-Most nagyon megszopatom a csapatom-dörzsölte meg az arcát Louis.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert Chase azt hiszi keményen edzünk-magyarázta, én pedig kerestem a logikáját.
-Louis, ti keményen edzetek-közöltem vele amit eddig ezek szerint még nem vett észre, bár egyértelmű.
***
Ez beteg. Hét kör után még mindig képes bemelegítést tartani. Niall mindig felém fordul valamiféle segítségért epedezve, mert szegény már fuldoklik a saját izzadtságában. Liam idegesen szuggerálja Louist, aki bocsánatkérően törölgeti a homlokáról az ő izzadtságát. Harry pedig határozott mutogatással jelezte hogy azonnal menjek oda és vegyem le róluk Louis figyelmét, mert ha nem...hát vagy megdöglenek, vagy kancsalok lesznek, de gondolom az része volt a meghalásnak. Szóval.
Felpattantam a padról, és a szokásos 'aranyos vagyok' járással közelítettem meg a pályán magyarázó Louist. A felállásról, a statisztikáról és más csapatokról beszélt egyfolytában. Már mondta volna a következő tíz perc feladatát, mikor a vállára raktam a kezem. Többen mélyen fellélegeztek, többen hálásan rakták össze a kezüket mintha én lennék Jézus Krisztus. Hát, glória kéne a fejemre. Hahaha, nem gondoltam komolyan. Egy percig sem.
Nagyon éhes vagyok. Éjjel háromnegyed egy van.
-Beszélünk?-kérdeztem.
-Dee-fordult meg.-Edzünk-mondta, mintha nem lett volna egyértelmű. Ahj, nem mondod Einstein, na most mit csináljak? Mit mit mit?
Ó.
-Louis-motyogtam halkan. Megfogtam a csípőjét a jobb kezemmel, mire felvonta fél szemöldökét.-Nem beszélgetni akarok-suttogtam.
-Ha most...-kezdte, de megakadt mikor összefontam magam előtt a karjaim.-Ha most szünetet szeretnél rendezni a fiúknak, jó úton haladsz.
-Akkor miért is nincsenek már a pálya szélén?-mosolyogtam kérdőre vonva.
-Miért is nem maradtunk otthon?-fordult vissza feszengve. Feszengett. Mert felizgult.
-Lou-fogtam meg a kezét. Hirtelen visszafordult, a fiúk meg kétségbeesetten hadonásztak, hogy csináljak valamit. Jézusom, több mint tíz fiú lelke száradna rajtam. Mit csINÁLJAK MEGINT?-Az izmaid frissen jobban működnek, nem?-akasztottam a mutatóujjaim a melegítőgatyájába.
-Dee-emelte fel fenyegetően az ujját. Az ujjára néztem, majd mindenttudóan vissza a szemeibe. Belegondolt minden eshetőségbe, ahogy én is. Nem kellett volna. A térdeim elgyengültek, úgyhogy inkább Louis karjaiba kapaszkodtam, ő pedig eleresztett egy magabiztos félmosolyt.-Nem szívesen vinnélek haza.
-Miért?
-Jó. De mielőtt hozzámszólnál lezuhanyzok-fordult vissza a csapathoz.-Hideg vízzel-tette hozzá morogva.-Ennyi mára-tapsolt, majd elindult az öltöző felé.
-Istennő vagy-kacsintott Harry.
-Sokba kerül ez nektek-mutattam végig rajtuk.
-Ezt többször is csinálhatnád-nevetett Niall.
-Ah. Persze-forgattam a szemeim.-Mit kapok én ezért?
***
-Több ilyen nem lesz-rontott be a konyhába Louis idegesen. Igaz a saját konyhája, na de akkor sem akkora lendülettel kéne jönni hogy attól kiszakad a boltív.
-Milyen?
-Dee. Ha a pályán csinálsz ilyeneket előbb utóbb megőrülök-ült le a pult mögé az egyik székre, amíg én teavizet forraltam.
