A tegnap este...uh...
Félre ne értsétek. Nem volt az. Nem feküdtünk le. Csak hát...ja. Csak hát volt valami kis dolog amit sokan nem neveznének kis dolognak.
Viszont Louis egészen bámulatos alvás közben. Vagy inkább csodálatos. Nyugodt, nem beszél, jól áll neki ha ártatlanul fekszik, és nincsenek perverz beszólásai. Mondjuk aztán ki tudja miket álmodik, én úgy gondolom jobb ha soha nem tudom meg.
A lényeg, hogy mikor anya legutóbb megtalált minket egymás mellett aludva, teljesen fel voltunk öltözve. Ami a mostanitól eltért. Mert Louis csak egy alsónadrágot, én pedig fehérneműt viseltem, a lábaim az övéi között voltak, ezzel összegyűrve a takaróm, az álla pedig a homlokom vonalában volt. Még így is láttam az elégedettséget rajta. Minden kis szemrándulásában benne volt. Mikor anya belendült a szobába, hallottam a megdöbbent hangját, majd egy kis köhintés mellett megszólalt.
-Na jó. Louis, tudom hogy ezentúl nem főként azért fogsz jönni hogy vigyázgass Deere. A másik...gyertek reggelizni-mondta, majd halkan becsukta az ajtót.
Fáradtan felnéztem Louis arcára, aki fél szemmel rámpillantott, majd elmosolyodott. Szerintem eddig ez volt a legaranyosabb dolog amit valaha láttam tőle. Ezt egyből felülmúlta mikor csak úgy hirtelen kedvéből hosszú puszit nyomott a homlokomra. Na jó.
Elég lesz. Elpirosodok.
Öt perc múlva szuszogni kezdett. Megütöttem a mellkasát.
-Mhm-csak egyet morgott, aztán meg se mozdult. Meghalt, vagy mi. Mégegyszer a mellkasába ütöttem.-Egy perc-motyogta. Letelt az egy perc, megismételtem a mozdulatot.-Ne!
Elegem lett, úgyhogy egy erőset ütöttem.
-Na!-támaszkodott fel hirtelen, amitől leburultam róla.
-Ha elsőre felkeltél volna, nem kellett volna négyszer megütnöm téged-forgattam a szemeim.
-Tudod mit mondtam a szemforgatásról-emelte fel fenyegetően a mutatóujját.
-És tudod hogy nem érdekel-ültem fel én is az ágy másik felében, majd magamrahúztam a takaróm.
-Tudom hogy bejön a büntetés-kacsintott.
-Louis!-bámultam rá felháborodva, ő meg 'ez van' fejjel vállat vont, majd felkelt.
-Fázol?-húzta fel fél szemöldökét.
-Igen-mentem a fürdőszobámba a takarómmal együtt. Lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, és megfésülködtem, majd éppen a világosabbikféle sminkemet pakoltam az arcomra, mikor türelmetlenül kopogott.
-Tudod jó lenne zuhanyozni-türelmetlenkedett. Szinte láttam ahogy toporog.
-Majd ha végzek-válaszoltam a púderrel végigszántva az arcomon.
-Na nem-nyitotta ki az ajtót. Belépett, én pedig idegesen meredtem rá.-Bár nem értem minek sminkeled magad, de egy óráig tart, úgyhogy nem várom meg-legyintett.
-Nem zavar hogy az ÉN fürdőszobámban vagy?-esett le az állam.
-Nem-vigyorodott el, majd mikor fejrázva visszafordultam hogy a pirosítót is az arcomra nyomjam, a hátam mögé lépett és megfogta a csípőm. Nem viccelek, kirázott a hideg. Minden szőrszál felállt a hátamon, a nyakamon, és a kezeimen is. A fülemhez hajolt, majd lassan a nyakamhoz ahol hagyott egy hosszú csókot. Elgyengültek a lábaim, ha nem karolja át a csípőm éppen akkor, talán kislányos zavaromban összeestem volna. Ezután ellépett, a fürdőszobaszőnyegre állt, és...és letolta az alsóját.
