Köszönöm a díjakat @louiehlittlegirl-nek, @TomlinsonQu33n-nek, és @Bernadett2-nek!!!!:)
-Hogy jutott eszedbe elmenni otthonról egyedül?-húztam magamhoz Mattyt.
-Hát nem láttalak sok ideje és anyáék mondták hogy elütött egy kocsi-szipogott.
-Jaj Matty-simogattam a fejét.-Nincs semmi bajom. Tudod hogy nagylány vagyok.
-Igen, de mégis elütött egy autó-ismételte meg.
-De élek és virulok, nem? Játssz valami játékon, mindjárt jövök-tettem elé a laptopom, majd felmentem a nappaliba.
-Mizu?-kérdezte Louis a kanapén végigfeküdve.
-Nem is gyújtotta fel Oli a kukád, igaz?-ültem le mellé.
-Neeem-ölelte át a derekam, és úgy nézett fel rám.
-Hazudtál?-húztam fel az egyik szemöldököm, ő pedig bocsánatkérően pillantott fel.
-Nem tudtam hogy mondjam el. Gyere már az öcséd nálam van egyedül és sír?
-Például, igen, mondhattad volna ezt is-tártam szét a karjaim.-Haza kell vinnünk mi?
-Anyád azt mondta örülne neki-bólintott.
-Mi az hogy anyád?-löktem a vállán.
-Hát nem kedvel. Vagyis nincs elragadtatva. Apád annál inkább-vigyorgott magán.
-Miért?-nevettem ki.
-Apukád kedvel. Anyád először össze akart veled hozni...a legelején gondolom, mióta meg meglátta a tetkóim, én lettem az antikrisztus és minden rossz teremtője-forgatta a szemeit.
-Nem is!-háborodtam fel.-Anya kedvel. Csak nehezebben bízik meg emberekben akik úgy néznek ki mint a huligánok-biccentettem, mire a szájába harapott.
-Lelöknélek, de nem akarunk mégegy agyrázkódást-kelt fel, majd legyintett.-Vigyük haza Mattyt.
-Matty-kiáltottam.
Mikor odaértünk apa egyből felvezette Mattyt a szobájába, anya pedig karba tett kézzel állt előttünk, mintha most raboltunk volna ki egy bankot vagy mi. Nem is értettem a felállást, elvégre Mattyt tényleg nem voltak hajlandóak elhozni anyáék hozzám, pedig tudják hogy mennyire szoros a köztünk lévő testvéri kapocs. A másik, hogy az ő felügyeletük alatt történt ez mind...
-Legfőképpen arra vagyok kíváncsi hogy Louis miért nem volt otthon.
-Én meg arra hogy hogyan szökhetett ki Matty-vágtam rá.
-Hát...-kezdte volna el, de persze el is akadt a mondadójában.
-Louis felnőtt ember, megjegyzem, akárcsak én, aki azt csinál amit akar-mondtam ezt az egy mondatot annyi hangsúllyal, hogy már kis is merítettem az éves vesszőmennyiséget.
-Nálad-tette hozzá anya.
-És mi van ha nálam volt? Megesik-vontam vállat.
-Dee, ne szemtelenkedj!-szólt rám anya, Louis pedig hátrálni kezdett.
-Kimegyek a kocsiba.
Anya megvárta amíg becsukja az ajtót.
-Biztos vagy te ebben?-húzta résnyire a szemeit.
