Elsősorban, köszönöm szépen a díjat Logan116hc-nak, 19tommo_girl91-nek, és VeronicaNemeth-nek. Hihetetlenül elképesztően köszönöm mindenkinek aki eddig díjat adott, én meg a hálátlan formámmal nem csinálom meg őket:(
-Igazából imádsz-suhant el mellettem, majd bement a fürdőmbe ahol szélsebesen 'átöltözött'.
-Oliék már elmentek?-jutott hirtelen eszembe. Merthogy két napról volt szó, nem?
-Nem. Az agyamra mentek, mondtam hogy holnap délre ott se legyenek, aztán eljöttem-vont vállat leülve a székemre. Én kinyitottam a szekrényem, és elgondolkoztam.
-Régen voltam bulizni...
-Nem!-pattant fel. Becsukta a szekrényajtókat, és szigorú tekintettel bámult.-Nem megyünk.
-Umm. Végig melletted maradok?-próbálkoztam. Sóhajtott, majd felkapott a vállára, ami miatt felsikítottam. Az ágyamra dobott, majd leszorítva egyik lábával mellém feküdt.
-Ha ma iszok és visszajövünk ide már nem biztos hogy uralkodni fogok magamon-suttogta lehunyva mindkét szemét.
-Akkor bezárlak a fürdőbe-vigyorodtam el.
-Tudod örülök hogy végül önmagadat adod.
-Miért, eddig nem voltam önmagam?-ráncoltam a homlokom.
-Eddig nem akartál önmagad lenni.
-Meglehet.
-Csak mert te valójában kívánsz engem.
-Mi?-kerekedtek el a szemeim. Elengedte a leszorított lábaim és a kezeim, majd öt kerek percen keresztül bámult a szemeimbe. Végül becsuktam őket, és gondolkoztam. Merthogy eddig csak az jutott az eszembe hogy milyen szépek a szemei. Szóval hogy most mit akar?! Akár tíz percig is elbámulgat itt engem csak hogy eldöntsem hogy mit akarok? Annyiszor megbeszéltük hogy barát és barátnő vagyunk hogy már soha nem tartjuk be. Mert igazából nem vagyunk azok. Vagyis de, de ez itt egy más helyzet mint a szokásos romantikus regényekben ahol mindenki csak bámulja egymást aztán egymásba szeret, mert amit pár éjszakával ezelőtt csináltunk, na az...nem csak bámulgatás volt.
Felemeltem a jobb kezem, és végigcirógattam a karját a körmeimmel, ami amúgy éppen piros volt. Mármint nem a karja, hanem a körmeim. Na mindegy.
-Akkor megyünk bulizni?-kérdeztem komoly arccal. Kicsit ledöbbent, kicsit csalódott, és nagyon bosszúszomjas arckifejezéssel reagált, amitől előre féltem. A testem mellé rakta a karom, és mellém feküdt.
-Nem.
Hát nem erre a válaszra számítottam.
-Olyan régen voltunk!-könyörögtem.
-Egy hete.
-Hmmmm-morogtam.
-Mennyit ér ez neked?-észleltem a hangjából hogy nyilván mosolyog mint egy idegbeteg.
-Annyit nem.
-Mennyit?
-Hogy lefeküdjek veled.
-Én egy nyalásra gondoltam, de ha gondolod...
-Louis!-akadtam ki.
-Mármint fagyinyalásra. Hova gondolsz te engem?
