El kellett mennem Aaronékhoz, mert Aaron lenyúlta a kocsim, anya pedig kiadta a feladatot, hogy jó testvérek módjára menjünk el Drewwal, és hozzuk haza Matthewt. Úgy hangzott mint valami mentőexpedíció. Pedig szerencsétlen gyereknek a tábor még jobb mint itthon. Itt csak egy kertnyi helye van futni, ott egy kissebb mezőnyi. Viszont ott nincs tévé, itt pedig éjjel-nappal azt néz amit csak akar. Vagyis attól fogva amikor felkel maximum este kilenc-tízig. Általában szerencsére elálmosodik, lefektetjük és csak vécére megy ki, de oda minden éjjel. Ha esetleg szomjas mindig hozzám jön be, mert nem mer egyedül lemenni, és tudja hogy partner vagyok az ilyenekben. Éjszakai vízivás, meg talán hozzáteszünk pár darab csokiskekszet. Vagy egy kissebb vacsorát. És az is közrejátszik hogy Drew utálja ha felébresztik, anyáék ha alszanak akkor zavarhatatlanok mert utána nappal dolgoznak, esetleg ha éjszaka kerülne rájuk a sor (ami elég ritka, merthogy színház meg opera) akkor nappal alszanak, olyankor az emelet elcsendesül. Mattyvel nem játszunk fogócskát, hanem a kanapén tévézünk, vagy elviszem valahova. Hű, milyen jó testvér vagyok!
Ahogy sétáltam, nézegettem a fákat, a nem fákat meg a füvet. Útközben nincs sok mindent nézni úgyhogy mindig úgy teszek mintha rettentően fontos dolgok csinálnék a telefonomon hogy senki ne gondolja hogy gonoszan méregetem őket. Mert azt szoktam. Lehet hogy ezért nem kedvelnek a környékbeliek. Szóval a zene a fülemben, minden kizárva, csak a séta, mikor valaki karon ragad. Azért két utcát tudjak már úgy sétálni hogy senki nem akar elrabolni!!! Megfordultam, és egyből ütni készültem, de ő kitért az ütés elől. Mi a...? Kiszabtam a füleimből a fülhallgatót, és idegbeteg tekintettel néztem rá.
-Faszom! Rejtsd már el a benned élő ninját-rázta a fejét.
-Bazd. Meg-motyogtam.
-Na jó, szóval nagyon hamar leváltottál.
-Mi?-meredtem rá hitetlenül.-Louis, Aaronékhez megyek a kocsimért, mert Aaron elvitte. El kell mennem Matthewért. Ha jól tudom neked randid van Olival-vigyorodtam el gúnyosan.
-Óó, az majd délután lesz-legyintett. A telefonomra néztem, pontosabban az órára.
-Délután van.
-Ne köss bele mindenbe! Szóval beszéltem anyukáddal, és mondtam neki hogy többet nem fogadok el pénzt-mondta.
-Mi?-ráncoltam a homlokom. Csak én nem értem?
-Nyilván mert magamtól fogok jönni ha kellek-magyarázta. Nem értettem, de csak bólintottam. Mi ebben a logika?-Ha így jobb, szeretetből vigyázok rád-rebegtette a pilláit, mire megforgattam a szemeim. Szeretet.
-Na jó. Szia Louis-intettem.
-Nem várnál már?-fogta meg a kezem. Ránéztem a kezemre, a szívem dobogott.-Holnap gyakorlunk a fiúkkal, hozd el Matthewt.
-Tényleg?-lepődtem meg. Nem igazán hittem el hogy csak ezért eljött idáig. Gyalog.
-Ja. Tudod az öcsinél is be kell vágódnom-kacsintott. Aha, már mindent értek.
-Szia Louis-indultam el megint nevetve.-Louis engedd már el a kezem! Olival majd mehetsz kézenfogva.
-Miért szekálsz Olival? Minden percben bulizni akar meg minden, nem fogja fel hogy én nem-hajtotta le a fejét, és húzta a kezem a háta mögé. Kismaris, de közel voltam hozzá!
-Szegény-biggyesztettem le az ajkam.-Most már mehetnék?-biccentettem.
-Menj-sóhajtott. Bólintottam és elengedtem a kezét amit azóta is a háta mögött tartott.
-Louis-hirtelen jutott eszembe, nem léptem el előle.
-Hm?
-Nem adnád vissza a melltartóm?-kérdeztem félve. Felnevetett, és megrázta a fejét.
