A szám nem kapcsolódik a részhez csak gondoltam hallgassatok valami jót xd
KÖSZÖNÖM ISMÉT!!!! A DÍJAKAT MiaStoran-nek, és louiehlittlegirl-nek, imádlak titeket:)))
Külön köszönet neke louiehlittlegirl, amiért a kedvenc wattpad íródként neveztél meg, köszönööööööm!!!!<3
*Louis szemszöge*
MOST AZ EGYSZER CSAK MERT DEE KICSIT NEM TUD BESZÉLNI
Miközben még mindig azt ecsetelte Aaron hogy ha esetleg mostanában szexre kerülne sor Dee és közöttem, finomnak kell lennem meg ilyen hülyeségek amiket már én is tudtam, kapott egy hívást. Ezaz. Végre nem zaklat. Felvette.
-Hellóó Sar...Igen. Elutaz...hogy hol?-pattant fel gyorsan. Intett nekem, majd lekapta a pulcsiját az akasztóról. Feltételeztem hogy nekem is mennem kell, akárhová megyünk.-Hogy...mikor hívtak? Megyünk, persze hogy megyünk Sarah ne idegesíts! Mi baja?-kiabált Aaron a liftben. Őszintén, amekkora férfi vagyok, annyira megijedtem. Szinte könnyesek voltak a szemei. El se tudtam képzelni.-Agy...agyrázkódás?-akadt ki.-Megyünk. Találkozunk-tette le a telefont, majd a zsebébe ejtve szippantott egyet. Végignéztem a nagy, bátor Aaronon ahogy ugyanúgy melegítőnaciban és pólóban, pulcsival a kezében hirtelen kirohan a liftből, és felszabja a kocsija ajtaját.
Ledöbbentem.
Beültem mellé, bár szartam rendesen attól hogy ilyen idegesen vezet.
-Mi történt?-kérdeztem végre mikor elindult.
-Deet elütötték. Bevitték a kórházba-sóhajtott gyorsan kihajtva a parkolóból. Várj mi?
-Mivan?-meredtem magam elé. Mi?
Deet? Miért mindig Dee? Miért mindig szerencsétlen Dee Topliss az áldozat? Miért nem én? Inkább én. Gyűlöli a tűket, meg úgy egyben a kórházat is. Tudom, hiszen mindig elmondja hogy megborzong ha elmegyünk a kórház mellett. De nem ez a lényeg.
Deet elütötték.
Mi pedig százhússzal hajtunk a hatvanas táblánál a szakadó esőben. Elhagytunk egy pár rendőrautót. A bolt előtti zebránál voltak, helyszíneltek.
-Itt ütötték el?-fogtam a fejem. Nagyot repült. Legalább két métert. Bár a kréta már kicsit elfolyt.
-Valószínű-szorította meg a kormányt.
-Mit tudunk?
-Dee szülei utazni készültek. A város másik feléről indultak vissza, azt mondta negyed óra és odaérnek, de ha addig felébred legyünk ott. Nem mondtak Sarahnak semmit, csak hogy agyrázkódása van.
Három perc múlva már a kórház parkolóján futottunk át, és beérve egyből a recepcióhoz rohantunk. Még be se fejezte a nő, mi mentünk amerre mondta. Ott álltunk. Tök tehetetlenül. Láttuk az ajtó alatt hogy bennt mozognak, ráadásul elég sokat. Ez viszont már csak egy sima szoba volt, nem műtő meg semmi. Ide akkor hozzák ha rendben van. Istenem, semmit nem tudok végiggondolni. Mikor megjöttek Dee szülei kicsit megnyugodtam. Kicsit. Akkor már végig tudtam gondolni hogy mennyire átázott minden ruhám. Minden. Az alsóm is. Pedig csak húsz métert futottam az esőben.
