The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

II. 2. fejezet 2. rész

-Nem tudom mennyire vagytok érdekeltek a globális felmelegedésben, de az időutazók többek között azért vannak, hogy ezt megpróbálják megelőzni, és nem azért, hogy hozzásegítsék a földet ahhoz - rendezgetett egy tucatnyi papírdarabot a furcsán fiatal Hellym.

Ahogy meghallottam ezt a mondatot a szájából, egyszerre több dolog is átfutott az agyamon.

Először is, hogy nem vagyok igazi időutazó, csak egy egyszerű gyilkos. Másodszor, hogy ez most mégis hogy a fenébe jutott eszébe, harmad részt pedig, hogyha meg lehetett volna előzni, a mi idősíkunkon nem ez lenne a helyzet. Más idősíkokon talán jobb lesz a helyzet, de a mi problémánkon csak a jelenben lehet segíteni.

Végignéztem a fess, fiatal Hellymen. Magas volt és Roverhez képest kissé vézna, de voltak izmai. Persze közel sem volt annyira kigyúrt, mint Rover, de jobban, mint James. Ragyogó, gesztenyebarna haja volt és pelyhedző szakálla. Arcán nem voltak ráncok, kisimult volt és egész tiszta, nem úgy, mint az én vér áztatta és sáros ábrázatom. Kék szemei alatt nem húzódtak karikák és közel sem volt annyira véreres, mint öreg énjének.

Szinte megbűvölve álltam ott, ahogy felállt a székéből, megkerülte az íróasztalát, majd nekitámaszkodott annak, mindezt úgy, hogy közben végig azokat az átkozott papírjait bújta. Ahogy körbesétált, öltözékére is rálátást nyertem. Egy fehér, v nyakú pólót hordott, hozzá egy bőr és valami rugalmas anyagból készült, XXII. századi stílusban összerakott fekete nadrágot és egy fekete, fűzős bakkancsot, ami a rengeteg középkori hacuka után furcsán idegennek hatott.

Erősen koncentráltam, hogy ne sikítsam el magam a látványtól, de annyira nehéznek bizonyult a feladat, hogy kénytelen voltam beharapni a szám. Máskülönben táttott szájjal bámultam volna rá. Talán soha életemben nem láttam ennyire jóképű férfit, és ez alól nem volt kivétel sem James, sem Rover.

Mikor végre letette a papírokat, majd karba tette a kezét, még mindig beharapott ajkakkal meredtem rá. Azonban ahogy összekulcsolta kezeit tekintetem azonnal átsiklott duzzadó bicepszére, ahogy erőlködve próbált kibújni egyszerű rövidujjúja alól. Úgy feszült rajta, hogy szinte ordított, hogy vegyék le róla. Legszívesebben letepertem volna ott helyben, még úgy is, hogy láttam öregen és szottyadtan. Most leginkább egy félistenre hasonlított sugárzó megjelenésével.

-Hogy őszinte legyek kicsit csalódott vagyok, nekem azt mondták, hogy egy elég tüzes csaj vagy Kae - szólalt meg, mire kissé zavarba esetten elkaptam pillantásomat Hellym karizmáról és a szemébe néztem. - Azt hittem majd hozzám vágsz valami frappáns megjegyzést vagy ilyesmi, ehelyett csak gülledő szemeket kapok.

Hellym olyan szemekkel nézett rám, mint aki képzeletben levetkőztet, ehhez semmi kétség nem férhetett, de melletem ott állt Burn, az ajtó előtt pedig az őr, így nem csinálhattam semmi meggondolatlanságot. Pedig legszívesebben így tettem volna.

-Csak furcsa, hogy ilyen... Fiatal vagy - próbáltam valamire ráfogni zavartságomat, de túl késő volt, Hellym már rajta kapott.

Erre ő csak elmosolyodott és inkább Burn felé fordult.

-Azért jöttetek, hogy elfogadjátok az ajánlatomat? - kérdezte felhúzva a szemöldökét, velem nem is törődve.

Az egyik felem sértésnek vette ezt a magaviseletet, a másik azonban ugrált örömében, ahogy a fiatal férfit méregette. Fel és le, aztán le és fel újra, meg újra, meg újra, megállás nélkül. A tudatalattim szinte üvöltött velem, hogy hagyjam abba és ne viselkedjek idióta gimis kislányként, de egyszerűen leszartam ezt a gondolatot.

Oly rég voltam erős, és érett, hogy az ilyen dolgok valahogy kiestek az életemből. Nem nyáladzottam fiúk után, akik mennyeien néztek ki, mint egy szelet habos torta. Nem álmodoztam randikról és édes pillanatokról. Most meg az idióta Hellym fiatal változata elém toppan és megbolondulok. De nem sajnáltam, megérdemeltem egy pillanatot, amíg tipikus tinilány lehetek.