The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

3. fejezet 8. rész

Lebegek. Egy sötét világban. Nincs körülöttem semmi és senki. Egyedül vagyok. Csak a sötétség ölel át. Védelmezőn simul rá testemre, megvédve engem a kíntól, a bűntudattól a harctól és minden mástól, amitől fáj a fejem. Nincs felelősség, nincs kötelesség. Csak én vagyok. Egyedül.

De miért vagyok egyedül?

Nem halhattam meg, mert akkor nem érzékelnék semmit. Nem tudnám, hogy sötétségben vagyok, vagy hogy egyáltalán vagyok. Nem tudnék semmit.

Akkor mi történik? Álmodom?

Lehetséges. Sőt, magyarázatot adna mindenre.

De miért álnodom? Miért nem kelek fel és harcolok Maya ellen? Miért vagyok tétlen? Fel kell ébrednem és harcolnom.

Kipattannak a szemeim, és ezzel együtt a fájdalom is végighasít egész testemen. Felordítok, mikor megpróbálok felülni, de valaki azonnal odapattan mellém.

-Kaeyear! Nyugalom! Itt vagyok! Nyugodj meg! - aggodalmaskodott James.

-Hol van Rover? - nyögtem, miközben teljesen felültem.

-Rovert magához hívatta Penelope. Látva harci készségeit, megkérte, vegyen részt a tanácskozásokon. Nem szívesen akart itt hagyni, de Penelope ugye nem tűr ellentmondást.

-Nekem is oda kell mennem - próbáltam felállni, de James visszanyomott a helyemre.

-Itt kell maradnod! Penelope...

-Nem érdekel Penelope - szakítottam félbe egy kissé durvábban, mint akartam, de Jamest ez nem érdekelte.

-Kaeyear Warsel! Az ég szerelmére, annyit kérek tőled, hogy maradj egy helyben és pihenj! Túlságosan megerőlteted magad - emelte fel a hangját James.

Abban a pillanatban ha kívülről nézem magam talán eget rengető nevetésben törtem volna ki. James viselkedése egyszerűen ledöbbentő volt, és megrettentem.

-De tudnom kell mi történik a megbeszélésen - ellenkeztem, mikor kizökkentem a kábulatból.

-A nagynéném majd idejön és elmeséli. De most türelemmel kell lenned.

-A Warsel család nem éppen a türelméről híres - mormogtam magamban, de úgy látszott James meghallhatta, mert felém fordult.

-Talán akkor többre mentetek volna - ingatta a fejét.

Elszomorodtam. Csak elszomorodtam. Nem éreztem dühöt, amiért ilyet mond a halott családomra. Egyszerűen igaza volt, és talán emiatt nem éreztem ellenszenvet.

-James! - szólítottam meg kissé félénken.

-Igen? - fordult felém szintén félénken. Ő is jól tudta, hogy nem szokás a családomat emlegetni, mert arra ugrom.

Láttam a szemében, hogy megbánta, amit mondott.

-A te családoddal mi történt? - kérdeztem tőle. Jobbat nem tudtam.

-Ez hosszú történet - hajtotta le a fejét.

-Van időm. Végül is... Te mondtad, hogy pihennem kell - mosolyodtam el.

-Rendben - nevette el magát, mire mutattam, hogy üljön ő is az ágyamra.

Elhelyezkedett velem szemben és belefogott.

-Az anyám McHower. Penelope nővére. Apám James Fallrell. Akárcsak én. Még kicsi voltam, amikor anyám meghalt. Nem sok emlékem maradt róla. Csak annyira emlékszem, hogy a világ legszebb és legkedvesebb teremtése volt. Penelope szöges ellentéte. A néném sokat mesélt kettőjükről. Penelope volt az erős és harcias. Imádta a fegyvereket és a vért. Akárcsak egy elsőszülött fiú. De anyám... Anyám gyengéd volt. Soha nem bántott volna senkit. Talán túlságosan gyengéd. Nem volt túl erős. Elvitte a láz. Aztán ott volt az apám. Az apám, aki rám se bagózott. Csak akkor vett tudomást rólam, ha anyám úgy kérte. Két bal kezes, esetlen és felfuvalkodott volt. Penelope mindennél jobban utálta, miután a nővére meghalt. Az apámat okolta a haláláért. Egy életre megutálta az esetlen Fallrelleket. Fogalmam sincs mi történhetett, csak annyira emlékszem, hogy egy nap már nem jött haza az apám. Penelope eljött hozzám, és magával vitt. Akkor már harcos volt. Talpig vérben úszott, arcán még látszott a düh, szablyáján pedig a friss vér. Nem tudom mit tett. De mindig gyanús volt nekem, hogy talán ő ölte meg az apám. Más magyarázatot nem nagyon találtam. Két évig éltem Penelopeval, amikor bevont a HoTT ügyeibe. Fegyvert adott a kezembe, de akkor már túl késő volt. Öreg voltam fegyverforgatást tanulni. De persze ez őt nem érdekelte. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy ostoba Fallrellből harcos McHowert kovácsoljon belőlem. Amint látod, ez nem sikerült - mutatott végig magán, aztán szomorúan elmosolyodott.