The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

1. rész

Várok. Az ítéletemre. Nem mintha nem tudnám mi lesz a sorsom, de rühellem a várakozást, főleg így, hogy ennyi ideig tart.

A körülöttem várakozó tinédzserek félelemtől fűtötten, nyugtalanul ülnek arra várva, hogy végre történjen valami, legyen az jó vagy rossz. Sokan vannak, és mindegyiknek ugyanaz a bűne, mint nekem. Embert öltek. Többségük valószínűleg részeg volt az eset történtekor, míg egy másik részük az se biztos, hogy saját akaratukból tették meg azt, amit. Ártatlanok. És mégis a halálba fogják őket küldeni. Szinte mindegyikük szemében láttam a rettegés pusztító fényét a szemükben, hallgatásuk pedig csak igazolta feltételezésemet.

A mellettem ülő szőke lány olyan hangosan zihált a kétségbeeséstől, hogy ideges lettem tőle. Egy füves ribanc. Múlt héten drog terjesztéséért hozták be, de úgy látszik azt megúszta, és maradt egy kis dugi drogja. Nem hiszem, hogy magánál volt, mikor megölt egy ártatlant. Zihálásából ki lehetett érezni az idegességet és a visszafojtott pánikot. 

Én viszont saját akaratomból tettem azt, amit. És cseppet sem bánom, hogy megtettem. Az az ember szörnyűbb és gonoszabb volt, mint a pokol ördöge. Igaz, dühös és elkeseredett voltam, amikor puszta kézzel nekiestem, de nem bántam meg egyetlen mozdulatot sem.

A nagyterem olyan volt, akár egy osztályterem, a profi bűnözők már összeálltak egy bandába, és rugdosták a többieket. Pedig még csak fél órája voltunk itt. Hozzám is odajöttek, gondolták majd beszállok a piti játékukba, de visszautasítottam az ajánlatot. Annak ellenére, hogy öltem, még volt lelkiismeretem. Úgyhogy most inkább ülök a földön a falnak támaszkodva, és számolom a perceket. Nem, semmi kedvem megállítani őket, ugyanis ez nem egy film, én pedig nem vagyok szuperhős, ezáltal valószínűleg a méltatlankodásomat követő második percben halott lennék. 

Már épp kezdtek kihozni a seggarcok a sodromból, amikor benyitott egy ember a terembe kezében egy géppel, háta mögött pedig hat fegyveres őrrel. Mindannyian védőfelszerelést hordtak és rettenetesen ki voltak gyúrva. Izmaik úgy dagadtak a ruhájuk alatt, hogy csodáltam, hogy belefértek a textilbe.

Nevetséges. Ha ki akartunk volna szökni, már rég kiszöktünk volna. Fogadni mertem volna, hogy volt néhány betörő-tolvaj és legalább néhány hekker a szobában. Márpedig a profibb hekkerek nem mennek sehova beültetett kommunikációs eszköz nélkül. Ha nem is volt náluk laptop, a társaik egész biztosan ki tudnának minket juttatni innen.  És a fegyverek? Mit sem értek ekkora tömeg ellen. Túl sokan voltunk ahhoz, hogy le tudjanak minket gyűrni és ezt ők is tudták. Ezzel csak annyit értek el, hogy ha esetleg többen is úgy gondolnák, hogy nem tűrik tovább a bezártságot, hogy szerzünk néhány fegyvert. Az pedig egy félsiker a szökéshez.

Ekkor hirtelen egy nagy puffanás hallatszódott. Egy lány feje nekicsapódott a falnak, ahogy a terrorizáló csapat rángatta szegényt. A következő pillanatban csak annyit lehetett látni, hogy a következő pillanatban egy vörös vértócsa terül el a lány teste alatt. A tabletes ember arca kissé megrándult, de nem szólt egy szót sem. Már késő volt, nem tehetett semmit.

-Figyelmet kérnék! Hagyják békén a lány testét! Fel fogok szólítani 8 embert, akik velem jönnek, hogy végrehajtsuk az ítéletüket. Bárki, aki ezt a folyamatot megpróbálja megakadályozni, azt az őrök haladéktalanul lelövik. Egy rossz mozdulatot se próbáljanak tenni! Érthető voltam? - nézett körbe az ember lassan és fenyegetően a szobában várakozókon.

-Gyerünk már, faszfej! - kiáltott egy srác morogva.

A férfi dühösen rápillantott, de nem méltatta válaszra, így inkább nekikezdett a névsor olvasásának.

-Burnyls Watts - mondta ki az első nevet.

A név hallatán felállt egy fiú, és magabiztosan, de dühtől elvakultan tartott a férfi felé. Szegény srác, még a keresztneve is úgy hangzik, mint valami rossz vezetéknév. Azonban termete és arcberendezése miatt nem mertek beszólni neki a többiek.