Na most egy hétig kuss. Vagyis nem, már írom az új részt:/ Remélem tetszik mindenkinek:):) Ha nem, akkor ez van:(:(
Baii:::::::Vivi
-Nem kell elegánsnak lenned, csak legyél csinos!-könyörgött anya. Felvettem egy kicseszett szoknyát! Sokadszorra visszafordultam, és ruhákért kutattam. Végül felvettem egy fehér farmert. Elvégre az már magában elegánsnak számít, nem? Kivettem az első felsőt ami a kezembe került: egy bordó kötött pulcsi. Felvettem. Remélem senkit nem fog zavarni hogy ha esetleg a pulcsi egy kicsit is megmoccan, kilátszik az oldalam. Reméltem. Remélhettem volna jobban is..
Mikor csengettek Aaronnel telefonáltam. Gyorsan leraktam, és lerohantam a lépcsőn frissen fésült hajjal. A majdnem fekete tincsek csak úgy lobogtak mögöttem. A férfi teljesen átlagosnak tűnt nekem. De a nőben volt valami ismerős. Bemutatkoztunk, és egyből a tegeződésre ösztönöztek. Johannah mondta hogy egy perc és jön a fia, nekem pedig végem volt. Anya elegáns nadrágban volt, és fehér blúzban. Apa egy laza inget viselt farmerral, Dan apához hasonlóan döntött, Johannah pedig fekete nadrágot és egy bonyolult mintájú fekete pólót vett. Aztán..jesszusom.
-Muszály mindig úgy kinézned mintha fotózásra mennél?-akadtam ki. A magassarkúm nem túl magam tűsarkával kopogtattam a járólapot miközben végigsétált a kert járdáján. Egy fekete farmer, fehér póló, fekete öltöny és vans cipő. Egy magazincímlap konkrétan.
-Így gondolod?-húzta fel a szemöldökét csábosan. Összefontam magam előtt a karjaim, mire amilyen gyorsan csak lehetett, végigpillantott rajtam.-Tetszik a pulcsid-csúsztatta a kezét a derekamra. Már nem a pulcsimra a derekamra, hanem a pulcsin lévő vágáson becsúsztatta a kezét, és a derekamat fogta. Kikerekedtek a szemeim, és a keze után kaptam.
-Most fejezd be-szorítottam a kezén.
-Honnan vannak ilyen reflexeid, a sztriptízedzésről?-dörzsölte meg a csuklóját duzzogva.
-Karatéztam, seggfej-vágtam rá, majd elindultam a konyha felé.
-Fehér farmer...?-morogta.-Na de uugh-fordult sarkon, majd betette az ajtót és leült az ebédlőbe. Pár másodperc múlva én is beléptem, és szomorúan vettem észre hogy a hat szék közül nyilván csak egy szabad, a Louis melletti. Mivel anya ült az egyik asztalfőn, Johannah a másikon, elég furcsán alakult az egész ülés. Mindenesetre magamban jól szórakoztam Danen és apán. El is mosolyodtam.
-Mi olyan vicces?-kérdezte Louis halkan. Mindenki el volt foglalva a saját témájával, Johannah anyával kommunikált az asztal egyik végéből a másikba, apa és Dan pedig hangosan nevettek valamin.
-Romantikus, nem?-biccentettem a férfiak felé.
-Reménytelenül-bólogatott Louis recés hangon válaszolva.
Két kiszolgálás között anya hívott hogy segítsek neki.
-Észrevetted Louis tetkóit?-kapott a szívéhez.-Rendes fiú, de így már értem miért van rajta mindig nagypulcsi-motyogta rosszallóan.
-Tudtam róluk-vallottam be.
-Eddig nem zavartak?-aggodalmaskodott.
-Ezentúl sem fognak-ráztam a fejem nevetve.-A tetkók semmit nem változtatnak a viselkedésen. Varrathatnék egy halálfejet, akkor is én lennék.
-Meglepsz a bölcsességeddel.
-Tele vagyok meglepetésekkel-fogtam meg két tálat, és elsétáltam vele.
