-Tetszik?-kérdezte Louis a konyhában leülve.
-Ez...nagyon. Beleszerettem.
-Aaronnak tetszeni fog?
-Biztos-vontam vállat. Igazából ezer százalék hogy imádni fogja, de mikor rájön hogy ennek tényleg annyi volt az ára amennyi, kiakad.-Huszonnégy órás biztonsági szolgálat a portán-olvastam a pulton hagyott tájékoztatót.-Négy földalatti parkolóhely, akváriumok, légkondi, tűzjelző, pánikszoba meg kristálycsillárok. Nekem egy putri is jó lett volna-pillantottam Louisra, aki csak bámult kifelé az ablakon.
-Ez jobb. Itt leszek éjjel nappal.
-Vajon ki fogja használni az edzőszobát?-gondolkoztam el, mire Louis kinevetett.
-Te.
-Én nem.
-El kéne menni vásárolni. Nincs otthon kaja-ásított hatalmasat, majd leengedte a karjait és becsukta a szemeit.
-Mert?-szaladt a szemöldököm a plafonig.
-Csütörtökig nálam leszel-nevetett halkan.-Nem mondták a szüleid?
FOGALMAM SINCS MILYEN NAP VOLT VALOJABAN, MOST HETFO LESZ.
-Azt se tudom minek vigyázol rám még mindig. Ha elköltözök már mindegy.
-Lehet hogy engem is beköltöztetnek-kacsintott, én pedig elszörnyedve fordultam meg. Lementem az alsóbbik emeletre, majd becsuktam minden ajtót amit nyitva hagytunk.
-Menjünk-kiáltottam.
-Fáradt vagyok. Kipróbálnám az ágyad-kiabált vissza, majd mikor mellém sétált átkarolta a vállam.-Ha érted mire gondolok.
-Eszedbe se jusson a büdös lábadat az ágyamhoz értetni-ráztam le magamról a karját, ő meg horkantott.
-Nem büdös.
-Mindig megragadod a lényeget. Menj már ki-nyitottam ki az ajtót. Kiment, kimentem, lementünk, elmentünk a boltba, ahol ismét volt néhány megmagyarázhatatlan párbeszédünk.
-Itt nincs petrezselyem-jelentette ki Louis. Én a gyümölcsöknél álltam, velem szemben Louis a zöldségeknél.
-Louis, mindenhol van petrezselyem.
-De ide van írva-mutatott a táblára.-Petrezselyem gyökérrel. De nincs itt. Fehérrépa van alatta.
A homlokomra csaptam a tenyeremmel, és néhány másodpercig vártam, hátha csak nagyon meggyőzően viccel. De nem. Louis Tomlinson komolyan gondolta amit az előbb mondott.
-A petrezselyem gyökere a fehérrépa-közöltem vele higgadtan. Átgondolta a biológia ismereteit, majd zacskóba rakott egy pár petrezselymet gyökérrel.
Louis mint háziasszony, elküldött tejért, aminek amúgy nem örültem mert a sok hűtő között mindig megfagyok. Kivettem kettő darab három literes tejet (biztos ami biztos), majd megfordultam. Felém jött a soron az egyik régi tanárom. Mr Black. Jaj ne jaj ne. A szexi tanár! Hát más kiút nem volt, csak arra menni. Így hát elindultam a két tejjel kiegyensúlyozva magamat, olyan halkan lépkedve hogy észre se vegyen a telefonja lesegetése közben. Szerencsétlenségemre Mr Black felnézett, és szélesen elmosolyodott.
-Jó napot Mr Black-mosolyogtam vissza.
-Dee, harminc éves vagyok-szörnyedt el.
-Jó, rendben. Vagy csak nem emlékszik a vezetéknevemre és ki akarja kerülni.
-Mindig kínos volt felszólítani téged-kuncogott el magán.-Miss Topliss.
-Na igen-biccentettem. Kisfiús a mosolya, akárcsak Louisnak. Nahát. Jól kijönnének egymással.
