharapott. Kiakadva néztem az üres kezemre, ő meg hangosan nevetett.
-Tudtad hogy szeretek enni?-biccentettem félre. Louis vigyorgott.-És hogy a kaja a mindenem?
-Topless!
-És most az arcodba burítanám a gabonapelyhem, de inkább megeszem-emeltem fel a kanalat benne a csokidarabkákkal. Amint a számhoz emeltem a kanalat és kivettem, Louis felkapta a tányérat, és futni kezdett.
Egy pillanat alatt megnéztem magamnak, csak flanel nadrág volt rajta, semmi más, a hátán megfeszültek az izmok ahogy a szájához emelte A KAJÁMAT, és elégedetten vigyorogva tette vissza az asztalra az ÜRES tálat.
Csipkedtem a combom. Megütöm. Megütöm. Megütöm. Izé, ez nem igazán használt.
-Tényleg azt akarod hogy még ma temetésed legyen, Tomlinson?-kiáltottam.
-Ezt vártam! Kijön a vadmacska-kacsintott.
-Ez nem vadmacska baszod, ez egy dühös kobra!
-Kobrám az nekem van, Dee. Kipróbálod?-húzta fel fél szemöldökét.
-Te teljesen ki akarsz készíteni?
-Hé, hé, hé. Hoztam sütit, mi van?-szólalt meg Aaron. A konyha és a nappali közötti folyosón állt egy kis zacskóval a kezében.
-Megette a kajám, és kikészít!-kiabáltam, miközben Louis hasonlóan tett.
-Na, ezt...ezt nem értem. Dee, itt a sütid-nyújtotta felém a zacsit. A starbucksos zacsit. Elvettem tőle, és mohón beleharaptam. Hmm.
-És az enyém?-tárta szét a karjait Louis.
-Majd ha huszonhárom évig el bírsz viselni, te is kapsz-legyintett Aaron, majd kacsintva megfordult, és az ajtóhoz lépett.-Hozdd be a postát és öntözd meg a füvet.
-Minek? Ha vihar lesz...
-Akkor ne öntözd meg basszus-sóhajtott.-Matthew jövő héten jön.
-Úgyis a szobájában van egész nap. Csak enni jön ki, olyan mintha el se ment volna. Louis már annál nagyobb gyerek-pillantottam rá rosszallóan. Vagyis..akartam, de nem volt ott.
-Hát ez hova tűnt?-pislogott Aaron.
-Remélem a feketelyuk elnyelte-tapsoltam izgatottan.
-Ne reménykedj-röhögött Louis előlépve a lépcső melletti mosókonyhából.
-Franc-csettintettem.
-Na oké. Megyek. Elviszem Bethanyt az egyetemre. Azt mondta becsempész-vigyorgott.
-Te jó ég. Azért viselkedjetek-forgattam a szemeim.
-Oké puszi-lépett ki az ajtón.
-Puszi-mentem utána. A talpam alatt csak a hideg követ éreztem, és az esővizet. Kivettem a postaládából a postát, majd a fűre néztem. Tiszta víz volt. Hát csak nem öntözöm meg. Ráadásul az eső is láthatatlanul szemerkélt.
