The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

3. fejezet 1. rész

-Megtennéd, hogy befejezed ezt az önsajnáltatást? Még a végén megeseik rajtad a szívem-forgatta a szemét Rover. Szavait hozzám intézte.

-Tudod, ezegyszer befoghatnád. Egy tíz évest hagytam ott egy kegyetlen korban egyedül, hogy intézze saját maga az életét. Lehet, hogy számodra önsajnáltatónak nézek ki, de igazából, csak bűntudatom van.
-Jól van, jól van! Nem kell mindjárt leharapnod a fejem-ült le mellém a fűbe.

Fogalmam sincs, melyik részén vagyunk a vársonak, hogy egyáltalán merre kell menni, vagy hogy mennyi az idő. De...

-Most jól esne egy kis ital-gondolkodtam. Talán az feledteti velem, mennyire nem vagyok felelősségteljes.

-Wow! Hetes rossz útra akar lépni-nevetett Rover, miközben oldalba bökött.

-Egy kis sörtől még nem leszek rossz ember-néztem rá szemforgatva.

-Igazad van. Nem leszel. És ha engem kérdeztek, kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet Kae berúgva-szállt be a beszélgetésbe Sello.

-Arra én is-tettem hozzá magamban mormolva.

***

Az utcákat róttuk, mivel beesteledett, és úgy döntöttünk, hogy mivel szereztünk elég pénzt, elmegyünk, és iszunk egyet. Vagy kettőt. Ilyeneket nem lehet előre betervezni.

Emberek! A mi világunk alkoholistái imádnák ezt a helyet. Minden sarkon van egy kocsma. Bár nem mindegyikből sugárzott a jókedv, így nem is álltunk meg rögtön az elsőnél, inkább kutakodtunk tovább. Csak hamar el is értünk egy fényben "pompázó" énektől hangos és alkoholtól büdös fogadóba. Az emberek tolongtak. Mindenki táncolt és énekelt. Beljebb mentünk a többiekkel, egyenesen a bárpulthoz ültünk. Vagyis sokkal inkább levágtuk magunkat, de az most mellékes. Mellettem egy alvó ember ült, fejét a pulton pihentette, szájából kicsorgott a nyál. Öklendezni kezdtem, de gyorsan leállítottam magam, és inkább Sellohoz fordultam. Nem volt egy luxus diszkó, de legalább jó sört árultak. Le is hajtottam egyből vagy kettőt.

Az ital hatására kezdtem kicsit felélénkülni, ugyanakkor szédülni is.

A háttérben "mulatós" zene szólt, és szinte mindenki kivétel nélkül énekelte a dalt. Én ugyan nem tudtam a szöveget, de kezemben egy korsó sörrel beálltam a társaságba.

Elengedtem magam és táncolni kezdtem, mint valami őrült. Jól éreztem magam a pocsék zene és a bűntudat ellenére is. Visszafordultam a pulthoz, ahol a többieket hagytam, de Sello és Burn akkorra már eltűnt. Egyedül Rover ült a helyén. Engem nézett, arcán egy furcsa mosoly ült. Könyökeit háta mögött, a pulton pihentette. Odaugráltam hozzá, mire ellökte magát a kezeivel a pulttól, és átfogta a derekamat.

-Hát te nem jössz énekelni?-kuncogtam, mint valami szajha, akikből mellesleg elég sok tanyázott itt.

-Fogalmazzunk úgy, hogy az nem az én stílusom-döntötte neki homlokát az enyémnek.

-Élvezned kellene az estét. Ki tudja meddig lehet ilyen békés egy napunk-mondtam a szemébe nézve, de egy idő után bekancsalítottam, így kénytelen voltam elkapni a tekintetemet.

-Majd ha haza érek. Majd akkor érzem magam jól-mosolygott továbbra is.

-Az sokára lesz-ragadtam meg a kezét, és táncolni rángattam.

Nem ellenkezett túlzottan, így könnyű dolgom volt, de táncolni már nehezen állt neki. Először nem akaródzott, aztán átfogtam a nyakát, és komolyan ránéztem. Egy pillanatra megdöbbenést véltem felfedezni az arcán, de hamar visszanyerte önbizalmát, és erősen megragadva a derekam, a mellkasához szorított, úgy kezdtünk táncolni. Egyáltalán nem illett a zenéhez a mozgásunk, de nem zavartattuk magunkat.