-Oli más tészta. Ragaszkodó.
-Aha, lemehetnél a cuccomért-bólintottam, majd idegesítő mosollyal az ágy végébe ültem törökülésben.
-Nem, nem, nekem ez így nagyon tetszik-mért végig újra, mire magamra húztam a takaróját.
Zenét hallottam, pontosabban az idegtépő iPhone csengőhangot, ráadásul nem is a közelből, szóval átsiettem magamra tekert takaróval a szobámba, és meg sem nézve hogy ki az, felvettem.
-Dee!-hallottam meg anya hangját. Ez olyan 'szivességet kérnék' Dee volt.
-Igen anyám-sóhajtottam.
-Matty kitalálta hogy nem akar a barátjánál aludni, szóval el kéne érte menned.
-Anya, mivel? Mivel vinném haza?
-Louisnak csak van kocsija! És eszedbe se jusson hazahozni. Nem tudna aludni, hangzavar van. Most indult be igazán a kártyázás-hallottam hogy elfáradt. Gondolom nemrég ért haza, de azóta is ugráltatják.
-Dehát akkor aludjon itt? Teljesen szervezetlen...-hunytam le a szemeim.
-Oldd meg, Dee. Te vagy a legidősebb.
-Drew a legidősebb-akadtam ki.
-De Drewnak minimum másfél óra mire odaérne. Te tíz percre vagy-közölte, majd puszik ezrei után letette választási lehetőséget nem hagyva ezzel.
-LOUIS!-léptem be a szobájába, majd megtorpantam mikor felöltözve állt ott.-Hova mész?
-Nemtudom, de hallottam hogy menni kell-tárta szét a karjait, majd elindult lefelé.
-Ugye felhozod a táskát?
-Azonnal.
Miután visszakerült rám a normális ruhám, és nem csak pár centi anyag volt rajtam, Louis átadta nekem a vezetést, szóval én vezettem a kocsiját. Szerintem először. És hú, tök jó volt.
-Louis.
-Hm?
-Mik vagyunk?-pillantottam rá félve, majd inkább az utat néztem.
-Barátok extrákkal-mondta komoly arccal. Mikor észrevette hogy nem igazán értékeltem a viccet, kijavította.
-Mik lennénk? Barát és barátnő-vont vállat.
-Ez olyan engedős volt. Megengeded?-forgattam a szemeim.
-Hát ha muszály-sóhajtott.
-Hülye fasz-nevettem fel.
-Imádsz!-tiltakozott a becenév ellen. Pedig illik rá. Nem?-Egyébként-köhintett.-megforgattad a szemeid.
-Eszedbe se jusson bármi olyanra gondolni amíg az öcsém a te házadban alszik-ráztam a fejem, és leparkoltam a ház elé, ahol Matty és a haverja, meg a szülei várakoztak. Három perces "szülői" beszélgetés után elindultunk.
-Miért nem akartál ottaludni?-néztem hátra.
-Nem volt jó-biggyesztette le az ajkait szomorúan.
-Most aztán alszol. Tíz óra múlt, már rég aludnod kéne-ciccentettem.
-Ne legyél szigorú-biccentett Louis.
-Nem vagyok. Egyáltalán. Csak szinte már most alszik-utaltam rá, hogy Matty szemei egyre gyakrabban csukódtak le.
-Nem is-motyogta. Á, nem. Nem is látszik rajta.
Mivel Louis magában eldöntötte hogy én vele alszok, Matty pedig a vendégszobában, így oszlottunk el. Addig Mattynél maradtam amíg el nem aludt, de előtte mindent elmondtam neki. Hogy mi hol van, hol talál meg, ha ott nem leszek hol leszek, ha nem leszek hova menjen. Szóval bementem az ágy mellett pakoló Louishoz. Kivettem a tényleges pizsim a táskából, melléraktam, majd levettem az aktuális ruhám. Vagyis megint fehérneműben álldogáltam, csak most abban a szép melltartóban amit szeretek. És.
