Annyit írtam gyerekek, hogy el sem hiszem. Ez persze nem az összes, a többi majd a következő rész lesz. Na szóval az az igazság, hogy folytattam egy Niall sztorit, ami úgy döntöttem olyan rossz, hogy soha nem fog napvilágot látni, meg egy Harry ikres, amiben még gondolkozom, de akkor fel kéne javítanom és az rengeteg idő.
A másik, a windows phoneon is lehet már írni. A bökkenő, hogy átalakítja a gépen megírt betűket számomra ismeretlen jelekké meg minden. Szóval ami ebből a részből megvolt, azt ma újraírtam, és ennyi.
Egy zseni vagyok, ez van.
puszi
::::::::Vivi
Reggel felébredtem, és nagyon közel voltam Louishoz. Mindenre emlékszem, és semmi nem történt. Halkan kikeltem az ágyból, és felfedeztem a házat. Konkrétan elvesztem, de lényegtelen is. Pár percig kilesegettem a kertbe az ajtón keresztül. Hatalmas kert volt a ház mögött, ami Louist ismerve kellett is, és hát ott volt egy focikapu, amin kifejezetten jól szórakoztam, mert vagy negyven labda volt körülötte. Louis és a foci..passzolnak.
-Focizni akarsz?-hallottam hirtelen kizárásos alapon Louis hangját.
-Dehogyis-ráztam a fejem megfordulva.
-Kár. Megnéztelek volna ebben a szép fehér pólóban ahogy át van ázva a vizes fűtől-vigyorgott.
-Louis-tettem fel a kezem ijedten.-Feszélyezel.
-Szexuálisan?-ölelt át hátulról, én meg elkerekedett szemekkel kiugrottam a szorításából.
-Igen! Vigyél haza-mentem fel a lépcsőn, és felmentem a vendégszobába. Felvettem a tegnapi cuccokat, és bár bunkóságnak érzetem, ott hagytam a cuccokat amiket tegnap adott.
Louisszal beültünk a kocsijába, és csendben utaztunk vagy fél percen keresztül. Megállt a házunk előtt, én meg rámeredtem.
-Két utcával arrébb laksz?
-Sosem kérdezted hogy hol lakom-vont vállat.
-Nem gondoltam hogy kis híján száz méterre laksz tőlünk.
-Mit fogsz mondani a szüleidnek? Mit fognak rólam gondolni? Sarah meg fog ölni!-akadt ki hisztérikusan, én pedig magamban jól szórakoztam rajta. Biztosítottam róla hogy mindent kitaláltam, majd kiszálltam, beléptem a bejárati ajtón..és..
Anya idegbeteg pillantásával találtam szembe magam.
-Ó, szia anya-mosolyogtam rá, mialatt apa behúzott nyakkal ellibbent anya mögött, aki éppen kitörni készült. Sunyi!!!!
-Kisasszony, megtudhatom hogy hol voltál?-meredt az arcomba.-Dee Elizabeth Topliss!
Szent szar! Utoljára akkor szólított a teljes nevemen mikor bemásztam a lámákhoz az állatkertben.
-Louisnál-haraptam be a számat. Húha, úgy viselkedtem mint mikor tizenhat voltam és lecsesztek valamiért.
-És..mégis miért?-zavarodott össze.
-Mert elment az áram a vihar miatt-rártam szét a karjaim.-Elmentünk Louishoz, hátha nála van áram. Nem volt, hát értelmetlennek tartottuk hogy visszajöjjünk. Amúgy is tombolt a vihar-magyaráztam egyik sarkamról a másikra billenve, anya pedig összevonta a homlokát.
-Nem szeretnék nagymama lenni-közölte.
-Én se mostanába szeretnék kicsi Deeket-hőköltem hátra. A szívemre raktam a kezem, majd hátraléptem.-Komolyan. A feltételezés is rossz hogy Louis meg én..
